Már július van, elég régóta nem jelentkeztem, de ezen a nyáron az összes kérést le szeretném rendezni nektek, mert év közben sajnos nincs sok időm, és az a helyzet, hogy még nyáron is alig tudok gép elé kerülni. (Fiútesók forever) Szóval a történetek folyamatosan készülnek a füzetembe, hála a szerkesztő társam csodálatos elméjének és fantáziájának, nagyon megkönnyíti a munkámat, szóval ITT IS NAGYON KÖSZÖNÖM NEKED <3
(Tessék, kapsz egy kis Luke-ot)
A történetet ezúttal Zsanó-nak hoztam kérése szerint, amely az volt, hogy Luke legyen a szerencsés szíve választottja, Michael pedig a legjobb barátja. Egyszerűen: ez egy Muke sztori.
Kellemes olvasást, igyekszünk a többiek történetével is.
H &Do
H &Do
Mosolyogva simítottam végig a faliújságomra kitűzött montázson, melyben a legjobb barátom, Michael Clifford idézete, valamint a közös képeink egy kisebb része szerepelt.
Már születésünk óta elválaszthatatlanok vagyunk. Bizonyára ez annak köszönhető, hogy anyukáink ugyanilyen viszonyban állnak egymással, ezért képtelenségnek tűnt számukra, hogy ne lógjunk folyamatosan együtt, amit persze egyikünk sem bánt meg, de az erős barátságunk mégis egy különleges helyen lett hivatalos...
Jogos lenne az a kérdés, hogy járunk-e, elvégre Mikey mégiscsak hímnemű, -legjobb tudomásom szerint- én pedig nőnemű lény vagyok, illetve a kapcsolatunk is félreérthetőnek bizonyul, de szó sincs szerelemről és nem is lesz. A szívemet már elrabolták, méghozzá Mikey Luke nevű haverja...lassan egy éve. Clifford volt a legboldogabb, mikor kiderült, hogy összejöttünk, mert ez azt jelentette, hogy a többi lökött haverja felhagy a hamis elméletek szövögetésével..
Nevetve nosztalgiáztam, amit egy hangos puffanás zavart meg. A hang irányába fordultam, majd megpillantottam az elvetemült Gordont a padlón szétterülve. Már számítottam az érkezésére, nem meglepő módon az ablakon keresztül. (Nagyon beleéli magát ebbe a szuperhősös érkezésbe.) Szóval ott tartottam, hogy vártam, mikor toppan be, egyrészt azért, mert kiskorunktól kezdve minden nap csináltunk valamit, amit az erre szánt kalapból húztunk ki, másrészt pedig azért, mert ma van a születésnapom.
Mikor Mikey összevakarta magát a padlómról, kinyitotta a szobám ajtaját és Luke is megjelent, Mosolyogva üdvözöltem őket egy-egy öleléssel, valamint egy puszival és egy csókkal. (Az utóbbit természetesen Luke kapta.)
-Szóóval...-húzta el a szót Mikey -Luke-kal úgy döntöttünk, ma nincs sorsolás, hanem te választhatod ki, hol kolbászoljunk. -vigyorgott, amit Luke bólogatással helyeselt. Ajkamba harapva gondolkodtam el, majd a mozi mellett döntöttem.
-Mit szólnátok, ha megnéznénk azt az új horror filmet, amiről annyit áradoztatok?
-Kicsim, azt mondtad, kizárt, hogy elmenjünk. -kuncogott a szőke.
-Jó, tudom, de annyit beszéltetek róla, hogy kíváncsi lettem rá.
-Oh, nekem nincs ellene kifogásom. Menjünk! -ragadta meg a kezemet Michael, majd Luke is, aztán útnak eredtünk...
A moziba érve úgy döntöttek a srácok, ketten intézik el a jegy- és nasivásárlást . Két hímneművel szemben nincs esélye egy gyenge nőnek, szóval hagytam őket cselekedni. Mikor minden készen állt, valamint a termet is be lehetett tölteni, bevonultunk 3 gigantikus popcornnal és üdítővel, aztán a helyünkre ültünk.
Életem leghülyébb döntése volt ez, eszméletlen ijesztő volt a vetített mű, a két oldalamon helyet foglaló fiúk kezeiből talán még a vérkeringést is kiszorítottam, amin ők nagyon jól mulattak. Nyugtatásként néha egy-egy puszit nyomtak az arcomra, amit én csak egy mosollyal reagáltam le. Ettől függetlenül voltak benne poénok is, bár nem mindet értettem, Mikey viszont valószínűleg igen, mert minden egyes ilyen pillanatnál úgy nevetett és csapkodott, mintha meg akarna fulladni. Ez szerintem sokkal szórakoztatóbb volt..
Mikor véget ért az a másfél óra, elhagytuk a mozit, de innentől kezdve nem volt választásom, mennem kellett oda, ahova ők akarták, hogy menjek. Hamar megunták, hogy uralkodói szerepem volt.
Elég türelmetlen voltam, ugyanis egyik kérdésemre sem válaszoltak, csak mentek maguk után húzva. Mikor újra feltettem volna a 'Hová megyünk?' kérdésemet, beharaptam ajkam és körbenéztem.
Arra a helyre hoztak, ahol Mikeyval megígértük egymásnak, hogy sosem fordulunk el a másiktól, ahol Luke-tól megkaptam az első csókomat, ahol megannyi emlék vésődött az elménkbe. Elmosolyodva néztem körbe, aztán a hintához sétáltunk. Beleültem, a srácok pedig a pázsitot választották ülőhelynek.
-Örök emlék, mikor Luke próbált felmászni a fára és leesett a nadrágja. -sóhajtott fel jólesően Michael. Felnevetve Hemmora néztem, aki ugyanúgy nevetett a füvet tépkedve.
-De az is, amikor lehajoltál és elrepedt a tiéd. -vágott vissza Luke, aminek köszönhetően Mike is nevetésben tört ki.
Mosolyogva néztem a két fiút, akik folyamatosan a közös történelmünket elevenítette fel. A két fiúk, akik már azóta az életem részei, mióta az eszemet tudom, a két fiúk, akiknek köszönhetem azt, aki vagyok.
A két fiúk, akik boldoggá tesznek.
FIGYELEM!!!
Egy kis közérdekű. Bizonyára hallottátok, hogy kiszivárgott a srácok Girls Talk Boys című feldolgozása, de arra kérlek titeket, NE HALLGASSÁTOK MEG!
Ezt az öt napot ki lehet bírni, legalább ennyivel becsüljük meg a fiúkat, ugyanis rengeteg munkát fektettek bele. Sajnos ez elég gyakran előfordul, aminek ők sem örülnek, tehát lebegjen a szemetek előtt, hogy ez fontos nekik.
Köszönöm :)
