Ne haragudjatok, elég régóta nem jelentkeztem, de most meghoztam Beáta Farkas romantikus történetét Luke-kal. Remélem tetszeni fog.
Do xx
A Valentin-nap a szerelmeseknek lett kitalálva. Ilyenkor természetes, hogy elvárja az ember a megérdemelt romantikát, a meglepetéseket élete szerelmétől, vagy a nyugalmat.
Alapvetően több csoportja létezik az embereknek:
- Akik utálják a Valentin-napot
- Akik nagyon szeretik a Valentin-napot
- Akiknek semmi bajuk sincs a Valentin- nappal.
Mindegyik csoportnak megvannak a maga okai. Ha valaki utálja, az többnyire azért van, mert nincs kivel megünnepelnie. Nem látja benne azt, amit a szerelmesek. Nem látja benne a szenvedélyt.
Ha valaki nagyon szereti, az azért van, mert végre a párjával tölthet egy estét, egy egész napot, tele meglepetésekkel, izgalmakkal, váratlan vallomásokkal, sok csókkal, ölelésekkel.
Ha pedig valakinek semmi baja sincs vele, az csupán elviseli, hogy egyedül van, boldog, hogy nem kell másra koncentrálnia, tölthet egy napot lazítással. Vagy egyszerűen nem jön lázba ettől az ünneptől.
Őszintén bevallva én az utóbbi csoportba tartozom. Eddig még nem volt olyan maradandó emlékem, ami miatt utálnom, esetleg szeretnem kellene a február 14.-t.
Senkitől sem vártam el, hogy tegyen valamit a véleményem megváltoztatása végett, először is: semmi szükség rá, másodszor: még csak 3 hónapja vagyok együtt a barátommal: Luke Hemmings-szel.
Egy Adventi vásáron futottunk össze, mikor is a barátnőmmel kürtös kalácsot szerettünk volna venni. Luke és Michael állt előttünk a sorba, amit senki sem tartott fent nekik, amíg ők elintéztek egy telefont, ezért mi beálltunk. Igen ám, csakhogy mikor visszaértek, számon kértek minket, mégis miért vagyunk az ő helyükön. Ezzel elindítottak egy lavinát (senki sem jár jól, ha velem és a barátnőmmel vitázik, mert nagyon jók vagyunk érvelésben) , nekikezdtünk a veszekedésnek, aminek a vége az lett, hogy Luke meghívott egy forró csokira..
Boldog vagyok, amiért olyan férfit tudhatok mellettem, mint Ő. Figyelmes, szeretetre méltó, eszméletlen udvarias, ráadásul a kék szemeivel, a hangjával és a mosolyával ölni képes. A munka mellett, ami egy kicsit sem minden napi, van ideje rám, törődik velem, na meg elveszi az eszem..
Nem igazán beszélgettünk a Valentin-napról, bizonyára őt is kevésbé érdekli. Bármennyire is szeret kettesben lenni velem, nem viszi túlzásba, rózsaszín és piros szívecskékkel telibe a dolgokat. Amit nem is bánok..
A mai napot a srácokkal a stúdióban töltötték, én meg tanulhattam holnap utánra, mivel nem akartam a vasárnapot ezzel tölteni. Matek lecke...Irodalom esszé...Földrajz...Volt mit..Kár, hogy semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez..
A nagy lecke olvasás közepette anyu nyitott be a szobába, kezében egy szál rózsával és egy borítékkal.
-Kicsim, ez neked van címezve, gondolom a rózsa is a tiéd. -vigyorodott el, homlokon puszilt, majd az asztalra téve a titokzatos levelet a virággal, kisétált az ajtón. Izgatottan bontottam ki a borítékot -jobban mondva téptem fel-, ugyanis ötletem sem volt ki küldhette, és mi oka volt rá. Jó..Tippem az volt. De akkor sem voltam biztos benne.. Amíg el nem olvastam:
Elmosolyodtam a levélen, a kezemben tartva a rózsát, bár azért egy kicsivel nagyobb dologra számítottam. Egy halk sóhaj mellett tettem egy vázába a rózsát, majd az ágyamra dőltem..
Ahogy Luke kérte, délután négy felé elsétáltam hozzájuk. Fogalmam sincs miben kéne Luke Hemmings-nek segíteni, ilyenkor és azt sem, hogy miért pont nekem, amikor ott vannak a fiúk is.. de ő biztosan tudja.
Gyönyörű idő volt, ennek ellenére eléggé siettem. Talán amiatt, hogy a barátomról volt szó, túlságosan hiányzott a csókja, az illata, a puha haja, vagy szimplán ez a tempó volt kényelmes, ezért hamar az ajtó elé érve, csengettem. Kis zajongás, majd futás után, kinyílt az ajtó, így Luke-ot pillantottam meg..Igencsak mámorítóan festett:
-Szia, szívem. -mosolyodott el, magához húzott és egy lágy,forró csókkal jutalmazta ajkaim.
-Szia Luke, miben kell segítenem? -ajkába harapva, megfogta a kezem, behúzott, becsukta az ajtót, majd a szemem elé tette kezét. Eléggé meglepett a dolog, mégis mi a francot művel?!
-Nem is tudom, hogy mondjam el neked...
-Nyögd már ki, nem lehet olyan nagy baj!
-Baj?-nevetett fel, majd a nyakamhoz hajolva suttogni kezdett- Meglepetés..-meleg leheletétől bizseregni kezdtem, aztán elvette kezét szemeim elől, hogy megpillanthassam azt a bizonyos meglepetést.
Elképedve néztem körbe, teljesen ledöbbentett ez az egész, ami Luke-ot eléggé szórakoztatott. Kérdőn néztem rá, képtelen voltam kinyögni mire gondolok, ezért magához húzva beavatott:
-Hiába mondod nekem, hogy nem kell a romantika, mert elég, ha veled vagyok...-tűrte fülem mögé a hajam- Azt te sem tudod letagadni, hogy néha nem esik jól, ha összebújunk, vagy csak vacsizunk egyet.Kettesben. Különösen Valentin-napon. Szerettem volna, ha emlékezetes lesz az első ilyen napunk, ha mindig mosolyogva gondolnál vissza rá..Ezért boldog Valentin-napot! Szeretlek. -könnyek közt hallgattam a magyarázatát erre az egészre, majd ajkaira tapadtam, pár másodperccel később pedig homlokának döntöttem enyémet:
-Én is szeretlek, Luke Robert Hemmings..
A nagy lecke olvasás közepette anyu nyitott be a szobába, kezében egy szál rózsával és egy borítékkal.
-Kicsim, ez neked van címezve, gondolom a rózsa is a tiéd. -vigyorodott el, homlokon puszilt, majd az asztalra téve a titokzatos levelet a virággal, kisétált az ajtón. Izgatottan bontottam ki a borítékot -jobban mondva téptem fel-, ugyanis ötletem sem volt ki küldhette, és mi oka volt rá. Jó..Tippem az volt. De akkor sem voltam biztos benne.. Amíg el nem olvastam:
" Nem tudom, hogy mennyire tekintenéd egoizmusnak a részemről, ha az egyik dalunkból idéznék neked.. Minden esetre csak az igazra utalnék vele, szóval:
Olyan tökéletesen nézel ki, ahogy ott álldogálszaz American Apparel alsómban.És most már tudom, hogy totál kész vagyok.
Tudom, nem a legromantikusabb, amit egy srác adhat a barátnőjének Valentin-napra.. De te nem a barátnőm vagy. Te az én Pingvinem vagy (ami sokkal jobb pozíció az életemben, mint egy átlagos barátnő), nagyon szeretlek és... Boldog Valentin-napot.U.i.: Jó lenne, ha délután 4-felé áttudnál jönni, kellene egy kis segítség..Szeretlek: Luke "
Elmosolyodtam a levélen, a kezemben tartva a rózsát, bár azért egy kicsivel nagyobb dologra számítottam. Egy halk sóhaj mellett tettem egy vázába a rózsát, majd az ágyamra dőltem..
Ahogy Luke kérte, délután négy felé elsétáltam hozzájuk. Fogalmam sincs miben kéne Luke Hemmings-nek segíteni, ilyenkor és azt sem, hogy miért pont nekem, amikor ott vannak a fiúk is.. de ő biztosan tudja.
Gyönyörű idő volt, ennek ellenére eléggé siettem. Talán amiatt, hogy a barátomról volt szó, túlságosan hiányzott a csókja, az illata, a puha haja, vagy szimplán ez a tempó volt kényelmes, ezért hamar az ajtó elé érve, csengettem. Kis zajongás, majd futás után, kinyílt az ajtó, így Luke-ot pillantottam meg..Igencsak mámorítóan festett:
-Szia, szívem. -mosolyodott el, magához húzott és egy lágy,forró csókkal jutalmazta ajkaim.
-Szia Luke, miben kell segítenem? -ajkába harapva, megfogta a kezem, behúzott, becsukta az ajtót, majd a szemem elé tette kezét. Eléggé meglepett a dolog, mégis mi a francot művel?!
-Nem is tudom, hogy mondjam el neked...
-Nyögd már ki, nem lehet olyan nagy baj!
-Baj?-nevetett fel, majd a nyakamhoz hajolva suttogni kezdett- Meglepetés..-meleg leheletétől bizseregni kezdtem, aztán elvette kezét szemeim elől, hogy megpillanthassam azt a bizonyos meglepetést.
Elképedve néztem körbe, teljesen ledöbbentett ez az egész, ami Luke-ot eléggé szórakoztatott. Kérdőn néztem rá, képtelen voltam kinyögni mire gondolok, ezért magához húzva beavatott:
-Hiába mondod nekem, hogy nem kell a romantika, mert elég, ha veled vagyok...-tűrte fülem mögé a hajam- Azt te sem tudod letagadni, hogy néha nem esik jól, ha összebújunk, vagy csak vacsizunk egyet.Kettesben. Különösen Valentin-napon. Szerettem volna, ha emlékezetes lesz az első ilyen napunk, ha mindig mosolyogva gondolnál vissza rá..Ezért boldog Valentin-napot! Szeretlek. -könnyek közt hallgattam a magyarázatát erre az egészre, majd ajkaira tapadtam, pár másodperccel később pedig homlokának döntöttem enyémet:
-Én is szeretlek, Luke Robert Hemmings..
