I can be your hero

Ahoy gurls!

Íme Nicki Clifford sad sztorija. Nem mondom, hogy sírni is fogtok, ahhoz annyira nincs tehetségem. 

Minden esetre kellemes olvasást, és nem sokára jelentkezem Bodnár Dóra történetével!

*Michael szemszöge*

,,Fontos, hogy akkor is tudjunk mosolyogni, ha a dolgok nem állnak igazán jól." -küszködve mondta ki. Az arcáról megállíthatatlanul folytak a könnyei, a hangja mindig elcsuklott, és olyan szorosan ölelt, mintha most látnánk egymást utoljára. Pedig nem. A turné hamarosan szünetel. Már csak 2 nap, 5 óra, 46 perc, és újra találkozhatunk. 

Mégis annyira fájt elengedni Őt..

Én csak a karjaim között akartam tartani. Tudatni vele, hogy mindig mellette voltam/vagyok/ leszek, és ezen még a mérföldekre való távolság sem tud változtatni. Hiszen Én a szívembe zártam Őt, Ő pedig Engem.

Az természetesen más kérdés, hogy otthon mennyi időt töltöttem el az X-box konzolt nyomkodva, meg az is, hogy mennyit töltöttem el könyörgéssel egy szendvicsért, de akkor is vele voltam. Ott, mellette. Érezhettem az ajkai ízét, érezhettem a parfüm illatát, érezhettem a közelségét. Magamhoz szoríthattam, végigsimíthattam bársonyos bőrén, a nyakába bújhattam... A fülébe suttoghattam, hogy mennyire vágyom egy szelet pizzára -bár ezt mellékesen-, suttoghattam, hogy mennyire a magamévá tenném, mennyire megőrjít a tekintetével, amely csillogott, akárhányszor tudattam vele, mit is érzek iránta.

De most.. Most csak a képernyőn keresztül láthatom, csak hangszóróból hallhatom angyali hangját, érintések, csókok nélkül. Ez volt a szomorú igazság, amitől folyton összeszorult a szívem, hiába biztosított egy lágy, meleg mosollyal arról, hogy hamarosan látjuk egymást. Ez nem változtatott a valóságon, maximum egy kicsivel jobban éreztem magam.

Éppen próbán voltunk a srácokkal. A koncert este lesz, és a biztonság kedvéért átismételtük a menetet, szeretnénk, ha minden jól menne. A gitáromat hangoltam, mikor Calum a telefonommal a kezemben rohant hozzám:
-Hé, Michael, az asszony hív skype-on.-adta a kezembe, én pedig hevesen dobogó szívvel fogadtam a hívást.
-Szia, Mikey. -integetett a kamerába elsápadva, karikás szemekkel, elég elhaló hangon. Az a boldog mosoly kezdett lefagyni az arcomról.
-Mi..Mi..Mi történt, szívem? Jól vagy? Egek, ugye nincs semmi baj?-halvány mosoly ült ki az arcára, a szemei csillogtak, de ezúttal biztosan nem azért, mert látott vagy hallott. A könnyektől csillogtak.
-Jól vagyok. Ne aggódj! Csak egy kis megfázás. Higgy nekem, oké?-kicsit haboztam, de aztán bólintottam.
-Mesélj, mi újság otthon? Azt hittem, csak a koncert után hívsz.
-Minden rendben van. És... nem akartam, hogy fáradtan kelljen beszélned, hm? Pihenj sokat a fellépés után, te is, és a srácok is, mert megérdemlitek. Fantasztikusak, édesek, és rendkívül tehetségesek vagytok. Tegyétek boldoggá a rajongókat.-megszeppenve hallgattam a rövid monológot. Fogalmam sem volt, miért mondja ezt. Mindig koncert után szoktunk beszélni.
-Kicsim, biztos, minden rendben?-túrtam feszülten a jelenleg színes hajamba.
-Hé, Mikey, gyere, kezdünk! -szólt Luke, majd újra Nicki-re néztem.  Rám mosolygott a leges legvarázslatosabban. Várt pár másodpercet, azt hiszem gyönyörködött bennem (nem hibáztatom, inkább megértem), majd ajkára harapott.
-Mindennél jobban szeretlek téged, Michael Gordon Clifford. És ezen senki és semmi sem fog tudni változtatni..-halkult el, majd letette..

2 nappal a beszélgetésünk után, izgatottan szálltam le a cuccaimmal a repülőgépről. Boldog voltam, hogy újra a karjaim közé zárhatom, perzselő, puha ajkára tapaszthatom sajátomat, és elmondhatom neki, mennyire szeretem. 
Rohantam a rám váró családomhoz egy hatalmas csokor rózsával a kezemben, és egy nagy mosollyal az arcomon, majd eléjük érve ledobtam a cuccaim, szembesülve azzal, hogy Életem Szerelme nincs itt.
Ő nincs itt...De talpig feketébe öltözött emberek, zsepit szorongatva markaikban..Azok vannak, vörösre sírt szemekkel..
A mosoly lehervadt az arcomról, elsápadva hagytam, hogy anya sírva ölelhessen meg, és, hogy elmondhassa: Nicki egy jobb helyre került, de örökre velem marad. 
Sosem érezhetem újra a közelségét..A csókjait..Az ölelését..Sosem hallhatom az angyali hangját.. Soha többet nem láthatom a gyönyörű mosolyát..
Csak a szívemben érezhetem Őt..

Utoljára a temetésén találkoztunk.. A két éves évfordulónkat ott ünnepeltem meg Vele, könnyekkel, és a kedvenc virágaival. A koporsó mellett ültem és csak bámultam a sírkövet.
-Én is mindennél jobban szeretlek Téged, Nicki..-suttogtam a legutoljára hallott mondatára váró válaszom-Mindennél jobban....

Kávéfolt

Sziasztok csajok!
Nos. Megérkeztem Eszter Boda történetével, amit ő is Lashton-nal kért. Remélem tetszeni fog neked, a következő történetet Nicki Clifford kapja, majd Dóra Bodnár.
Ezúton is szeretném megköszönni nektek a több,mint 70.000 megtekintést és a 49 feliratkozót, csodálatosak vagytok, és ne haragudjatok, amiért ilyen lassan teljesítem a kéréseiteket. 
Kellemes olvasást!

5 dolog, amit ne csinálj, ha egy kék szemű, hímnemű lény rád önti a kávéját:

• Semmiképp se ordíts rá, ameddig nem néztél az arcára. (Nem tudhatod kivel állsz szemben)
• Ne hagyd, hogy bevethesse a féloldalas mosolyát, mert amire észbe kapnál, már a telefonszámodat diktálnád.
• Ne hagyd a mellkasodra tapadni a pólódat! A kávés srác örömmel tanulmányozgatja a melleidre ragadt anyagot. -Férfiak..
• Ne kezdj el hisztizni a felsőd miatt. Létezik modern technika (Értem ezalatt----> mosógép), szóval csak nyugi.

És az ötödik, de legfontosabb dolog..

• Ne mondj nemet a randira! Semmiképp sem szabad visszautasítanod életed legfantasztikusabb meghívását, mert őszintén megfogod bánni..

Egy kávéfoltos felső..

Akárhányszor ránéztem, lejátszódott előttem a jelenet. Ahogy megbotlott, ahogy rajtam landolt a fekete lötty, ahogy mentegetőzött... Aztán a mosolya. Istenem, azokkal a csókolni való ajkakkal. A csillogó, kíváncsi, fürkésző tekintete, amibe legszívesebben elvesztem volna. A mély hangja, amitől libabőrös lettem. 

Majd a kérdése: ,,Eljönnél velem egy randevúra?"

Végül pedig a válaszom: ,, Bocsi, van barátom.."

Sóhajtva hagytam, hogy kiessen a kezeimből a fehér felsőm, miközben az ágyamra ültem. Totál szánalmasan éreztem magam, hiába történt ez az egész, már 3 hónapja. Azt hazudtam a srácnak, aki végre észrevett -miután leöntött-, hogy van pasim. Nekem. Van. Pasim. Pedig marhára nincs..

Egy fiú van, aki rám néz, az is a legjobb barátom: Ashton. Az egyetlen, akire számíthatok, az egyetlen, akiben megbízom kiskoromtól kezdve, és az egyetlen, aki tud a legnevetségesebb hazugságomról. (Erről)

Erőt vettem magamon, majd feltápászkodtam az ágyamról. Megfogtam a basszusgitáromat, a tokba tettem, majd a hátamra véve lesétáltam vele a földszintre. Az órára néztem. Még van 10 percem, amíg Ash ideér.-jelentettem ki saját magamnak, miközben lepakoltam és a fürdőbe sétáltam.
Megmostam az arcom, aztán egy natúr smink feltétele után újra a tükörbe néztem. Egy óra múlva kezdődik a fellépésünk a bandámmal, és jobban görcsölök, mint kéne, pedig nem ez lesz az első, hogy 1000-nél több embernek adunk koncertet. Talán nem kellett volna előtte a szőke srácra gondolnom...
Lesütöttem a szemem, majd megigazítottam a hajam. A duda szót hallva a nappaliba rohantam, megfogtam a gitárom, aztán kiszaladtam. A csomagtartóba tettem, és beültem Ashton mellé. 
-Szia, Eszti, dögös vagy, indulhatunk? Naná!-válaszolt a saját maga kérdésére, majd a gázpedálra lépve a koncert helyszíne felé vettük az irányt.
Az út aránylag nevetéssel telt, mint általában. Ash-nek mindig sikerült feloldania a feszült hangulatot, mindig tudta, mit kell mondania ahhoz, hogy elnevessem magam, és ezért eszméletlenül irigyeltem..

Miután megérkeztünk, kipattantunk az autóból, kivettem a gitáromat, majd beszaladtunk. Így is késésben voltam -egyáltalán nem meglepő módon-, szóval tényleg rohantam a többiekhez. Mindenkit üdvözöltem egy gyors öleléssel, lepakoltam, kivettem a gitáromat a tokból, és már a színpadra is keveredtünk. 
A tömegben Ashton-t kerestem, bár nem kellett sokáig pasztáznom az összegyűlteket. Egy hatalmas ,,HAJRÁ KÁVÉFOLTOS <3 " feliratú transzparenssel a kezében vigyorgott rám. Mosolyogva megráztam a fejem, aztán a mosoly az arcomra fagyott. Megjelent mellette egy szőke, magas srác, akit egy fiús kézfogással üdvözölt, majd beszélgetésbe merült vele. Nagyot nyelve néztem a gitáromra, terelve a gondolataimat. Annyi szőke srác van még a világon. Biztos, hogy nem Ő az..
A koncert sikeresen zárult, sokan odajöttek hozzánk gratulálni, majd eltűntek a táncparketten, itallal a kezükben. Miután letettem a gitárt, elindultam, hogy megkeressem a legjobb barátomat, nem sok reménnyel ugyan a nagy tömeg miatt, de egy próbát megér. A nép folyamatosan tolongott a frissítőért, a közlekedést megnehezítve, egymást túlkiabálva. Talán ezért történt az, hogy a figyelmetlenségemből adódóan a fehér blúzomon landolt egy pohár vodkanarancs. 
(Innentől érvényesül az 5 'Mit ne csinálj, ha...' szabály)
-Óhogyazahülyeita...-kezdtem bele elhadarva a hangos vélemény kinyilvánításomat, amíg rá nem néztem a srácra. A szívem hevesen kezdett verni, a vér lüktetett az ereimben, a toromban pedig egy hatalmas gombóc nőtt, amit szinte lehetetlenségnek tűnt legyűrni.
Te jó ég! Ez nem lehet igaz!
-Úgy tűni a történelem ismétli önmagát.-vigyorodott el a szöszi, kék szemű- Ne haragudj, hogy leöntöttelek. Megint. Nem állt szándékomban..Vagy talán mégis. -kuncogott- De, ha már alkalmam adódik rá.. Szerettem volna gratulálni. Eszméletlen jók voltatok, le a kalappal! Egyébként Luke vagyok, Ash egyik haverja. -szorongatott a kezében egy cetlit, majd közelebb lépett- Ha van kedved, holnap elmehetnénk randizni..És tudod mit? Most nem kérdem meg, van-e hozzá kedved, a végén megint azt mondanád ijedtedben, hogy van barátod, én meg kétségbeesetten kereshetlek újabb három hónapig. -morogta fülembe, miközben a kezembe adta a meggyötört lapocskát. -7-re érted megyek. -nyomott az arcomra egy forró puszit. Borostája csikizett, illata levett a lábamról, a hangja pedig befészkelte magát a fejembe a tekintetével együtt. Beharaptam ajkam, aztán egy akaratlanul széthúzódó mosollyal az arcomon rá néztem:
-Luke? Örömmel randizom veled..

Részeges szerelem

Sziasztok drágák!
Meghoztam DebreczeniN. (Tina) történetét, ezúttal...Egy Lashton sztori! Hihetetlen, nem? Igazából ilyenkor mindig elakadok, mert végül is fogalmam sincs, mit írjak, vagy hogyan, szóval elnézést a hanyagságomért.. :)
Nos. Egy kis bevezető a sztori előtt. Mindössze egy hét alatt,  15 (!!) történet kérés érkezett, amiből 5-öt kértetek Luke-kal, 4-et Calum-mel, 3-at Mikey-val, 2-őt Ashton-nal, egyet pedig Cashton-nal. Eszméletlenek vagytok, nagyon örülök, hogy ennyien szeretnétek történetet tőlem, köszönöm a kitartásotokat, amiért sokáig tudtok várni a kérésetek gyümölcsére, próbálom azért nem elhúzni az időt, de ez nem mindig jön össze, elvégre ihlet sem jön rosszul írás közben, ami valljuk be, nem mindig van..
Szóval, nagyon-nagyon köszönöm nektek Dínócskáim, szeretlek titeket, csodásak vagytok!
Kellemes olvasást: Do xx

Amikor felváltva vagy a két legjobb barátoddal nyilvános helyen (hímnemű lényekről beszélünk), az emberek két dolgot fognak állítani. Lássuk az elsőt:

• ,,Ah, nem szégyenli magát?! Egyszer ez, egyszer az?! Úgy váltogatja szegény srácokat, mint az alsóneműjét! "

Tudom, nem valami szép gondolat, de higgyétek el, ez a variáció sok ember helyében foglalja a helyet, teljesen feleslegesen. Na, de nézzük a másik lehetőséget.

• ,,Mekkora mázlista a csaj! Két ilyen szuper pasi, mint Luke Hemmings és Ashton Irwin tölti vele az idejét. Ahww.."

Luke és Ashton általános iskolás korom óta a legjobb barátaim. Rengeteg mindent köszönhetek nekik, sosem hagytak cserben. Ráadásul akkor sem szűntek meg a barátaim lenni, mikor beindult a karrierjük, amit ilyen esetben nem hinném, hogy más emberek elmondhatnának magukról..

Amikor csak tehetik, a szabadidejüket velem töltik, és hiába kemény a meló, nincs miért panaszkodnom, ugyanis a találkák aránya elég nagy. Imádom bennük, hogy semmit sem változtak. Ugyanolyan idióták és édesek tudnak lenni, marhára nem érdekli őket, hogy egy cseppnyit sem vagyok ismert. Egyszerűen boldogok, ha újra találkozhatunk, akárcsak én. Különösen, ha Luke-ot láthatom...

(Most jön az a rész, hogy az emberek azt mondják: ,,Fiú-lány barátság EZÉRT nem létezik!"- és, amit én megcáfolok, ugyanis létezik, elvégre a barátjuk vagyok, csak Luke iránt egy 'kicsit' többet érzek, mint kellene.)

Ez az egész 'Ahh, Luke, még a zoknid is lennék!'-dolog kb. másfél hónapja kezdődött, amikor is átjött filmet nézni. Semmi értelmes DVD-t nem találtunk, ezért a tv-be váltogattunk a csatornák között. Az HBO-n a Szürke ötven árnyalatát játszották, Luke pedig gondolta, miért ne? Szóval, ja, végül is megnéztük. Mikor az a jelenet következett, amiben Ana a bizonyos szerződést olvassa, Hemmo felsóhajtott és elemezni kezdte a véleményét. Ennél gyönyörűbb megfogalmazását az igaz szerelemnek még sosem hallottam. Minden egyes elhangzott mondatára nagyokat dobbant a szívem, folyamatosan ajkait pasztáztam, a porcikáim pedig az Ő nevét kiáltozták..

Aztán ez az érzés az idő múlásával igencsak felerősödött, bárhogy próbáltam megakadályozni. Muszáj volt beletörődnöm, hogy beleszerettem a legjobb barátomba, és abba is, hogy ezt sosem adhatom a tudtára. Magam miatt, Ash miatt, és természetesen Luke miatt..

Ashton pontosan 8-ra a ház elé ért. Ma van a 21. születésnapja, és ragaszkodott a bulihoz. Férfiak..

Miután beszálltam mellé, üdvözöltem Őt két puszival és az ajándékkal, amit érdemel, majd a helyszínre mentünk.

-Luke és a többiek már ott vannak, szóval csak mi hiányzunk. Egyébként nagyon dögös vagy. -húzogatta a szemöldökét vigyorogva. Kuncogva megforgattam a szemem, és ajkat haraptam. Luke..

Vajon mi lehet rajta? Bizonyára a skinny jeans-e, egy fekete póló és a piros-fekete kockás ing. Lehunytam a szemem. Szinte érzem az illatát is..

Amikor odaértünk, a buli már javában tartott. A hely tömve volt emberekkel, akik tolakodtak Ash-hez részeges 'Boldog Szülinapot!' kívánni. Ő az én derekamat ölelve köszönte meg mindenkinek a kedves szavakat és a jelenlétüket, miközben és mindenhol Luke-ot kerestem a tekintetemmel, bár hiába..Aztán megláttam piával a kezében, ahogy egy igencsak igényes és gyönyörű lányt táncoltat. Lesütöttem a szemem, és próbáltam nyugodt maradni, több-kevesebb sikerrel.

-Gyere, baby. Veled szeretném ejteni az est első táncát. -kuncogott Ashton a parkett felé vonszolva, szinte Luke és a nője mellé. Természetesen észrevett minket. Gondoltam, nem veszíthetek..Hát közel léptem Ash-hez fordítottam neki hátat, csípőmre helyezte kezeit és táncolni kezdtünk..

Az est további részében egy pohár eperkoktéllal nézegettem az összegyűlt társaságot, folyamatosan Luke-on és a látottakon gondolkodva, mikor két kezet éreztem a pocakomon, és az isteni parfümöt.. Luke..

-Gondolod, hogy megérdemlek egy táncot?-morgott a fülembe. Letettem a poharam, bólintottam, aztán a tömegbe vezetett. Körbeölelt, nyaka köré fontam a karom, de a szemkontaktust nem bírtam felvenni vele. Teljesen elgyengülnék. Talán még el is sírnám magam.. Halkan sóhajtottam, aztán az állam alá nyúlva felemelte fejem. Tekintetembe mélyedt és huncut mosoly ült ki az arcára:

-A lány, akivel táncolni láttál, Calum nővére volt. Ashton elmondta, hogy mennyire zavart, de Mali-Koa-nak barátja van. Semmi közöm sincs hozzá, barátságon kívül. És mivel van bennem annyi pia, hogy bátor és józan is legyek egyszerre, tudnod kell, hogy... Szeretlek téged, és nekem egedül Te kellesz. Rohadtul nem akarok várni már, elegem van a várakozásból, azt akarom, hogy a barátnőm legyél, szóval, ha nem bánod... -hajolt közel, majd forró, puha ajkaival enyémre tapadt. 

Egyszerre voltam meglepett, megkönnyebbült, és boldog. Meglepett, mert Ash észrevette, megkönnyebbült, mert a lány csak egy barát..

És boldog, mert Luke Hemmings úgy érez irántam, ahogy Én iránta..