Megérkeztem Bodnár Dóra történetével. Ashton sztori. Na de mielőtt még kellemes olvasást kívánnék, szeretném nektek megköszönni a kedves véleményeket a történetekkel kapcsolatban. Nagyon jól esik, hogy ilyen szépeket írtok nekem, és..Na. Hálás vagyok :)
Uhm..Még egy kis idő húzás.
Drága barátnőmet (a legfantasztikusabb nővér a világon, aki vér szerint nem a nővérem, de mégis) még anno megkértem, hogy, ha úgy gondolja legyen a társszerzőm a blogon. Írt is nekem egy történetet, illetve nem nekem, de értitek.. És innentől kezdve, ha úgy tartja kedve, Ő is segít nekem a blogolásban. <3
Szóval, ha ezt látjátok a történetek végén/elején: ~Becky, akkor az Ő lesz.
Ezúton kérlek titeket is, hogy ha történetet szeretnétek, akkor pár szóban, röviden fejtsétek ki, mit szeretnétek. Ezzel az én (mi) munkámat (munkánkat) is segítitek, és nem esek abba a hibába, hogy sablonos, unalmas történetet hozok nektek.
Na most kívánok kellemes olvasást, remélem mindenkinek tetszeni fog!
Három egyszerű kívánságom van, ami ráadásul igazán nem nagy kérés, elvégre nem lehetetlent szeretnék. Nos. Az első az az lenne, hogy végre megkaphassam a kiskutyát, Gombócot, aki igazából már meg van. Csak hivatalossá kell tenni. Nem bírom nézni, ahogy szegény egyedül van a menhelyen. A második kívánságomat a barátnőmre áldoznám, akit minden bizonnyal ebben a pillanatban hív el randizni a plátói szerelme. A kérésem velük kapcsolatban egy jó hosszú románc lenne. Végül, pedig a harmadik kívánságom..
Hadd legyek végre bujkálás nélkül Ashton Irwin-nel, a barátommal..
Ma van pontosan fél éve, hogy Ash és Én együtt vagyunk. Igaz, hogy a kapcsolatunkat még nem tettük nyilvánossá, igaz, hogy folyamatosan bujkálunk a paparazzók elől, és igaz, hogy mindig elrejtett helyeken találkozunk, de én mérhetetlenül boldog vagyok mellette. Minden meg van benne, amire egy nő csak vágyhat. Romantikus, vicces, édes, hűséges, őszinte.. A leggyönyörűbb ember, akit valaha is ismertem. Sugárzik belőle a boldogság, a mosolya téged is mosolygásra késztet, a szavai pedig minden pillanatban megdobogtatják a szíved. Belőle nem lehet kiszeretni. Lehetetlen. Belé csak szerelmesebb lehet az ember..
Ennek ellenére mégis meghagyom a harmadik kívánságomat.
Nem hagyományos szerelmespárként mi minden lehetséges dolgot megünneplünk. Hónapforduló , félévforduló, évforduló.. Lehet, hogy soknak és nyálasnak hangzik, de szerintem nem az. Szerintem ez igen is fontos és romantikus dolog. Ez tesz minket egyedivé, ez tesz minket páratlanná, ezzel is bizonyítjuk, hogy mindkettőnk számára fontos fontos a kapcsolatunk. Ezeket ajándékok nélkül is meglehet ünnepelni. Nem kellenek a drága ékszerek, és minden ilyesmi-féle ajándék, egyszerűen csak élvezni akarom a közelségét, a társaságát azzal a tudattal, hogy most senki más nem létezik. Csak mi ketten.
A megszokott helyünktől eltérően, ma egy új placcot ajánlottam Ash-nek, a lehető legérthetőbben leírva a környezetet és a megközelítést. A szórakoztató az egészben, hogy ezúttal én voltam késésben, ezért megdobtam egy üzenettel. (Mármint írtam neki, csak, hogy ne hangozzon olyan hülyén, mint amilyen valójában)
,,Késni fogok pár percet, de ott találkozunk, ahogy megbeszéltük. Nem tudom, hogy foglak felismerni a tökéletes álcádban, majd igyekszem egy bajuszos fickót keresni."
Gyors lábtempóval közelítettem a part sziklás részére, mikor a telefonom új üzenetet jelzett.
,,Nem találtam meg a sziklát, amiről beszéltél, de azt hiszem, jó helyen járok. Csak sirályok vannak itt rajtam kívül, úgyhogy nem lesz nehéz észrevenned..(Én vagyok az, akinek nincs tolla.)"
Mikor végre a helyszínre értem, a tekintetemmel már Ashton-é után kutattam, aki pontosan akkor fordult velem szembe. Elmélyedtem a csodaszép szempárba, amely ugyan úgy csillogott, mint egy kisgyereké, ha a Mikulásról, vagy a Jézuskáról esett szó, aztán egy széles mosoly kíséretében a karjaiba vetettem magam, Ő pedig kérdés nélkül ajkaimra tapasztotta sajátját.
A csókjában megint benne volt minden, mint általában, csak ezúttal más érzésekkel fűszerezve. Ez is egy különlegesség volt benne. A csókjai mindig meglepetés szerűek voltak.
Ez most kifejezte a hiányt, a szerelmét, és a 'Ma van a félévfordulónk'-izgatottságot. Csodálatos volt. Aztán, amikor a levegőhiány véget vetett a fantasztikus pillanatnak, elmosolyodva tűrte fülem mögé az arcomba lógó tincset.
-Szia. -köszönt azon a bársonyos, mély hangon. Kíváncsian fürkésztem arcát, keresve azt a híres nevezetes álcát, de semmit sem láttam. Sem tollakat, sem bajuszt..
-Hol hagytad a bajuszt, mester? -felnevetett a kérdésemen, a farzsebébe nyúlt, kivette, majd visszaragasztotta.
-Viszketett az orrom alatt, ezért levettem, de tessék. -tette fel a napszemüveget is, és húzta fel a kapucniját. Elvigyorodtam és büszkén bólogattam.
-Így mindjárt más. -nyúltam a táskámba, jólesően sóhajtva. -Nézd, Ashton.. Tudom..Tudom, hogy nem szokásunk ajándékot adni egymásnak ilyen al...
-Shh. -tette ujját ajkaimra- Egy szót se többet. -mosolyodott el.-Nekem is van egy meglepetésem a számodra. -kihúzta a kezemet a táskából, majd megtorpant. -Tudod mit? Inkább kezd te. -kicsit érdekesen nézhettem rá, ugyanis a reakciója az arcomat meglátva egy könnyed nevetés volt. Akaratlanul is elmosolyodva, újra a táskámba nyúltam, és kivettem a becsomagolt ajándékot.
-Boldog féléves évfordulót, Ashton! A legboldogabbat. -ajkába harapott, majd szemeimet fürkészte.
-Jól érzem, hogy bandana kollekciót kaptam? -kérdezte pár másodperc után, én pedig felnevetve bólogattam. Elmosolyodott, egy lágy csókot lehelt ajkaimra, aztán újra kézen fogott.- Úgy tudom, hogy ez..Amit most tőlem kapni fogsz...Számodra rendkívül fontos..Úgyhogy..Gyerünk.
Összekulcsolva ujjainkat vezetett a bizonyos meglepetés felé. A szívem hevesen vert, a vér lüktetett az ereimben, és folyamatosan kattogott az agyam. A szavai bennem visszhangzottak. Mi lehetne fontosabb nála? Ezt nem lehet megválaszolni. Nála fontosabb nincsen számomra. Akkor mégis mi a meglepetés?...
Séta közben megszabadult az álcától, pedig már kiértünk a helyről, ahol paparazzók nélkül lehettünk együtt, én pedig folyamatosan aggódó tekintettel ajándékoztam meg, amire csak egy mosoly volt a reakció.
Nyugi, Dóri.. Biztos másik helyre megyünk..
De nem.
-Meglepetés. -engedte el a kezem mosolyogva és körbeintett. A rajongók sikítani kezdtek, a fényképező gépek csak úgy kattogtak, én pedig köpni-nyelni nem tudtam. Honnan tudta, ha... Ha én sosem árultam el neki? Rajtam kívül más..-A barátnőd volt. -válaszolt az ezek szerint hangos kérdésre.- Mielőtt lelépett volna randizni Mikey-val, kérdezgettem tőle ezt-azt..-tette hátra kezét kisfiúsan- Elárulta, hogy örülnél neki, ha nem kéne folyton bujkálnunk..És mivel már amúgy is nyilvánossá akartam tenni..Miért ne lehetne ez a legjobb alkalom? -húzott magához.- Neked is a legboldogabb féléves évfordulót, szívem. Leírhatatlanul szeretlek. -hajolt közel lehunyt szemekkel, majd újra ajkaimra cuppant.
Ashton Irwin, a barátom...
Teljesítette a 3. kívánságomat.
