Megint csak új történettel jelentkezem, ezúttal Krisztinek, illetve
,,Magyar Nialler Horan"-nek, Calum-mel.
Remélem mindenkinek tetszeni fog, kellemes olvasást!
A nagy helyzet a mai világban SAJNOS a következő:
minden egyes utcán találkozhatunk a Földkerekség leges legnagyobb bunkójával , aki úgy mellesleg nem is biztos, hogy akkora seggfej, mint amilyennek kinéz...Sosem tudhatod! És most hiába hangoztatod, hogy ,,De, hogyne tudnám!" akkor sem tudhatod. Én sem tudtam, hogy életem szerelme egy igazi balfék, de hát....De hát ez van..
A legjobb barátnőmmel, Szandival sétálgattunk a parkba, egy hosszabb vásárlás után. Fogalmam sem volt, mi szükség egy csomó táskával a kezünkbe sétálgatni, amikor már mindketten kikészültünk, ráadásul hideg is volt.
-Nem akarunk hazamenni? De most komolyan! -dideregtem mellette.
-Előbb ..kérdeznék valamit, mert ahogy ismerlek, rám vágnád az ajtót a szó hallatán!-beszélt halál komolyan, de ezen akkor is nevetnem kellett.
-Na jól van, had halljam! Mit szeretnél?
-Hát...-húzta el a szót- Tudod, mivel most lesz Halloween....arra gondoltam, hogy..-sóhajtottam.
-Milyen buliba akarsz elrángatni? MEGINT?
-Az évtized LEGJOBB Halloween bulijába! Kérlek! -bámult meredten boci szemekkel. Utáltam mikor ezt csinálja, mert mindenre rá tud venni ezzel a nézéssel.
-Tudom, hogy meg fogom bánni...
-Tehát eljössz??
-Ah..Igen, elmegyek..
-Ó te jó ég! Ez csúúúúcs! -ölelt meg. Felnevettem, majd visszaöleltem, aztán elindultunk haza...
Sosem voltam az a bulizós típus, de nem tudom miért. Nem annyira hozott lázba mint a korombelieket, de hát ilyet is kell csinálni néha.... Szandival együtt készültünk a party-ra, és meg kell mondjam mindkettőnknek tetszett a végeredmény, így indulhattunk a helyszínre..
-Na, most, hogy itt vagyunk, a küldetés az, hogy jól érezzük magunkat!
-Szandi, úgy is tudom, hogy felkérnek táncolni! -mosolyogtam.
-Ugyan már! Szerinted igent is mondok??
-Uh....Helló...Jössz..Táncolni? -állt meg egy srác mellette. Nevetve megráztam a fejem, amiért Szandi ennyire elpirult, de útjára engedtem, én pedig elmentem valami innivalóért.
Kértem egy kis koktélt, majd indultam volna egy asztalhoz, ha nem öntenek le egy igencsak ragacsos itallal:
-Normális vagy??? Tudod mennyibe került az italom??-fakadt ki a srác.
-Te panaszkodsz?? Tönkre vágtad a ruhámat! Egy bocsánat is megteszi ám!
-Ne a ruhád miatt nyavalyogj, inkább fizesd ki az .... az... uh...Ne haragudj! -,,halkult el", már amennyire lehetett..Ránéztem és elakadt a lélegzetem. Elbűvölő barna szemek, telt ajkak, tökéletes arcforma és mély hang. Kár, hogy a srác egy vérbeli barom..
-Ideje volt már, de oké..Rendben van. -sóhajtottam és kimentem. Nem akartam elhinni, hogy egy ennyire csodás fiú egy igazi bunkó, de csak én lehetek annyira szerencsétlen, hogy ilyenekbe botlom bele...
Szidtam volna még magamat, ha meg nem szólítanak:
-Ne haragudj az előbbiért, komolyan sajnálom, az én hibám volt az egész. -kért újra elnézést.
-Mondtam, hogy nem baj!
-Akkor újra kezdhetnénk? -kérdőn néztem rá, amire egy halk nevetés szökött ki tökéletes ajkain. -Calum vagyok, és megtisztelnél, ha táncolnál velem! Azután pedig meghívnálak egy italra, ha kegyed is beleegyezik. -elmosolyodtam, bólintottam, aztán a táncparkettre vezetett.
Ebben a pillanatban kapcsoltak be egy totál lassú számot, ezért értelem szerűen nem tomboltunk, hanem lassúztunk. Közben kérdezősködött rólam, hogy hogyan hívnak, hány éves vagyok, meg amire még kíváncsi volt, de ő sem hagyott információk nélkül.
A tánc után az ígért italra is meghívott, betartva a szavát. Eléggé elütöttük az időt, ami miatt nekem sietnem kellett haza, ugyanis anyunak egy szót sem szóltam a buliról.
-Úr Isten, Calum ne haragudj, de mennem kell, mert így is fejmosást kapok, szia! -siettem el, szóhoz sem hagytam jutni, de muszáj volt kapkodnom magam. Közben Szandinak írtam egy sms-t, hogy leléptem, amire egyszerűen egy ,,Oké"-val, gondolom el volt foglalva...
Otthon nem kaptam olyan fejmosást, mint amire számítottam, így nyugodt szívvel mentem a szobába, amíg rá nem jöttem, hogy még csak telefon számot sem cseréltem Calum-mel így rendesen elcsesztem mindent... Aztán olyan 11 óra felé csengettek. Lecammogtam, ugyanis biztos voltam benne, hogy a szüleim alszanak, tehát kénytelen voltam.. Na ki állt az ajtóban?
Hatalmas meglepetésemre: Calum.
-Honnan tudod,...hogy itt lakom? -nevettem a meredt tekintetén.
-El..Elhagytad a lakcím kártyádat..-felvontam a szemöldököm-Na jó, igazából követtelek.. Még csak telefonszámot sem cseréltünk, azt se mondtad mi a Twitter neved, így kénytelen voltam követni téged. Azt hiszed olyan könnyen túl léphetsz rajtam, mi? Álmodozz szivi, nem hagynám vagy ne legyen a nevem Calum Thomas Hood! Elképesztő. Komolyan azt gondoltad hogy í...-mosolyogva megráztam a fejem és megcsókoltam, nem hagytam, hogy befejezze. Belemosolygott, s közelebb húzott magához...
*1 héttel később*
Calum-mel filmet néztünk, illetve csak én, mert ő már nagyon unta:
-Annyira utállak! -bökködte az oldalam, mire csak morogtam annak jeléül, hogy csönd-Na jó, igazából nem is. -folytatta tovább, majd abbamaradt.
5 perc múlva csörgött a telóm:
-Haló?-szóltam bele.
-Szeretlek! -válaszolt Calum...
A következő sztorit Marianna Kovács kapja :)
" -Liliána /:')/
