A dadogás határtalan

Egy kis meglepi, kedves olvasók :) Mivel jövő hétfőn megkezdődik az iskola, gondoltam, megérdemelnétek egy extra hosszú sztorit. A történet ezúttal 2 részes, és Detti kapja Luke-kal :) Remélem mindenkinek tetszeni fog!

A tini-korszak nagy része általában rajongással telik és azzal, hogy fellázadsz a világ ellen, mert az nem úgy van, amiként te szeretnéd. Mindenről meg van a magad véleménye- nem mintha eddig nem lett volna- de most határozottabban kijelented, nem olyan félénken, mint egy óvodás. Azért legyünk őszinték, nem mindenkinek ilyen ez a korszaka, hisz nem elrendeltetés, hogy ilyennek kell lennie. Én sem e-képp élem, sajnos.... A 17 évemmel talán én vagyok az egyetlen lány az osztályban, aki rajongója egy bizonyos 5 Seconds Of Summer nevű ausztrál bandának. Haha, mivel ez a 21. század, sajnos az emberek is ehhez ,,méltóan" élnek... Azt hiszem nem is kell részleteznem. Káros szenvedélyek, értem ezalatt: drog, pia, cigaretta. Azt hiszik ez a boldogság forrása... És akkor a legfontosabb: bántalmazás. Sajnálatos dolog, hogy valaki úgy érzi jól magát, ha másban kárt tehet. Nem feltétlenül fizikailag, egy szó is bőven elég hozzá. Áldozata vagyok-e ,,kedves gesztusnak", de én még mindig úgy gondolom, hogy a háttérben egy olyan dolog áll, ami mélyen megsebezte szerencsétlen lány szívét, ennek érdekében próbálok rajta segíteni, de nem veszi észre.... hagyjuk ezt a témát, mert nálam ez kizárólag rossz hatást gyakorol, így nem is szívesen beszélek róla...
A hosszú napom után otthon egyből a kanapé kényelmét éreztem a világ leges legjobb döntésének, pláne a tesi óra után. Ez volt az utolsó 45 perc, amit végig kellett szenvednem, ezek után nyilván való , hogy megkönnyebbülve éreztem magam. A házban csend uralkodott, ami egyrészt furcsa volt, másrészt az egyetlen kívánságom, ezért élveztem...Mindössze 10 másodpercig. 
-Szia kicsim, megjöttél? -jött ki a konyhából az én egyetlen édesanyám. Most nem azért, de ha látja, hogy a kanapén vergődöm, miért kérdezi meg?
-Szia anyu, igen, mint látod. 
-Történt ma valami érdekes?
-Azon kívül, hogy alig bírtam ki az utolsó 45 percet? -felnevetett.
-Testnevelés óra, megértem, de nem erre gondoltam, hanem az osztálytársadra. -sóhajtottam.
-Ugyan az, mint az eddigi napokon, sem-csengettek.
-Megtennéd, hogy kinyitod? Oda fogom égetni a vacsorát! -mosolygott anya, aztán a konyhába ment. Ilyenkor bezzeg eszébe jut. Erőt vettem magamon, felálltam és az ajtóhoz sétáltam, majd kinyitottam. Elakadt a lélegzetem, egyszerűen sokkot kaptam:
-LUKE HEMINGS???!!!!!!!...........


Nem sokára hozom a történet második részét :))