Do you remember?

Sziasztok, kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek!
Ezúttal Mrs. Hemmings történetét hoztam nektek/ neked, fogadjátok sok szeretettel!
(A történetet a szerzőtársam írta, a kiegészítések az enyémek, de  a remek fikciók mind az övéi)
~H & Dó

... A gyönyörű fehér virágokkal és szalagokkal feldíszített templomban várakozott már minden meghívott vendég, akik az ifjú pár családi, illetve baráti körébe tartoztak. Az elegáns ruhás emberek közül viszont egyértelműen az oltárnál várakozó, öltönyös úriember tűnt ki, aki izgatottságát nem leplezve kapkodta fejét, hátha megpillantja menyasszonyát, hogy aztán életüket végre egybeköthessék...

Luke Hemmings és én már 3 éve házasok vagyunk. Pontosan ma van 3 éve, amit nem tudok elégszer megköszönni a sorsnak. Hozzám sodorta ezt a tökéletes férfit, akiről nők milliói csak álmodni mernek. Én is csak álmodni mertem, most mégis az enyém.
Korán reggel felkeltem, hogy elkészíthessem Neki kedvenc reggelijét, ami bacon-ből, tükörtojásból, desszertnek pedig pingvin alakú gumicukorból állt, valamint Smarties-ból. Épp sütöttem a tojást, mikor Ő már felöltözve futott le a lépcsőn. Eléggé megdöbbentem, sosem kelt fel 8 előtt szünetben..
-Hová mész, szívem? -tettem fel a kérdést, lekapcsolva a tűzhelyet.
-A srácokkal elmegyünk egy interjúra, de ne aggódj, kicsim, sietek haza.- csókolt meg, aztán elment annak ellenére, hogy megígérte, együtt töltjük a napot.
Szomorúan abbahagytam a reggeli készítését és mindent eldobtam. Sóhajtva a kanapéra ültem és bekapcsoltam a tv-t. A kedvenc sorozatomat bámulva kattogott az agyam. Lehet, elfelejtette? De hiszen pont Ő az, aki nem felejti el az ilyet.. A hét elején még tudta. Nem egyszer hozta szóba, nem egyszer mosolyodott el emiatt. Akkor most mi történt? Mi van vele, miért nem emlékszik? Miért nem mondott legalább annyit, hogy 'Boldog évfordulót!' ? 
Mikor hazaért, az óra már a délután 3-at ütötte. Kikapcsoltam a tv-t és odasétáltam hozzá. 
-Szia , kicsim. -köszönt kilépve a cipőiből.
-Szia, Luke. -üdvözöltem én is. 
-Van valami baj? -fürkészett, mire megráztam a fejem. -Hát..Rendben.. Uhm.. Életem, Mikey vár a parkban. Elég sürgős lenne.. -sóhajtva bólintottam, beleléptem a cipőimbe , majd ajkaira puszilva elmentem..

/Luke szemszöge/

Amíg Ő elment a parkba, ahol Mikey nem várta, addig én feldíszítettem az egész házat Ashtonék segítségével. Tudom, nem volt szép ez az attrakcióm , de szerettem volna egy különleges 3. évfordulót összehozni kettőnk számára, annyira megérdemli. 

Miután kész voltunk a díszítéssel, a srácok elmentek, én pedig nekiálltam összedobni valami késői ebédet, ami lehetőleg finom is. 

Megterítettem, lezuhanyoztam, felvettem   a fekete öltönyöm, fogat mostam, befújtam magam és felzseléztem a hajam. Különleges nap, különleges alkalom. Érte megéri küzdeni, érte megéri a legjobbat kihozni mindenből.

Jólesően sóhajtva hagytam el a fürdőszobát, aztán már csak vártam..

/A te szemszöged/

A parkba érve körbenéztem. Senki nem volt ott, és hiába vártam, akkor sem jött senki. Nem elég, hogy elfelejti az évfordulónkat, hazudik is. Csalódottan sétáltam hazafelé elmerengve a történteken. Mi történt a férjemmel? Ezek után, hogy tud majd a szemeimbe nézni? Mi ez az egész, mi van vele?

A megmaradt utat már rohanással fejeztem be. A házba érve kiléptem  a cipőimből, majd felemelve a fejem belekezdtem a mondandómba:
-Luke, senki nem.... -de tátva maradt ajkakkal abbahagytam és körbenéztem, majd Őt is végig mértem. Hát mégsem vesztettem el? Elmosolyodva közelebb sétált hozzám és megfogta a kezeim.

-Tudom, hogy nem esett jól a reggeli eset, sőt, ez a parkos húzás sem, de most bepótolok mindent. Ma van 3 éve, hogy elvettelek Téged. A legcsodásabb nőt az egész világon. Az életem ezerszer jobb, amióta Te is a része vagy, nagyon köszönöm Neked. -könnyek szöktek a szemeibe és szorosan megöleltem Őt.

-Nagyon boldog évfordulót kívánok, Mrs. Hemmings. -hajolt közelebb, majd megcsókolt...

A délutánt, estét együtt töltve ünnepeltük, milyen boldog életünk van egymással..