,,Sajnálom"

Christie sztorija Ashton-nal:) 
Remélem tetszeni fog! 

,,Rikító sárga fénypászmák hasítják keresztül a Honda Center sötétjét a kaliforniai Anaheim-ben. A hangfalakból mennydörgés és robaj hallatszik. A csarnokban várakozó 18.000 rajongó torkaszakadtából sikít és egy percre sem veszi le a szemét a kivilágítatlan színpadról. Hirtelen mindenki egy dobszólóra lesz figyelmes és pillanatokon belül lehull a színpadot takaró fekete függöny: ott van a te...-ajtócsapódásra leszel figyelmes- a te apukád." -fejezted be a mondatodat, aztán egy sóhaj hagyta el a szádat. A lányodnak mesélted életed legszebb koncertjét, ahol Ashton-nal, a férjeddel találkoztatok, de ezt megszakította a hazaérkezése.
-Anyu meséld tovább! -nézett rád a 3 éves (T/N) csillogó szemekkel. Elmosolyodtál, egy puszit nyomtál a homlokára és felálltál.
-Majd holnap folytatom, most aludj! Rendben? Késő van.
-Megígéred?
-Persze kicsim, aludj jól!
-Szeretlek anya, jó éjt!
-Én is téged éltem, neked is! -mentél ki a szobájából s lesiettél Ashton-hoz. Elég feszült és ideges volt, nem is sejtetted mi történhetett.
 -Szia Ash! -rád nézett.
-Mit akarsz?! -meglepődtél modorán.
-Kérlek, legközelebb normálisan csukd be az ajtót!
-Figyelj, nagyon nincs kedvem veled beszélgetni!?
-Na de,  mi történt? -akartad megfogni a kezét, de ellökte.
-Semmi közös hozzá!?
-Már, hogyne lenne? Mondd csak el!
-Na majd pont neked fogom elmondani, mi?! Inkább fogd be és menj fel a porontyodhoz! -itt betelt a pohár.
-A tiéd is, ha nem tudnád!? És őt ebbe ne keverd bele!
-Ha ugyanolyan idegesítő lesz, mint te, akkor inkább hagyjuk a fenébe!? -töltötte magának, már a 4. pohár bort.
-Hogy beszélhetsz így róla?!
-Christie, menj fel a szobába, nem vagyok kíváncsi rád!? MENJ MÁR!! -kiabált veled. Több se kellett, pofon vágtad, felmentél, magad mögött becsapva az ajtót. Az ágyra dőltél és sírtál. Sosem beszélt még így veled, nagyon fájt. Látni sem bírtad, ezért úgy döntöttél, holnap hazamész pár napra a kislánnyal...

/Ashton szemszöge/

Megérdemeltem azt a pofont, borzasztó undorító módon viselkedtem Christie-vel, nem is értem, hogy tehettem ezt vele, pedig ő csak segíteni akart, én meg paraszt ember módjára beszéltem vele. Meg is értem, ha utál, én is utálom magam, de mentségemre szóljon, hogy borzasztó dühös voltam, amiért Lauren-t bántják a suliban... Én idióta rajta töltöttem ki a dühömet. Rajta, akit mindennél jobban szeretek....

*Másnap reggel*

Mikor lementél, Ash még aludt. Nem csodálkoztál rajta, biztos rendesen leitta magát... Sóhajtottál, aztán nekiálltál a reggelinek. Palacsintát sütöttél, tálaltál, majd felmentél a kis (T/N)-ért:

-Halihó, picur. -simítottál végig az alvó kislány arcán, aki lassacskán kinyitotta a gyönyörű kis szemeit ,aztán egy halvány mosoly kíséretében megölelt:

-Jó reggelt! -elmosolyodtál és felvetted.

-Neked is! Finom reggelit csináltam, éhes vagy? -bólintott, majd lementetek. Ashton is fent volt. Letetted a csöppséget , aki egyből futott az apjához kuncogva, ölelésre tárva kis kezeit:

-Szia apuci! -Ash nevetve felvette és megpörgette.

-Szia kis hercegnőm! Hogy aludtál?

-Jól, és te? -a férjed rádnézett.

-én is, de nézd anyu milyen finom reggelit csinált, hmm!

-Apu had egyek veled, szabad?

-Persze szépségem, lecsücsülünk és eszünk. -ültek le. Meglepődtél a férjed mai vidámságán, de akkor is hazamentek. Leültél te is, aztán megreggeliztetek...

*Délután*

A kislány elaludt, a cuccotokat összepakoltad, így már csak a kocsiba kellett berakodni. Ashton nincs itthon, addig kell elintézni a dolgokat. Bepakoltad a csomagtartóba a ruhákat, (T/N)-t a gyerekülésbe és épp beakartad zárni a lakás ajtaját, mikor megfordultál, s Ashton-nal találtad szembe magad.

-Te..Elakarsz menni? -potyogtak a könnyei

-Csak pár napra, de a tegnapi után egyértelmű! -indultál az autóhoz, de visszahúzott.

-Ne haragudj rám, tényleg! Nagyon sajnálom, iszonyatosan érzem magam!

-Hát..Érezheted is!

-Christie, kérlek! Ki voltam bukva, mert Lauren-t bántják a suliban és rajtad töltöttem ki a dühömet, de nem így akartam. Szeretlek, mindennél jobban! Kérlek, bocsáss meg! -sírta el magát. megesett rajta a szíved és végül is mellette szól, hogy jó oka volt arra, hogy dühös legyen. Letörölted a könnyeit, majd megcsókoltad.

-Nincs semmi baj, Ash.- elmosolyodott, aztán szorosan átölelt..

A következő sztorit Liliána kapja :)

( És...Ugye milyen aranyosak vagyunk Calum-mel? :'D )