A rózsaszín meglepetés

Hola!
Meghoztam Audrey Szita történetét (Luke sztori).
Remélem tetszeni fog neked/ nektek. Nem csak az én agyam szüleménye, de szeretettel osztom meg veletek.
Kellemes olvasást: Dó xx
( A következő sztorit DebreczeniN. kapja)

*Luke szemszöge*

-Muszáj ebben a pink ruhában, babe? -kaptam ki Audrey kezéből a rózsaszínű selyemvackot és görnyedt tartásomról, összeszorított számról lerítt, hogy milyen szerencsétlen vagyok. -Tudod, hogy a kék a kedvenc színem..

-Hát, bocsika, te rossz életű pingvin..-mosolygott rám édesen.- A diszkont méteráruboltban kifogyott a kék selyem, úgyhogy törődj bele a rózsaszínbe. -intett felém bájosan, és  rám csukta a fürdőajtót. Sóhajtva méregettem ezt a csúnya göncöt, aztán felnyögtem.

-Hát, akkor ez van, szedd össze magad, haver, és vedd fel ezt a vackot! Te kötötted ezt az átkozott fogadást, hát most megfizetsz! -Istenem, én hülye..

A tét a fogadásban a következő volt. (Először kezdjük magával a fogadással):

Audrey-val fifáztunk. Azt a megállapodást kötöttük, hogy:

• Ha én nyerek, bikiniben fogja lemosni a kocsimat, amit -természetesen- én boldogan és szívesen nézek végig.
• Ha pedig ő nyer,.. nos..Egy női, szinte testre simuló ruhában mehetek vele bevásárolni..

Teljesen biztos voltam benne, hogy letudom győzni, elvégre a barátnőmről van szó. Egy nőről, aki a napjait nem az X-box konzol nyomkodásával tölti. (Legalábbis remélem, hogy nem..)

Szóval, ja, előre ittam a medve bőrére, Ő pedig megvert, pontosan 5:2-re. Totál elképedtem, nem is bírtam felfogni. Fél órán keresztül bámultam a tv képernyőt, emésztve a vereségemet, de azt megfogadtam, hogy soha többé nem fifázom vele. Köszönöm, eleget tanultam az esetből, elvégre női ruhát kell húznom..

Miután sikeresen -inkább sikertelennek nevezném- belebújtam a ruhába, aminek van vagy száz rétege és fodra, kétségbeesetten megigazítottam a hajam.

-Elég szűk ez a cucc..-morogtam magamban. Na igen, a többi zavaró tényezőről ne is beszéljünk, de legyünk cseppnyit optimisták! -Ebben a váll nélküli akármiben legalább jól érvényesülnek a bicepszeim. -pózoltam kicsit a tükör előtt.

-Lukey, mi a fene tart eddig?! Gyere már ki! -kiáltotta be nekem az asszony, én pedig csak a szememet forgattam. Aztán egy elég szellős helyere néztem. Bárkié is volt ez a ruci, az hétszentség, hogy idefönt volt mit belepakolnia! Eltartottam magamtól a mellben bő anyagot, és elvigyorodtam. Ha már lúd, legyen kövér.. Összegyűrve felmarkoltam a pólómat, és belegyömöszöltem a ruhába, aztán nagy levegőt véve kiléptem a fürdőből, egyenesen a hálószobánkba totyogva. Mikor Audrey meglátott, kuncogva tapsolni kezdett, felém közelítve, hogy bekukucskáljon méretes dekoltázsomba.

-Mi a fene, mit tömködtél be oda? -nevetett, én pedig csípőjére helyezve kezeim, magamhoz húztam.

-A pólómat.-közöltem büszkén, és arcát fürkésztem. Egyre jobban nevetett rajtam, amin én ösztönösen mosolyogtam. 

Imádtam Őt ilyen boldognak látni, imádtam, hogy önmagamért szeret, és nem azért, mert én vagyok Luke Hemmings . Imádtam a csábító ajkait, amelyek édesek, akár a Smarties (ahh, nyamii), imádtam az igéző szemeit, imádtam az angyali hangját, imádtam a mennyei illatát, a puha bőrét. Imádtam, mikor 'Lucas'-nak hívott, imádtam, mikor megunta a film nézést és a nyakamat puszilgatta, imádtam, hogy törődik velem, viszont...

-Most min gondolkodtál el?-törölte meg a szemeit kuncogva.

-Semmin. -mosolyodtam el, és az ágy felé hátráltam vele.

-Akkor?

-Hagytam, hogy nevess rajtam, és utána befejezd.

-Különösebb oka volt ennek? -fürkészett, én pedig óvatosan hátradöntöttem az ágyon.

-Nevetés közben..-hajoltam közel hozzá -nem tudlak megcsókolni.-tapadtam ajkaira, lehunyt szemekkel.

...Viszont egy dolgot imádtam benne a legjobban..

Azt, hogy Ő az Enyém...

Marry me?

Sziasztok!
Megérkeztem Zsiros Alexandra történetével, ezúttal egy Ashton *ke* sztorival . Remélem mindenkinek tetszeni fog. 
(A következő történetet Szita Audrey kapja Luke-kal)
Kellemes olvasást: Dó xx

Nem minden nap érheti el az ember a 24. életévét, ráadásul csak egyszer, ez pedig az ifjú kor utolsó éve. 24 év.. Nem semmi, igaz? Szinte hihetetlen, hogy végre betölthetem. Innentől kezdve tényleg közel vagyok az igazi felnőttkorhoz...
Na jó, nem mintha bármikor is probléma lett volna az ifjú,  vagy a fiatalabb éveimmel, mert erről szó sincs. Egyszerűen végre elértem hivatalosan is, végre változások történhetnek az életembe, (mivel a diplomám is meg van) és ezeket mindenképp szeretném egy számomra fontos személlyel megosztani, Ashton Irwin-nel, a barátommal. (Mielőtt bárki félreértené az előbbi mondatomat, a változásokra nem azt a változást értettem. )
Ashton és Én lassan 5 éve vagyunk együtt. Tipikusan azt mondhatom, hogy Barátságból szerelem románcról van szó. Féltem kockáztatni, elvégre előfordulhatott volna, hogy ez az egész csak pusztán fellángolás, de nem. Ez nem csak fellángolás. Ez igaz és tiszta szerelem. Törődik velem, érezteti, hogy bármikor számíthatok rá, -habár ezeket csak simán barátként is éreztette-, és mindig meglep valami új dologgal, valami varázslatosabbnál varázslatosabbal, amitől csak szerelmesebb leszek belé.
Ráadásul 5 év. Annyira csodálatos, hogy ennyi ideje boldoggá tesszük egymást, eszméletlen nagy összhangban, és mindketten ugyanolyan komolysággal állunk a dolgokhoz...

Mosolyogva nyitottam ki a szemeim, aztán magam mellé pillantottam arra számítva, hogy Ash itt szuszog... de nem. Kétségbeesve felültem, körbe nézve a szobában. Általában előbb ébredtem, mint ő, ezért volt fura, hogy nincs itt. A hajamba túrva visszadőltem az ágyba, mikor felfigyeltem az ajtónyitódásra. Újra felnéztem, és megnyugodva pillantottam meg Őt:
-Jó reggelt, Csipkerózsika. -kuncogott, majd leült az ágy szélére, egy tálca reggelivel a kezében, és hozzám hajolva megcsókolt.- És boldog szülinapot, szívem.
-Neked is, Ashton, és köszönöm. -mosolyodtam el.
- Ez itt a szülinapi palacsintád, ahogy szereted. Az ajándékodat pedig mindjárt hozom. 
-Megbeszéltük, hogy nem lesz ajándék. -felvonta a szemöldökét.
-Ezt sosem beszéltük meg, de most egyél. -puszilt homlokon és lement. Ahogy kérte, megeszegettem a reggelit, de ő még mindig nem ért fel. A tálcával a kezemben lementem, egyenesen a konyhában, de bárhová néztem, Ashton-nak hűlt helye volt. A mosogatógépbe pakoltam a piszkos edényeket, aztán kimentem a nappaliba. A kanapén egy becsomagolt doboz volt, rajta egy aprócska cetlivel:

"Boldog születésnapot szerelmem! Este pontban 7-kor szeretnélek az ajándékodban látni. Szeretlek: A xx"

Kíváncsian bontottam ki a becsomagolt meglepetést, aztán ajkamba harapva emeltem ki belőle azt a gyönyörűséget.

A ruha mellett még egy ugyanilyen bézs színű cipő foglalt helyet, egy szál rózsával. Ajkat harapva mosolyodtam el és nem győztem elolvasni a cetlit. Boldog voltam..

*Este 7-kor*

Pontban abban az időben, amiről Ash a cetlin is értesített, egy autó várt a ház előtt, amit Calum vezetett. Mosolyogva nyitotta ki nekem az ajtót, majd miután beültem, ő is beült mellém:

-Először is, boldog születésnapot. Másodszor pedig az asszony és én együtt választottuk ki az ajándékodat, reméljük, hogy tetszeni fog. -mosolygott és a hátsó ülésről elvéve nyomta a kezembe az ajándéktáskát. 

-Igazán nem kellett volna, de köszönöm. -kuncogva bólintott, aztán elindultunk minden bizonnyal egy étterem felé. Cal vacsorát mondott, hát egyértelmű az étterem..

Aztán mikor odaértünk, az éttermes állítás meg lett cáfolva. A közelben semmi épület sem volt, csak egy nekünk háttal álló Ashton.

-Jó szórakozást, fiatalok. -mosolyodott el Cal, én pedig köszönetkép bólintottam, majd kiszálltam és Ash-hez sétáltam. Megfordult, amikor hallotta, hogy a haverja elhajtott, majd csillogó szemekkel mért végig. 

-Szia. -fürkésztem Őt, mire végre a szemembe nézve, lágyan ajkába harapott.

-Annyira...Annyira fantasztikusan nézel ki. -elpirultam reakciójára, mire magához vonva forrón megcsókolt. Aztán kezemet megfogva a randink helyszínére vezetett. 

-Meglepetés. -mosolygott és hagyta, hogy körbenézhessek.

-Te jóságos ég, Ashton ez... Ez gyönyörű. -teljesen le voltam nyűgözve. ezt mind ő csinálta? értünk? A gondolattól melegség öntötte el a szívemet..

Azt est során úgy vettem észre, hogy Ashton elég feszült és ideges. Egyszer-kétszer rákérdeztem, de megcáfolta az állításomat, viszont kezdett nyugtalanítani. Hiába erősködött, tudtam, hogy van valami, amit nem akar elmondani, de aztán egy idő után nem adtam neki jelentőséget. 

-Ashton, köszönöm az estét, fantasztikus szülinapot varázsoltál.-felnevetett.

-Kicsim..Még korán sincs vége.

-De...De...-megnyalta alsó ajkát, aztán felállt. Kezeimet megfogva engem is felhúzott, de ő letérdelt elém.

-4 éve vagyunk barátok, de 5 éve boldogítasz a szerelmeddel is, amiért őszintén hálás vagyok. Nálad fantasztikusabb és tökéletesebb lányt sosem ismertem, és nem hinném, hogy létezik. Sőt. Ebben biztos vagyok. Nos..Úgy érzem, eljött az idő arra, hogy a kapcsolatunkat komolyabbra fordítsuk, ezért...Megtisztelnél azzal, hogy ....Hogy a feleségem leszel? -tartotta felém a gyűrűt, amíg én a könnyeimmel küszködve hallgattam a monológot. Aztán hevesen bólogatni kezdtem.

-Igen, Ashton. Leszek a feleséged. -hatalmas mosoly kíséretében az ujjamra húzta a gyűrűt, aztán felállt, a kezébe véve pörögni kezdett velem és töménytelen 'Szeretlek' közben ajkaimra tapadt.

Életem legszebb születésnapját varázsolta nekem..

Mr. Perfection

Sziasztok!
Áhh, itt a várva várt nyári szünet, én pedig meghoztam Vivien Banga történetét, Luke-kal. Remélem tetszeni fog, kellemes olvasást és kellemes szünetet nektek! 
Dó xx

Fogalmam sem volt, hogyan lehetett egy olyan nyári napon, -mint amilyen a mai is- bent ülni, egész nap filmet nézni és csokis epret tömni magamba. Tűzött a nap, vagy 40°C volt odakint, igazi strand idő, ahol végre barnulhatnék valamennyit, és nem néznék ki úgy, mint egy hóember..
Ehelyett a Csillagainkban a hibát bámultam, azon elmélkedve, hogy lehetett egy olyan történetet megrendezni, ami önmagában figyelmeztet arra, hogy 'Zsepi nélkül bele se kezdj!', hiszen szerény véleményem szerint már csak a cím elég arra, hogy eltudd képzelni mi lesz Hazel és Augustus sorsa. Ez egy beteg szerelem, a szó legrosszabb értelmében, már ha mondhatom ezt. Augustus meghal, ahogy Hazel is (bár ez nem biztos, mivel a filmben nem mutatják), ugyanis mindketten rákosak.. Kegyetlen szomorú sztori, ha én rendeztem volna, akkor csak a sírásomat kísérhetnénk végig, de őszintén, arra ki kíváncsi?! Senki. Hát pont ez az...
Talán négy ember lett volna rá kíváncsi, a négy közül is egy biztosan, de csak azért, hogy tudjon nevetni akkor is, amikor neki is sírni kéne. Ez az ember az én legjobb barátom, az én szőke, kék szemű, óriás pingvinem, akit Luke Hemmings-nek hívnak.
Luke-kal kiskorunktól kezdve nagyon jóban vagyunk. Részben az anyukáinknak köszönhetjük. Először is azért, mert ők is remek kapcsolatot ápolnak, együtt voltak terhesek velünk, és a születésünk után is sok időt töltöttek együtt. Apuékról nem is beszélve. (Kell partner a focimeccsek bámulása közben, és a férfias dolgok megbeszélésében.) 
Hemmo nagyon édes, szeretni való és kedves srác. Sosem hagyott engem cserben, mindig mellettem állt, törődik velem, és nem tagadja, hogy igenis..Van egy lány barátja, akivel közelebb állnak egymáshoz, mint kellene..
Sóhajtva ettem meg az utolsó csokis epremet, amit már úgy kellett magamba tuszkolni két doboz után, de nem érdekelt, jobb dolgom nem volt. Unottan ettem, mikor valaki szó szerint bebukfencezett az erkélyből, egyenesen az ágyamig. Kérdőn nézve állítottam le a filmet, majd le, a padlóra vezettem tekintetem, megpillantva vigyorgó Luke-ot:
-Szia, babe. -nevetve megráztam a fejem, aztán felállt, majd a szekrényemhez sétált. Kinyitotta, keresgélni kezdett,majd  pár perc után, a hozott hátizsákjába tette a fürdőruhámat. Milyen jó, nem? Csak úgy kutat a szekrényembe a fehérneműim és a többi cuccom között. Visszasétált hozzám, elvette tőlem a távirányítót, majd kikapcsolta a tv-t. -Dobd el a dobozokat, lent várlak a kocsinál. Törölközőt már raktam el neked is. -kuncogott,  megpuszilt és kimászott az erkélyemen keresztül. Totál ledöbbenve figyeltem a jelenetét, aztán a hajamba túrva teljesítettem a kérését. Anyuék nincsenek itthon, ezért csak egy cetlit hagytam nekik egy "Luke-kal vagyok:)" üzenettel. Kimentem, bezártam, majd odaszaladtam Luke-hoz és a kocsihoz. Ő az autónak dőlve várt, a napszemüveg rajta volt, aztán ahogy meglátott, egy féloldalas mosoly ült ki az arcára, ami baromi vonzóvá tette. Késztetést éreztem arra, hogy a puha hajába túrjak, késztetést éreztem, hogy az ajkaira tapadjak, elfelejtve azt, hogy mi csak barátok vagyunk...de végül kizártam a gondolataimat a fejemből és egy halk sóhaj után, mosolyt erőltettem az arcomra.... 
-Nos, Luke.. Mi is a terved? -kérdeztem tőle, már az autóban ülve.
-Strandra megyünk. Nem fogom hagyni, hogy egész nap a Csillagainkban a hibát bámuld. Pláne nem ilyen időben..Nélkülem. -pillantott rám, engem pedig elöntött a boldogság. Törődik velem, és ez annyira jó..Akaratlanul is mosolyognom kellett tőle..
Amikor megérkeztünk, leparkolt, de kicsit sem a tengerpart közelébe, hanem az aqua parknál. Pc-jével játszva szállt ki utánam, megfogta a cuccokat, majd miután a belépőt kifizette, bementünk. 
-Luke, hogyh...
-Shhhh, nyugodj meg, baby. A szórakozáshoz nem elég egy unalmas tengerpart. Na sipirc átöltözni.Itt várlak. -nyomta a kezembe a törölközőt és a fürdőruhámat, aztán miután megbizonyosodott arról, hogy tényleg megyek, ő is elment. Hát jó, gondoltam. Miért ne? Sokkal jobb csúszdázni, mint csak lenni és élvezni a tengert..
Az öltözőkabinba lépve, becsuktam az ajtót, letettem a törölközőt, és átöltöztem. 

A törölközőt magam köré csavarva mentem ki oda, ahol Luke állt. Egy Hawaii mintás fürdőnadrágot viselt, vállán pihentetve a törölközőt, enyhén eltakarva kidolgozott felsőtestét, amit én sajnáltam. Miért van ott az az átkozott anyag?...
Az aqua park területén kerestünk egy részben árnyékos, nyugis helyet, ahová a cuccainkat tettük, majd ahogy ledobtam magamról a törölközőt és előre igazítottam a hajam, Luke birtokló pillantását véltem felfedezni magamon, ahogy méreget a fürdőruhában. Hevesen vert a szívem, legyűrtem a torkomban lévő gombócot, és elpirulva a talajt kémleltem. Így még sosem nézett rám. Legalábbis eddig nem tűnt fel,de biztos nincs jelentősége..
Bekentük egymást naptejjel, aztán a kezemet megfogva húzott az első, neki szimpatikus csúszdához...

Miután mindent kipróbáltunk, a medencében pihentünk. Ő úszkált, én pedig süttettem magam, mikor odament hozzá egy ...Hogy szokták mondani a fiúk? Egy igencsak 'jó csaj'..
Látszólag flörtölt vele, ami kicsit sem esett jól, elvégre Luke velem jött. Most velem van..De, ha féltékenységi jelenetet rendezek, minden kiderül.. Megtudja, mit érzek iránta..Amit viszont nem akarok. Sóhajtva másztam ki a medencéből, a cuccainkhoz sétálva, kicsit sem figyelve magam elé, ezért azt sem vettem észre, hogy belelépek egy leejtett fagylalt gombócba..
Épp hanyatt vágódtam volna, ha nem kap el egy jó erős kéz. A tekintetem a hősöm tekintetébe fúrva, mosolyodtam el, amire ő is:
-Vigyázz..Különben úgy jársz, mint én.-egyenesedett fel velem Luke.
-Miért? Te is elcsúsztál? -megrázta a fejét.
-Nem, én estem. 
-Hű, és nem ütötted meg magad? -fürkésztem aggódva, arcára téve a kezeim, hátha komolyabban megütötte magát. Csípőmre helyezte kezeit és közelebb húzott magához. Ajkaink szinte már össze értek, forró lehelete csiklandozta arcomat.
-Életem legjobb és legtökéletesebb esése volt...-csókolt meg végül lágyan, de röviden. -Ugyanis beléd estem. -mosolyodott el, én pedig már kicsit sem visszafogva magam, tapadtam ajkaira, boldogan és szerelmesen..


(Ne haragudjatok, nem sikerült valami jól, de azért remélem tetszik nektek )