2017. február 9., csütörtök

Hálaadás

Halihó, lányok!
Mint említettem a legutóbbi bejegyzésben: nekiálltam az írás folytatásának. Íme itt a reformációnk  első története, amit név szerint Dorina Csók kap a kérésének megfelelően.
Nem is kezdhetnénk jobbal, mint egy igazi Calum-one shottal, így tehát kellemes olvasást kívánok mindenkinek, bő kitartást és jó jegyeket!
Pihenjetek sokat, és tudjátok: ez a történet mindenkié.
Millió puszi:


PS Összeválogattam nektek pár kedvenc dalomat, amit az oldal tetején lévő kis lejátszóval meg tudtok hallgatni, ha esetleg gépről vagytok ☺Többnyire Alex Goot, P!ATD, de a srácainktól is szúrtam be egyet-kettőt: többek között egy új dalukat és a San Francisco akusztikus élőadását is. Kellemes zenehallgatást!



-Napszemüveg, sapka fel, fej le, indulhat a "Maradjunk észrevétlenek"-akció!-szólt a menedzserünk, aki a bőröndjét fogva indult el előttem. Mintha ennyi testőrrel a nyakunkon észrevétlenek tudnánk maradni...
Sóhajtva fogtam meg az utazótáskám, majd a srácokkal követtük a kissé fura embert, aki tulajdonképp a főnökünk. Feljebb toltam a napszemüvegem, a sapkát lejjebb húztam, eközben igyekeztem észrevétlen maradni... és semmi gond nem is volt addig, amíg ki nem kellett mennem a mosdóba.
Egy hatalmas vigyorral az arcomon fordultam a drága jó Dave felé, aki valószínűleg minden velünk szembe közlekedő embert megfélemlített örök fegyverével: a tekintetével.
-Hé, Davey..- boxoltam játékosan a karjába -Tudod, hogy mennyire imádlak. Igaz? - a testőr összevont szemöldökkel nézett rám, de ott bujkált a mosoly a szája sarkában.
-Mit akarsz, tökös? - a srácok a hátam mögött vihogva figyelték a jelenetet, miközben én továbbra is angyalian pislogtam a kopaszra.
-Tehetnénk egy kis kerülőt a férfimosdó felé?
-Egyszer tuti, hogy miattatok kerülök diliházba -forgatta a szemeit, miközben elterelt egy másik irányba...
Így tehát kénytelen volt elkísérni, de leszögezte, hogy nem óhajtja végignézni, ahogy könnyítek magamon, ezért az ajtó előtt fog rám várni. Megsértődhettem volna, de mivel én sem kívántam nézőket, egyáltalán nem tiltakoztam, csak besétáltam.
Fütyörészve végeztem el a teendőm, aztán kezet mostam, miközben felpillantottam a tükörbe.
-ÁÁÁH! -kiáltottam fel megijedve, és a szívemhez kaptam.
-Hé, nyugi már, én sem különösebben örülök annak, hogy a férfimosdóban állok, miközben nő vagyok, de nem kell nagy ügyet csinálni belőle! -forgatta a szemeit a lány.
Kínomban vihogni kezdtem és a hajamba túrva végigvezettem rajta a tekintetem. Szemeim elidőztek a nyaka alatti területen, amit ő egyből ki is szúrt. -Itt fent vannak a szemeim, ha gondod lenne a tájékozódással.
-Oh, nem, nagyon is jól tudok tájékozódni -válaszoltam magabiztosan, majd megkerestem a tekintetét. Is.
-Vettem észre.. -fonta össze kezeit mellei előtt. Ösztönösen elmosolyodtam, aranyos volt, ahogy fülig vörösödött, és zavarában egy helyben tipródott.
-Megkérdezhetem, hogy kerültél a férfimosdóba,.....uhm....
-Dorina -segített ki. Megértésül bólintottam. -Nos, ha hiszed, ha nem, egy egész országnyi rajongótábor kiáltja valószínűleg a te nevedet az ajtón kívülről. Ha te vagy Calum. Hát engem pedig elsodortak. Egyenesen ide be -elsápadtam, aztán közel lépve az ajtóhoz hallgatózni kezdtem. Odakintről sikítozás hallatszott: ezek szerint felfedezték az irányváltoztatási szándékom.
-A francba, innen nem mostanában juttatnak ki..-túrtam a hajamba magam elé motyogva, aztán elővettem a telefonom. Jól sejtettem, Dave már meg is dobott egy üzenettel. Rajta vannak az ügyön. 
-A megérzéseid a helyén vannak a tájékozódó képességeiddel ellentétben -jegyezte meg halkan,de épp elég hangosan ahhoz, hogy meghalljam. Elkuncogtam magam és az ajtónak dőlve lecsúsztam.
-Nem akarsz mesélni magadról, szépségem? Ha már kettesben vagyunk egy mosdóban..
-Az elején kezdted, te perverz. Nem. 
-Héhéhé! Ezt a jelzőt nem csak én érdemlem! Szerintem te intimebb pillanatnak voltál a szemtanúja, szóval egálba vagyunk. -nevettem felnézve rá, mire végre Dorina is elmosolyodott.  -Egyébként  a nevem Calum. Calum Hood. Sajnálom, hogy besodródtál ide. De ezt azért ne vedd túl őszinte bocsánatkérésnek. 
-Ez a flörtdumád? Mert akkor van még mit csiszolni rajta. -nevetett rám pillantva, majd visszanézett előre. Látszólag gondolkodott valamin, és oh istenem, meg kell mondjam, nagyon dögösnek találtam. -Kijuttatlak innen. -szólalt meg hirtelen. Összevont szemöldökkel az ajtónak döntöttem a fejem, ezt követően pedig vártam a magyarázatát, amit végül nem adott meg. A táskájában kotorászva egy kisebb dobozt vett elő, majd elém ült. Szó nélkül a tarkómra tette a kezeit és közel húzott, aminek köszönhetően a pulzusom az egekbe szökött. Tekintetem ajkaira tévedt, mire Dorina csak halkan nevetett.
-Nehogy azt hidd, szépfiú. -vette le a doboz tetejét...Aztán nekiállt kisminkelni.
Egy jó tanács. Sose elegyedj beszélgetésbe egy lánnyal, aki ki akar téged juttatni egy mosdóból úgy, hogy a rajongóid ne cincáljanak darabokra. Mert biztos, hogy egy olyan Te leszel, aki igazából nem Te vagy.
10 perc elteltével a tükörben bámultam a kendőbe csavart fejem, a kisminkelt arcom és a rajtam lévő női kabátot, amit még most sem tudom, hogy erőltetett rám. Összepakolta a cuccait, majd megragadta a karom.
-Nevess kislányosan. -oh, ez menni fog. Nekiálltam vihogni, ami miatt ő tényleg nevetni kezdett. De olyan hangosan és nevetségesen, hogy én is jobban nevettem. Eközben valamelyikünk kezdeményezte az indulást, így mire észbe kaptam, már elhagytuk a rajongói hordát. 
Ajkába harapva kuncogott, aztán pár zsebkendővel meg valami kencével letisztogatta az arcomat, és visszavarázsolt Calum Hood-dá.
-Nagyon köszönöm a segítséged, amire a tehervonatok kijuttattak volna....
-Hé, ugyan. Semmiség volt.
-Én nem érzem annak..Ezért szeretném meghálálni. Mit szólnál, ha holnap megennénk valamit a közeli étteremben? Szeretnélek jobban megismerni. Dorina. -ejtettem ki érzéssel a nevét, közelebb hajolva. Enyhén elnyitotta ajkait, aztán a kezembe nyomta a névjegyét. összeszedve magát kacsintott, majd elsétált hátra túrva a haját.
Hosszú távú hálálási akció érkezik a 'Maradjunk észrevétlenek' helyett, főnök.