Plüssló kontra szamár

Sziasztok!
Minden rendben veletek? Hogy telik a nyár utolsó pár hete? Remélem jól! Pihenjétek ki magatokat és töltődjetek fel a sulira, mert sajnos 3 hét és kezdődik.
Ezt a történetet Kovács Gitta részére hoztuk, melynek szereplői Luke, Dóri, Ashton és Ő (Te c: )
Kellemes olvasást kívánunk:
H&Do 

Sosem tudhatod, mit hoz a jövőd. Sosem lehetsz biztos abban, hogy minden úgy alakul majd, ahogy eltervezted, mert nem fog. Sodródni kell az árral. A pillanatnak élni. Tudni, hogy az élet szép. Harcolni az álmokért. Bízni magadban. Elfogadni a sorsot, amit neked szántak. A sötétben meglátni a fényt. Ami viszont mind közül a legfontosabb...
Szeretni kell.
Kinevettek, mikor azt mondtam, egy nap én leszek Luke Hemmings barátnője. Kinevették a barátnőmet, Dórit, mikor azt mondta, ő lesz Ashton Irwin barátnője. Folyamatosan vicc tárgyává tettek minket egészen addig a napig, amikor a két fiú eljött értünk, aztán a szemeik láttára csókoltak meg minket, a barátnőiket. Hihetetlen, igaz? Szerintem is az, pláne, hogy ennek már 2 teljes éve...
Dórival nevetve készülődtünk össze a dupla randinkra, amit a vidámparkban töltünk a srácokkal. Nem akartunk étterembe menni, vagy moziba. Olyan estére vágytunk, amit rengeteg nevetéssel tudunk emlékezetessé tenni, így Ash felvetette: menjünk vidámparkba. Díjaztuk az ötletet, szóval nem volt tovább mit vitatni ezen.
Felfigyelve a csengetésre rohantunk le, majd kinyitva az ajtót üdvözöltük őket egy-egy csókkal. Luke mosolyogva kulcsolta ujjaimra övéit, aztán pár bók után -aminek köszönhetően fülig vörösödtem- elindultunk.
A vidámparkba érve megvettük a jegyeket, amiket karszalag formájában kellett elviselnünk, aztán beljebb sétálva körbenéztünk.
-Mit szólnátok a hullámvasúthoz? A legnagyobbhoz? -vigyorodott el a szöszi.
-Jó, de lehetőleg ne hányj bele a hajamba, mert te fogod megmosni! -figyelmeztette Ashton, miközben átölelte Dóri vállát. Nevetve álltunk be a meglepő módon nem olyan hosszú sorba, aztán vártunk. Ajkat harapva nézelődtem, egészen addig, amíg magamon nem éreztem Luke tekintetét. Felpillantottam rá, mire elmosolyodott. Megbabonázva fürkésztem gyönyörű kék szemeit. Közelebb hajolva megcsókolt volna, ha Ash bele nem ordít a füleinkbe, hogy mi jövünk. Felültünk hát a vidámpark legnagyobb hullámvasútjára, amin az utazás második fele hangos sikítással és nevetéssel telt. A leérkezésnél már a könnyeink is folytak, pláne mikor megláttuk a két fiú fejét. Bemelegítésként remek kezdésnek bizonyult.
Miután sikeresen kiköptük a tüdőnket, beültünk egy photobox-ba, elvégre ezt az estét megörökíteni is meg kell. A lehető legretardáltabb fejeket vágva néztünk újra meg újra a kamerába, de azért csináltunk mosolygós képeket is. Kilépve a függöny mögül megvártuk a fényképcsík elkészülését, aztán tovább álltunk.
-Hú, nem akartok nyerni nekünk valamit? -biccentett a céllövelde felé Dóri.
-Ha ennyire haza akarod vinni azt a plüsslovat.. -húzta ki magát Ashton önbizalommal megtelve. 
-Ne a szád járjon, Flechter, hanem mutasd, mit tudsz! -provokálta Luke kuncogva, miközben odasétáltunk.
-Nekem te nem vagy kihívás, Hemmings! -vigyorgott a fürtös, aztán nevetve megcsókoltak minket. Mosolyogva mögéjük álltunk és kíváncsian figyeltük, hogy mit alakít a két lökött.
5 perc elteltével az árus  mosolyogva megnézte a találataikat. A plüssló Luke kezébe került, míg Ash csak egy pici kis szamarat kapott. Felnevetve néztük Ashton arcát, ahogy az aprócska csacsit bámulja, aztán a hátára véve Dórit nyerítve futott egy kört azt kiabálva, hogy ő a plüssló, vagyis a főnyeremény. Miután letette, átölelték a vállainkat, aztán a vattacukros standhoz sétáltunk.
-Milyen ízűt kérsz, édes? -nézett le rám Luke elővéve a tárcáját. Mosolyogva néztem végig a választékon, végül pedig az epres mellett döntöttem.
Amint elkészült mind a négyünk vattacukra, Luke kifizette őket, aztán kerestünk egy helyet, ahová leülhetünk. Jólesően sóhajtva eszegettem a ragacsos édességet, néha Luke arcára pillantgatva. Még mindig annyira hihetetlen volt számomra ez az egész. Úgy éreztem, nálam szerencsésebb nő nem létezik a Földön, hisz' én kaptam a világ legtökéletesebb férfiját, ráadásul a legjobb barátnőm is boldog volt a számára nagy Ő-vel. 
Elmosolyodtam a gondolataimon, majd arra eszméltem fel, hogy Luke alma ízű ajkai lágyan ízlelgetni kezdték az enyéimet. Lehunyt szemekkel élveztem, amíg mellettünk Dóri fulladozott a nevetéstől Ashtonnak és a vattacukros arcának hála..
A pálcáinkat eldobva próbáltuk ki a többi játékot, -élen a szellemvasúttal- aztán boldog mosollyal az arcunkon indultunk haza...
Ez a randi sokáig állt az első helyen.

Surprise!

Sziasztok!
Élvezzétek ki az utolsó hónapot, sajnos már augusztus van. Személy szerint el tudnék viselni még egy évet legalább, nem hiányzik a hajtás.
Ezt a történetet Gréti számára hoztam, aki Calum-öt választotta szerencsésnek. Születésnapi sztorit kért, talán azért, mert ma van a szülinapja. Ha így van, boldog születésnapot kívánok neked, Gréti! :)
Kellemes olvasást!
Do xx

,,A leges legboldogabb születésnapot kívánom neked, babe! Este a koncerten találkozunk. Ezer csók! C xx"
A cetlit elvéve a reggelim mellől mosolyodtam el, majd az asztalra néztem. Eperszirupos palacsinta, kávé tejszínhabbal, valamint egy csokor gyönyörű és illatos rózsa. Ez volt Calum meglepetése a szülinapom alkalmából. Nem költött drága ajándékra, csupán virágot vett és reggelit készített, de mégis megérintette a szívem, egy letörölhetetlen mosolyt ragasztva az arcomra.
Fél éve vagyok olyan szerencsés, hogy a barátnőjének nevezhetem magam, aminek köszönhetően azt is állíthatom, nálam szerencsésebb nő nem igen létezik ezen a bolygón. Calum a tökéletesség megtestesítője. Határtalanul édes, gondoskodó, tehetséges és vicces. Arról ne is beszéljünk, mennyire el tudja csavarni a fejem a csokoládébarna szemeivel, a mosolyával, a hangjával vagy az illatával. Őszintén szeretem őt, és örülök, hogy az életem része. 
Miután elfogyasztottam a reggelimet, elpakoltam  magam után, aztán edzőruhába öltöztem és elmentem futni.
Az idő kellemes volt. A Nap sütött, a szél lengedezett, nem volt forróság.  Fantasztikus napnak bizonyult a mai.
Jólesően sóhajtva haladtam el a park mellett, ahol először találkoztunk Calum-mel kutyasétáltatás közben. Az emlékkép előugrása egy szélesebb mosolyt varázsolt az arcomra, majd úgy döntöttem, benézek a fiúk próbájára.
A stadion felé futottam tovább. Odaérve felmosolyogtam Dave-re, aki visszamosologva engedett beljebb. Ajkamba harapva léptem a backstage-be és körbenéztem. Nem hallottam, hogy a színpadon zúznának, szóval gondoltam, az öltözőben lesznek, így elindultam az ajtóhoz. Amint be akartam nyitni, egy kéz ragadott meg, aztán magához húzva szorosan körbeölelt.
-NAHÁT, DE JÓ LÁTNI, GRÉTI! -kiáltotta el magát Michael. Nevetve megsimogattam hátát.
-Téged is jó látni, de azt is meghallom, ha halkabban üdvözölsz.
-Tényleg nagyon örülök neked, GRÉÉÉTIII! -ordította elnyújtva a nevemet. Elég furán viselkedett, de Mikey-nál mi számít furának valójában? -Nem sétálunk egyet, GRÉTI? -vezetett ki a backstage-ből. Összezavarodva néztem mögénk, majd fel rá.
-Igazából Calum-höz jöttem..
-Nem ér rá, uhm..uhm..épp...telefonál.
-Ahh, értem..-halkultam el, majd hagytam, hogy vezessen.

*Calum szemszöge*

Mikor Michael háromszor is elüvöltötte magát, a srácokkal a lehető leggyorsabban fejeztük be a díszítést, valamint a technikai dolgok ellenőrzését. A színpad készen állt, valamint a nagyterem is, ahol a party lesz. 

A becsomagolt ajándékra néztem és kifújva a levegőt ültem le. Sajnáltam, hogy nem mehettem ki hozzá, de este mindent meg fog érteni. Remélem olyan boldog lesz, mint amilyen én is vagok.

Mikey fél óra múlva csatlakozott hozzánk újra.

-Elment? -néztem rá. Bólintott.

-Kicsit csalódottnak tűnt, de majd kiengeszteljük.

-Csúcs lesz, neki is tetszeni fog. -veregetett hátba Ashton, majd megfogta a dobverőit. Egy kis pihenő után ténylegesen elpróbáltuk az este menetét, megtartottuk a M&G-t, a soundcheck-et, újra próbáltunk, majd neki álltunk készülődni...

*A te szemszöged*

Nem tudtam mire vélni Michael viselkedését, valamint azt sem, hogy Cal egyetlen sms-re sem válaszolt. Sóhajtva zuhanyoztam le, majd felöltöztem. Fekete szoknya, egy fehér felső és a kiegészítők.

 Begöndörítettem a hajam, fogat mostam, aztán összepakolva elindultam a stadionhoz. Újra.

A nyakamba akasztva a VIP belépőt sétáltam a backstage-be. Ezúttal senki sem ragadta meg a karom azt leszámítva, hogy bekötötték a szemeim.

-Úr Isten, Dave! Valaki! Jézusom! -kezdtem pánikba esni, miközben toltak valamerre. Pár pillanat elteltével megálltunk. Az idegen elsétált, aztán lépteket hallottam közvetlen szemből. Kikötötték a kendőt, majd Calum-öt láttam magam előtt egy ajándékdobozzal a kezében. A srácok nekiálltak eljátszani a 'Happy Birthday'-t, miközben a rajongók tapsoltak és sikítottak. A kivetítőn folyamatosan a közös képeink jelentek meg, a szemeimben pedig örömkönnyek. Most már értelmet nyert Mikey viselkedése és az is, hogy Calum nem válaszolt nekem.

A barátom letette a dobozt, magához húzott, ezt követően ajkaimhoz hajolt és rájuk suttogott:

-Boldog szülinapot, szerelmem. Nagyon szeretlek. - csókolt meg, amit könnyek között viszonoztam.

Calum Hood a legcsodásabb születésnapot hozta össze...

Számomra.

Friends 'till the end

Sziasztok!
Már július van, elég régóta nem jelentkeztem, de ezen a nyáron az összes kérést le szeretném rendezni nektek, mert év közben sajnos nincs sok időm, és az a helyzet, hogy még nyáron is alig tudok gép elé kerülni. (Fiútesók forever) Szóval a történetek folyamatosan készülnek a füzetembe, hála a szerkesztő társam csodálatos elméjének és fantáziájának, nagyon megkönnyíti a munkámat, szóval ITT IS NAGYON KÖSZÖNÖM NEKED <3
(Tessék, kapsz egy kis Luke-ot)

 

A történetet ezúttal Zsanó-nak hoztam kérése szerint, amely az volt, hogy Luke legyen a szerencsés szíve választottja, Michael pedig a legjobb barátja. Egyszerűen: ez egy Muke sztori.

Kellemes olvasást, igyekszünk a többiek történetével is.
H &Do

,,Barátok a végsőkig"
Mosolyogva simítottam végig a faliújságomra kitűzött montázson, melyben a legjobb barátom, Michael Clifford idézete, valamint a közös képeink egy kisebb része szerepelt.
Már születésünk óta elválaszthatatlanok vagyunk. Bizonyára ez annak köszönhető, hogy anyukáink ugyanilyen viszonyban állnak egymással, ezért képtelenségnek tűnt számukra, hogy ne lógjunk folyamatosan együtt, amit persze egyikünk sem bánt meg, de az erős barátságunk mégis egy különleges helyen lett hivatalos...
Jogos lenne az a kérdés, hogy járunk-e, elvégre Mikey mégiscsak hímnemű, -legjobb tudomásom szerint- én pedig nőnemű lény vagyok, illetve a kapcsolatunk is félreérthetőnek bizonyul, de szó sincs szerelemről és nem is lesz. A szívemet már elrabolták, méghozzá Mikey Luke nevű haverja...lassan egy éve. Clifford volt a legboldogabb, mikor kiderült, hogy összejöttünk, mert ez azt jelentette, hogy a többi lökött haverja felhagy a hamis elméletek szövögetésével..
Nevetve nosztalgiáztam, amit egy hangos puffanás zavart meg. A hang irányába fordultam, majd megpillantottam az elvetemült Gordont a padlón szétterülve. Már számítottam az érkezésére, nem meglepő módon az ablakon keresztül. (Nagyon beleéli magát ebbe a szuperhősös érkezésbe.) Szóval ott tartottam, hogy vártam, mikor toppan be, egyrészt azért, mert kiskorunktól kezdve minden nap csináltunk valamit, amit az erre szánt kalapból húztunk ki, másrészt pedig azért, mert ma van a születésnapom.
Mikor Mikey összevakarta magát a padlómról, kinyitotta a szobám ajtaját és Luke is megjelent, Mosolyogva üdvözöltem őket egy-egy öleléssel, valamint egy puszival és egy csókkal. (Az utóbbit természetesen Luke kapta.)
-Szóóval...-húzta el a szót Mikey -Luke-kal úgy döntöttünk, ma nincs sorsolás, hanem te választhatod ki, hol kolbászoljunk. -vigyorgott, amit Luke bólogatással helyeselt. Ajkamba harapva gondolkodtam el, majd a mozi mellett döntöttem.
-Mit szólnátok, ha megnéznénk azt az új horror filmet, amiről annyit áradoztatok?
-Kicsim, azt mondtad, kizárt, hogy elmenjünk. -kuncogott a szőke.
-Jó, tudom, de annyit beszéltetek róla, hogy kíváncsi lettem rá.
-Oh, nekem nincs ellene kifogásom. Menjünk! -ragadta meg a kezemet Michael, majd Luke is, aztán útnak eredtünk...
A moziba érve úgy döntöttek a srácok, ketten intézik el a jegy- és nasivásárlást . Két hímneművel szemben nincs esélye egy gyenge nőnek, szóval hagytam őket cselekedni. Mikor minden készen állt, valamint a termet is be lehetett tölteni, bevonultunk 3 gigantikus popcornnal és üdítővel, aztán a helyünkre ültünk. 
Életem leghülyébb döntése volt ez, eszméletlen ijesztő volt a vetített mű, a két oldalamon helyet foglaló fiúk kezeiből talán még a vérkeringést is kiszorítottam, amin ők nagyon jól mulattak. Nyugtatásként néha egy-egy puszit nyomtak az arcomra, amit én csak egy mosollyal reagáltam le. Ettől függetlenül voltak benne poénok is, bár nem mindet értettem, Mikey viszont valószínűleg igen, mert minden egyes ilyen pillanatnál úgy nevetett és csapkodott, mintha meg akarna fulladni. Ez szerintem sokkal szórakoztatóbb volt..
Mikor véget ért az a másfél óra, elhagytuk a mozit, de innentől kezdve nem volt választásom, mennem kellett oda, ahova ők akarták, hogy menjek. Hamar megunták, hogy uralkodói szerepem volt.
Elég türelmetlen voltam, ugyanis egyik kérdésemre sem válaszoltak, csak mentek maguk után húzva. Mikor újra feltettem volna a 'Hová megyünk?' kérdésemet, beharaptam ajkam és körbenéztem.
Arra a helyre hoztak, ahol Mikeyval megígértük egymásnak, hogy sosem fordulunk el a másiktól, ahol Luke-tól megkaptam az első csókomat, ahol megannyi emlék vésődött az elménkbe. Elmosolyodva néztem körbe, aztán a hintához sétáltunk. Beleültem, a srácok pedig a pázsitot választották ülőhelynek.
-Örök emlék, mikor Luke próbált felmászni a fára és leesett a nadrágja. -sóhajtott fel jólesően Michael. Felnevetve Hemmora néztem, aki ugyanúgy nevetett a füvet tépkedve.
-De az is, amikor lehajoltál és elrepedt a tiéd. -vágott vissza Luke, aminek köszönhetően Mike is nevetésben tört ki.
Mosolyogva néztem a két fiút, akik folyamatosan a közös történelmünket elevenítette fel. A két fiúk, akik már azóta az életem részei, mióta az eszemet tudom, a két fiúk, akiknek köszönhetem azt, aki vagyok.
A két fiúk, akik boldoggá tesznek.


FIGYELEM!!!
Egy kis közérdekű. Bizonyára hallottátok, hogy kiszivárgott a srácok Girls Talk Boys című feldolgozása, de arra kérlek titeket, NE HALLGASSÁTOK MEG!
Ezt az öt napot ki lehet bírni, legalább ennyivel becsüljük meg a fiúkat, ugyanis rengeteg munkát fektettek bele. Sajnos ez elég gyakran előfordul, aminek ők sem örülnek, tehát lebegjen a szemetek előtt, hogy ez fontos nekik.
Köszönöm :)

Without you

Hi or Hey People!
Minden rendben veletek? Ezt a pár hetet már kibírjátok, igaz? Számoljátok vissza a napokat a nyári szünetig? Én nem vagyok az a számolós típus, de azért fejben tartom, hogy már nem sokáig kell reggel negyed hatkor kiszenvednem magam az ágyból. 
Hoztam nektek egy Calum one shot-ot, Without you (Nélküled) címen Vivianna Clifford számára. (Erről jut eszembe Leiner Laura Bexi sorozatának 4. része , olvassátok el, én is ezt fogom tenni.)
Kellemes időtöltést a blogon!
Millió puszi: Do
Ui.: Olvadozzatok velem ezt a képet látván! 

 

*Calum szemszöge*

Távkapcsolatot létesíteni valakivel, aki olyan fontos számodra, mint a levegő, nagyon nem könnyű.. 

Láthatod Őt kamerán keresztül, hallhatod hangszórón keresztül, de nem érhetsz hozzá. Nem érezheted a bőre finomságát, az illatát, a közelségét, a csókjait.. Egyszerűen nem érezheted Őt és a szerelmét, ami a legelkeserítőbb dolog a világon. Elvégre ragaszkodsz hozzá. Ő a szenvedélyed, akiről soha senkiért és semmiért nem mondanál le. Azt hiszed, ki tudod bírni azt a huzamosabb időt nélküle, de tévedsz.. Oh, nagyon tévedsz.

Ilyen nyomasztó gondolatokkal bírj ki egy világ körüli turnét..

A zene fontos szerepet játszik az életemben, ahogy a banda is, hiszen ez volt az, amit mindig is csinálni akartam. A srácok szinte a testvéreim, akik tényleg mindig mellettem állnak Azt hiszem ez az, ami segít elviselhetőbbé tenni azt a hiányt, amit Vivianna távolléte okoz..

Azt is a barátaimnak köszönhetem, hogy nem roskadtam magamba, mikor eszembe jutott a könnyes arca, az utolsó csókja, ölelése, érintése, mielőtt elindultunk. 1 percre sem hagytak magamra. Ha elmentek körbenézni a városban, magukkal rángattak. Esténként legalább 5 doboz pizzával és sörrel állítottak be a hotelszobámba, hagyták, hogy kibeszéljek magamból mindent, ráadásul még megnevettetniük is sikerült. A gondolataimat elterelték, kivéve, ha Ő hívott vagy, ha boldog voltam, szóval őszintén hálás lehetek azért, amiért ilyen barátaim vannak. Az egyetlen baj, hogy ezek a tettek sem segítettek mindig. Túl sok dolog volt, ami Rá emlékeztetett..

A fejemben folyamatosan együtt töltött pillanatok játszódtak le, az éjszakáim a róla való álmodozással, az üzeneteink visszaolvasásával teltek. Akárhányszor a látóterembe került egy csokor rózsa, eszembe jutott a boldog mosolya, mikor megleptem, majd az ezt követő édes csók.. Istenem.. A legédesebb csókok..

Ajkamon végighúztam ujjbegyeim lehunyt szemekkel. Szinte éreztem, ahogy újra az enyéimre nyomja övéit tele szenvedéllyel, amitől a szívem heves ritmusban kalapálni kezdett mellkasomban. Aztán hirtelen felültem kinyitva szemeim, szapora levegővétellel. Megint eltúloztam a nosztalgiát... A digitális órára nézve túrtam hajamba, aztán felsóhajtottam. 0:25, de én még mindig nem alszom.. Fújtatva nyúltam a telefonomért, ami lenémítva foglalt helyet az ágy melletti éjjeliszekrényen. Nem gondolkodtam, egyszerűen cselekedtem. Szükségem volt Rá.

Megnyomtam a feloldógombot, majd megszeppenve fürkésztem a képernyőt: 3 nem fogadott hívás tőle: Vivianna

Hogy nem vettem észre?! Feloldottam a telefont, majd egyszerre az értesítésre nyomtam ujjam, hogy felhívhassam...de megtorpantam. A legutolsó hívás 2 órája volt.. Már biztos alszik, nem kéne felébresztenem.. Egy újabb sóhaj hagyta el ajkaim, aztán leraktam a kütyüt. Hátradőltem magamra húzva a takarót, aztán az alkarom lehunyt szemeimre helyeztem, miközben folyamatosan utasítgattam magam az alvásra. Nem sokkal később ez meg is történt, habár nem tartott sokáig..

Pár óra elteltével ismét olyan érzésem támadt, mintha ajkait enyéimre helyezné, majd lassan megcsókolna, de ez valamiért más volt... A pillangók életre keltek gyomromban, a szívem egyre gyorsabban dobogott, az ajkaim pedig övéivel mozogtak. A levegővel csókolóznék? 

Egész végig abban a hitben voltam, hogy álmodom, de mikor kinyitottam szemeim, az érzés nem múlt el, ráadásul olyat láttam, ami már több hónapja csak képernyőn keresztül tárult elém..

Ő volt az. Ő volt az életnagyságban, és nem álmodtam. Éreztem illatát, a csókját, bőrét. Örömkönnyekkel hunytam le pilláim körbeölelve és magamra húzva Vivianna-t, aki kezeit arcomra helyezte, majd szenvedélyesebben csókolt egészen addig, amíg el nem fogyott a levegőnk. Homlokát enyémnek döntötte, aztán lesimított nyakamon. Szemeimet ezúttal újra kinyitottam, tekintetem övébe fúrtam elmosolyodva:

-Hogy kerülsz ide, kicsim? Otthon kellene lenned Ausztráliában.

-Nem, Calum. Egész végig melletted kellett volna lennem. Borzalmas nélküled.. Nem bírtam tovább, ezért utánad jöttem. Iszonyatosan hiányoztál. -súgta ajkaimba. Fordítottam helyzetünkön egy rövidebb csók közben.

-Te is eszméletlenül hiányoztál. El nem tudom mondani, mennyire. -elmosolyodva lehúzta arcom övéhez, aztán a fülemhez hajolva kimondta azt a szót, ami az egymás nélkül töltött idő óta most dobogtatta meg a szívem igazán:

-Szeretlek!

 

 

Smile

Sziasztok!
Nos, elég régen jelentkeztem, húzós ez az utolsó pár hónap a gimiben, de most újra itt vagyok és még mindig hitetlenkedve látom, hogy TÚLLÉPTÜK A 100.000 MEGTEKINTÉST!  
Őszintén köszönöm mindenkinek, aki olvassa a blogomat, annak is, aki csak körbenéz, mindenkinek köszönöm, ez rengeteget jelent nekem. Köszönöm a feliratkozóimnak, azoknak, akik történetet kérnek, vagy várnak a történetükre, a nyáron remélhetőleg több időm lesz, és bepótoljuk az összes elmaradt kérést. 
Még egyszer köszönöm mindenkinek, nagyon szeretlek titeket! 
Ezúttal Tefi Minat történetével érkeztem, ami egy Michael imagine, ezután pedig Vivianna Clifford kapja a történetet (Calum-mel). 
Kellemes olvasást mindenkinek!
Dó

Amikor egy lányt arról kérdeznek, hogy milyen számára az ideális első randi, egyértelműen valami hihetetlen romantikus, filmekbe illő gondolatokkal áll elő, amelyeknek az elmaradhatatlan csók a befejezése, valamint a ,,Leszel a barátnőm?"-kérdés. (Erre a válasz persze igen.)
Nos, a nők 80%-a várja ezt az első randevútól, jobban mondva a szerencsés férfitól, hogy a tündérmeséjük teljes lehessen. Én ezt/ezeket nem igazán mondhatom el magamról. Vegyük szépen sorjában:

1. Nem szeretem a megtervezett randikat, elvégre nem sikerülhet minden úgy, ahogy mi akarjuk.
2. NINCS (!!!) olyan, hogy 'tökéletes', oké? Egy randin akkor érzed majd jól magad, ha nem játszod el a hercegnőt, nem bújsz bele olyan hacukába, amit nem szeretsz, hanem akkor, ha ÖNMAGADAT adod. Ha a srácnak így nem kellesz, hagyd ott a fenébe.
3. Az én ideális első randim egy cseppet sem romantikus. (plusz, ahogy említettem, nem szeretem a megtervezett dolgokat.) Egyetlen feltételem van, ha valaki randira hív. Tényleg érdeklődjön irántam. 

Természetesen nem nagyok földönkívüli, (legalábbis nem tudok róla) amiért nem vesz le a lábamról a romantika.. Szeretem az aranyos, édes dolgokat,-például, ha valaki dalban mondja el, mit érez irántam, az igazán megdobogtatja a szívem..
Egyszerűen nem szeretem, ha egy kapcsolat túlzásokra épül...
Azt viszont elmondhatom magamról, hogy álmaim fiúját illetően vannak igényeim..

1. Legyen érdeklődő (azért ne nagyon), mosolygós és édes.
2. Legyenek zöld szemei. (Ez persze elhagyható igény.)
3. Szeresse a zenét. (Az pluszpont, ha még hangszeren is játszik. Pláne, ha gitáron.)
4. Szeressen. Őszintén, feltételek nélkül. Ölelgessen. Szorosan zárjon a karjai közé. Mindig. és csókoljon édesen, lágyan, aztán szenvedélyesen.
5. Mondja ki a véleményét.
6. Legyen önmaga.

A legszórakoztatóbb ebben az egészben, hogy ezek a szempontok mind a randiról, mind álmaim fiújáról akkor fogalmazódtak meg bennem, mikor megismertem Michael Gordon Clifford-ot.
Fogalmam sem volt arról, ki Ő valójában, elvégre sosem rajongtam a "mai" hírességekért. Inkább elvoltam az olyan előadókkal, akik nem őrültek meg a hirtelen jött névtől. Így teljesen természetes volt számomra, hogy egy tömött buszon leüljek egy lila hajú (akkor még az volt) srác mellé. Talán ha nem húzódik ki a fülhallgató a telefonomból, amikor épp a Nickelback: How you remind me című dala ment, sosem kezdünk el beszélgetni.. Kiderült, hogy hatalmas rajongója az együttesnek, ráadásul az ízlésünk, stílusunk is szinte megegyezik. Elmondhatom, hogy teljesen egy hullámhosszon voltunk, és ez mindkettőnknek tetszett.
Így nem sokkal később meg volt az első randink, ami nála zajlott rengeteg popcorn-nal, pizzával, egy unalmas filmmel, amit inkább végigbeszélgettünk, majd xboxozás-sal végződött, mivel a 3 haverja betoppant. Ekkor ismerkedtem meg a 5 Seconds of Summer nevű zenekarral, akik viszont a világ legtehetségesebb, legaranyosabb, leghelyesebb, legőrültebb srácaiból tevődött össze. Ők tényleg önmagukat adják, és remélem, ez továbbra is így marad...
Jó pár randi megejtése után Michael egy dalban vallott a felém táplált érzéseiről, majd megkért, hogy legyek a barátnője, amire én egy igenleges válasszal feleltem, ezt követően pedig megkaptam az első csókomat is. Azt hiszem elmondhatom, hogy Mikey ajkai eszméletlen édesek, puhák és csábítóak. Ha egyszer megízleled őket, többet akarsz, ahonnan viszont nincs visszaút. Csupán mérhetetlen szenvedély..
Ennek már legalább 1 éve, de még mindig őrülten szeretem, ami szerintem sosem fog változni..
Egy jóleső sóhaj kíséretében bújtam közelebb Mikey mellkasához, beszívva illatát. Reagálásként csak egy morgást hallatott, aztán fordított a helyzetünkön, így alákerülve öleltem körbe. Fejét nyakamba fúrta, aztán egy forró csókot nyomott bőrömre, amitől jóleső bizsergés futotta át porcikáimat.
-Jó reggelt, baby.-suttogta folyamatosan kényeztetve ajkaival-Mióta vagy fent?
-Elég régóta. Felidéztem egy év emlékeit. -nyakamba mosolygott, aztán csillogó, zöld tekintetét enyémbe mélyesztette. -Egészen attól, hogy egy lila fejű srác mellett ülve kihúzódott a füles a telefonomból, aztán Chad megszólalt helyettünk a bandával. egy szélesebb mosoly ült ki arcára, majd homlokomnak döntötte övét.
-Már egy éve annak, hogy mindig találsz módot arra, hogy mosolyogjak.. Kívül-belül..-suttogta ajkaimba, aztán forró csókjával felélesztette a pillangókat a gyomromban..

Do you remember?

Sziasztok, kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek!
Ezúttal Mrs. Hemmings történetét hoztam nektek/ neked, fogadjátok sok szeretettel!
(A történetet a szerzőtársam írta, a kiegészítések az enyémek, de  a remek fikciók mind az övéi)
~H & Dó

... A gyönyörű fehér virágokkal és szalagokkal feldíszített templomban várakozott már minden meghívott vendég, akik az ifjú pár családi, illetve baráti körébe tartoztak. Az elegáns ruhás emberek közül viszont egyértelműen az oltárnál várakozó, öltönyös úriember tűnt ki, aki izgatottságát nem leplezve kapkodta fejét, hátha megpillantja menyasszonyát, hogy aztán életüket végre egybeköthessék...

Luke Hemmings és én már 3 éve házasok vagyunk. Pontosan ma van 3 éve, amit nem tudok elégszer megköszönni a sorsnak. Hozzám sodorta ezt a tökéletes férfit, akiről nők milliói csak álmodni mernek. Én is csak álmodni mertem, most mégis az enyém.
Korán reggel felkeltem, hogy elkészíthessem Neki kedvenc reggelijét, ami bacon-ből, tükörtojásból, desszertnek pedig pingvin alakú gumicukorból állt, valamint Smarties-ból. Épp sütöttem a tojást, mikor Ő már felöltözve futott le a lépcsőn. Eléggé megdöbbentem, sosem kelt fel 8 előtt szünetben..
-Hová mész, szívem? -tettem fel a kérdést, lekapcsolva a tűzhelyet.
-A srácokkal elmegyünk egy interjúra, de ne aggódj, kicsim, sietek haza.- csókolt meg, aztán elment annak ellenére, hogy megígérte, együtt töltjük a napot.
Szomorúan abbahagytam a reggeli készítését és mindent eldobtam. Sóhajtva a kanapéra ültem és bekapcsoltam a tv-t. A kedvenc sorozatomat bámulva kattogott az agyam. Lehet, elfelejtette? De hiszen pont Ő az, aki nem felejti el az ilyet.. A hét elején még tudta. Nem egyszer hozta szóba, nem egyszer mosolyodott el emiatt. Akkor most mi történt? Mi van vele, miért nem emlékszik? Miért nem mondott legalább annyit, hogy 'Boldog évfordulót!' ? 
Mikor hazaért, az óra már a délután 3-at ütötte. Kikapcsoltam a tv-t és odasétáltam hozzá. 
-Szia , kicsim. -köszönt kilépve a cipőiből.
-Szia, Luke. -üdvözöltem én is. 
-Van valami baj? -fürkészett, mire megráztam a fejem. -Hát..Rendben.. Uhm.. Életem, Mikey vár a parkban. Elég sürgős lenne.. -sóhajtva bólintottam, beleléptem a cipőimbe , majd ajkaira puszilva elmentem..

/Luke szemszöge/

Amíg Ő elment a parkba, ahol Mikey nem várta, addig én feldíszítettem az egész házat Ashtonék segítségével. Tudom, nem volt szép ez az attrakcióm , de szerettem volna egy különleges 3. évfordulót összehozni kettőnk számára, annyira megérdemli. 

Miután kész voltunk a díszítéssel, a srácok elmentek, én pedig nekiálltam összedobni valami késői ebédet, ami lehetőleg finom is. 

Megterítettem, lezuhanyoztam, felvettem   a fekete öltönyöm, fogat mostam, befújtam magam és felzseléztem a hajam. Különleges nap, különleges alkalom. Érte megéri küzdeni, érte megéri a legjobbat kihozni mindenből.

Jólesően sóhajtva hagytam el a fürdőszobát, aztán már csak vártam..

/A te szemszöged/

A parkba érve körbenéztem. Senki nem volt ott, és hiába vártam, akkor sem jött senki. Nem elég, hogy elfelejti az évfordulónkat, hazudik is. Csalódottan sétáltam hazafelé elmerengve a történteken. Mi történt a férjemmel? Ezek után, hogy tud majd a szemeimbe nézni? Mi ez az egész, mi van vele?

A megmaradt utat már rohanással fejeztem be. A házba érve kiléptem  a cipőimből, majd felemelve a fejem belekezdtem a mondandómba:
-Luke, senki nem.... -de tátva maradt ajkakkal abbahagytam és körbenéztem, majd Őt is végig mértem. Hát mégsem vesztettem el? Elmosolyodva közelebb sétált hozzám és megfogta a kezeim.

-Tudom, hogy nem esett jól a reggeli eset, sőt, ez a parkos húzás sem, de most bepótolok mindent. Ma van 3 éve, hogy elvettelek Téged. A legcsodásabb nőt az egész világon. Az életem ezerszer jobb, amióta Te is a része vagy, nagyon köszönöm Neked. -könnyek szöktek a szemeibe és szorosan megöleltem Őt.

-Nagyon boldog évfordulót kívánok, Mrs. Hemmings. -hajolt közelebb, majd megcsókolt...

A délutánt, estét együtt töltve ünnepeltük, milyen boldog életünk van egymással..

A gondolatolvasó

Sziasztok!
Hihetetlen, hogy nem jövő héten már március, nem? Egyre közelebb és közelebb van a nyári szünet, vagyis a pihenés, a sztorik a számotokra és a kiruccanás. Már csak pár hónap, kitartás! 
Nos, ezúttal egy Luke-os történettel jelentkezem K. Petra számára, de ismeritek a 'szabályt', mindenkinek szól a sztori.
Kellemes olvasást!
Dó

..Ma egy új fejezet kezdődik az életemben. -mondogattam magamban, miközben az iskola bejáratán léptem be a sydney-i egyetemi épületbe..
Mindig is erről álmodtam. Mindig itt képzeltem el az életemet, mindig itt szerettem volna a saját lábaimra állni, önállósulni. Az összes nyári szünetemet feláldoztam arra, hogy a spórolt pénzemet bővítsem annyira, hogy ne csak az utazásra maradjon, hanem a megélhetésemre is. A szüleim mindig arra neveltek, hogy betudjam osztani mindenem. Az időm, az energiám, a pénzem. Mindig hangoztatták, mennyire fontos, hogy egyedül tudjam meghozni a döntéseimet, hiszen ez az alapja annak, hogy ne csak külsőleg, hanem értelmi szinten is felnőtté váljak. Hát íme, itt vagyok Sydney legjobb felsőoktatási intézményében, a legjobb felvételi eredménnyel..
Az aula zsongott a fiatal felnőttektől, akik klikkekbe rendeződve mesélték egymásnak nyári élményeiket várva az évnyitó kezdetét. A napszemüveget leemeltem szemeimről, majd a táskámba mélyesztve beljebb lépkedtem. Annak ellenére, hogy az épületben nem tűzött a Nap és nem volt fülledt a levegő, a nyomás nem csökkent bennem. Mély levegőt vettem, aztán az évfolyamomhoz sétálva a tömegbe álltam.
Nem sokkal később az igazgató úr belekezdett mondandójába, az évi terv ismertetésébe, valamint a megújult szabályok, elvárásainak közlésébe.
-Ez az ausztrál akcentus tényleg felettébb borzalmas..-morogtam magam elé, mikor reakció gyanánt valaki halk nevetést hallatott mellettem. A hang irányába fordítva fejem egy magas, szőke, ajakpiercinges fiúval találtam szembe magam. Tengerkék szemei vidám csillogást tükröztek, melyekbe akár időtlen-időkig beleveszhet az emberiség jelentős része, és egy csábos félmosoly díszítette arcát a hozzájuk tartozó gödröcskékkel.
-Nos, az akcentusunk tényleg nem a legelőnyösebb, legérthetőbb, de ez tesz minket egyedivé. -mély, lágy hangjába beleborzongtam, majd ösztönösen alsó ajkamba haraptam. Valóban egyedivé tesz titeket, ahogyan az is, hogy az összes ausztrál pasi lenyűgözően vonzó..Veled az élen, kedves idegen..-Nem ide valósi vagy, jól mondom? -bólintottam.
-Ennyire feltűnő?
-Nem. -rázta a fejét-Igazából van egy érzékelőrendszer az épületben, ami jelzi, ha más nemzetiségű ember lép be..-kuncogott. Elmosolyodva megforgattam szemeim.
-Magyarországról jöttem, igyekeztem normálisan megtanulni angolul, de itt majd lesz lehetőségem javítani az akcentusomon.
-Már értem ezt a feltűnő szépséget.-vezette végig tekintetét rajtam, végül újra szemeimbe nézett egy szélesebb mosollyal. Kicsit belepirultam pillantásába, ezért inkább előre figyeltem. -Mi lesz az első órád?
-Uhm..-pillantottam a kezeimben szorongatott lapra- Úgy tűnik, számomra nincs olyan.
-Fantasztikus, akkor mit szólnál, ha elmennénk kávézni? Az egyetem udvarában  van egy remek kis hely, aztán kicsit körbe is nézhetnénk.
-Kellemesen hangzik, de neked nincs előadásod, amire menni kell?-néztem újra rá. Arcára megint egy gyönyörű mosoly ült ki, aztán határozottan megrázva fejét kihúzott maga után..
Az intézmény hatalmas, parkos területet birtokolt. Gyönyörűen kiépített utak ágaztak szerte, például az egyetemisták számára létrehozott kis kávézóhoz vagy egy csodaszép tóparthoz, ahová a magas idegen is vezetett. A kávénkkal a kezeinkbe telepedtünk le a padra, kicsit közelebb egymás személyes terén belül. A löttybe kortyolva a fiúra vezettem tekintetem.
-Azért egyszer elárulod a neved, vagy ez olyan sötét titok?
-Ráhibáztál, sötét titok. A gonosz nagyúr fia vagyok. Jelenleg jedinek tanulok itt. -mosolygott, majd ő is a kávéjába ivott és rám nézett. Egy ideig értetlenkedve fürkésztem, aztán koppant a rávezetés. Nevetve bólintottam, elismerésként.
-Szép bemutatkozás, Luke. Le a kalappal, ifjú padavan! -felkuncogott, de a tekintetét nem szakította el enyémtől. Érezve, hogy az arcom ismét vöröses színben pompázik, magam elé néztem.
-Tudok ám gondolatot is olvasni. Azt hiszem, ez a jediséggel jár. Ha már te sem árulod el a neved, megfejtem én! -nevetve a homlokomra csaptam, majd újra felé pillantottam. Komolyan fürkészett, majd halántékára rakta két ujját, lehunyt szemekkel. Pár másodperc múlva kinyitotta őket. -Ez íg nem lesz jó. Érzem, hogy nem veszel komolyan. Kell az engesztelés. -kacagva hátradőltem.
-Ha tényleg kitalálod a nevem, megadom a telefonszámom...
-...És randizni is eljössz velem, megbeszéltük. -fejezte be helyettem a mondatot, aztán újra lehunyta szemeit és koncentrált. Mosolyogva vártam, hogy előálljon az eredménnyel, közben arcát tanulmányozgattam. Annyira elbűvölő és szórakoztató fiú..
Ajkába harapott, szétnyitotta pilláit, majd önelégülten elmosolyodott. 
-Remélem van nálad toll. -tartotta csuklóját felém.
-Először az eredményt, Darth Vader fia.
-Írd a számod, és megtudod! -utasított türelmetlenül. Kuncogva felírtam az elérhetőségemet kezére, aztán ránéztem.Ellenőrizte, majd elvigyorodva felállt. -Este 7-re legyél kész, majd hívlak a címed gyanánt, szépséges Petrám. -kacsintott, zsebébe csúsztatta szabad kezét, aztán elsétált. Hitetlenkedve néztem utána, majd nevetve megráztam a fejem. Ezt hogy....?
A hajamba túrtam egy jóleső sóhaj kíséretében és megfogtam a mappám, aminek az elején ott díszelgett a nevem nagy betűkkel....

Fall

Hola chicas!
Eltelt egy félév, már nincs is sok hátra és nyári szünet, ami minden esetben a legjobb lesz, elvégre én is gyakrabban tudom hozni nektek a kért történeteket, és a szünet az szünet tanulás nélkül :)
Ezúttal egy Michael- történettel jelentkezem (eléggé megcsúszva és ezért bocsánat), amit  J. Zsuzsi kért, de természetesen ez is -ahogy a többi, mindenkié. Olvassátok szeretettel, pihenjetek és tanuljatok. Ne fázzatok meg, egyetek sok gyümölcsöt, ha nem akartok úgy járni ahogy én.
Kellemes olvasást, a Dóriknak pedig boldog névnapot utólag is ❤😍⭐😘
Dó xx

 /Michael szemszöge/

Sokszor jobb, ha nem tervezünk. Ha nem gondoljuk túl, ha nem képzelünk bele, nem veszünk el és nem adunk hozzá. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek fikcióid. Hanem azt, hogy képes vagy különbséget tenni az álmok és a valóság között. Képes vagy különbséget tenni a szavak és a cselekedetek között, mert könnyű mondani valamit. Megtenni már nem minden esetben.
Néha hagyni kell a sorsot beteljesülni.. Kétségbeesés nélkül tudni, hogy lesz, aki önmagadért szeret, lesz, akire támaszkodhatsz, aki mellett őszintén boldog lehetsz.
Tudni kell veszteni, és büszkén mosolyogva megélni a felhős időszakokat. Tudni kell, hogy az álmokat sosem szabad feladni...
Ha híres vagy, hozzá kell szoknod ahhoz, hogy a média folyamatosan a nyakadban liheg. Hozzá kell szoknod, hogy csak érdekből barátkoznak veled. Csak érdekből randiznak veled. Csak érdekből szerelmesek beléd. Nem te kellesz nekik, hanem a pénzed. A luxus, a privát belépések, a népszerűség. Nem érdeklik, ki vagy valójában. Nem érdeklik, hogy törődésre, relaxra, szeretetre van szükséged. Felőlük bele is rokkanhatsz a magányba, ami megemészt belülről. Csak kitudjanak használni téged, az ő javukra fordítani a helyzetedet..
Az ennél is nagyobb gáz ott kezdődik, ahol már a számodra legfontosabb személyt is azzal gyanúsítod meg, hogy kihasznál... Fogalmad sincs arról, mi folyik körülötted, a bizonytalanság átveszi az uralmat feletted, és teljesen felemészt. Eleged lesz mindenből és mindenkiből. A legrosszabb, ami ilyenkor történhet, hogy elkezdesz lecsúszni a lejtőn.. Csak csúszol és csúszol, egyre mélyebbre és mélyebbre. A megállás, a fékezés pedig iszonyú nehéz...
Azt hiszem, szerencsésnek mondhatom magam, amiért olyan barátaim vannak, mint Calum, Luke és Ashton. Ha ők nem lennének, a bánat, a harag, a bizonytalanság engem is felemésztett volna, amiért elveszítettem Őt az ostoba viselkedésem miatt.
Ezerszer hívtam már. Ezerszer hagytam Neki üzenetet. Ezerszer mentem el hozzá. Egyszer sem vette fel, egyszer sem válaszolt, egyszer sem nyitott ajtót. Egy percig sem hibáztatom ezért, elvégre én szúrtam el. Én rontottam el a kapcsolatunkat, amiért a mai napig is próbálok küzdeni. Próbálom elmagyarázni, miért tettem, amit tettem, miért voltam olyan naív, olyan befolyásolható. De Ő nem kíváncsi rám..
Idegesen firkáltam ki a sort a papíron, ami a feszültségem levezetése közepette kiszakadt. Morofva gyűrtem össze és hajítottam a többi közé a sarokba. A pengetőt a gitáromon lévő húrok közé helyeztem, aztan a hangszert magam mellé fektettem. Nem megy ez ma nekem..
A hajamba túrva álltam fel, a zsebeimbe csúsztatva a kezeim lesétáltam az emeletről, majd ki a bejárati ajtón céltalanul.
Nagyot szippantottam a friss levegőből. A Nap melegen sütött, a szél enyhén érintgette arcomat. Sydney utcái jelenleg üresen álltak, legalábbis nem volt olyan zsongás, mint egy átlagos hétköznap.
Pontosan erre volt szükségem. Oxigénre, amitől kitisztult a fejem, csendre, amitől megnyugodtam és egyedüllétre, aminek következtében eltudtam merengeni azon, hogyan tovább.. Ezek viszont nem tartottak sokáig. Egy ismerős hangon kiáltott 'Vigyázz!' következtében tőlem, legalább egy fejjel kisebb, vanília illatú lány ütközött felsőtestemnek. A napszemüveget leemelve néztem le a nevetgélő virágszálra. Ajkamat ösztönösen beharaptam, mikor a szempár, ami anno rabul ejtette a szívemet, találkozott az én tekintetemmel. Még most is annyira igéző és gyermekien édes..
-Michael.. Ne haragudj! -túrt hajába, ajaki sarkában mosolyt rejtegetve -Épp korizni tanulok.. Illetve próbálkozom. -pirult el. Elmosolyodva segítettem megtartani neki az egyensúlyát, majd elengedtem, mielőtt Ő lökte volna el a kezeim.
-Mégis rászántad magad? Ennek örülök, és látom, haladsz vele. -őszinte nevetést hallatott, amitől a pillangók feléledtek a gyomromban. Istenem, mióta nem hallottam.. Akár egy angyal.
-Igyekszem. Van kedved velem tartani? Azt hiszem, ha egyedül megyek, milliók élete forog majd kockán. -a humora is megmaradt. Semmit sem változott. Újra beharaptam ajkam, aztan elindultunk egy mindkettőnk számára megfelelő tempóban.
Egész végig csend uralkodott közöttünk. Most végre lenne esélyem tisztazni mindent, de akárhányszor akartam megszólalni, egy hang sem jött ki a torkomon. Pedig tudatni akartam, ami eddig nem sikerült...
Útközben meghívtam egy fagyira, és úgy döntöttünk, hogy biztonságosabb egy helyben megenni, ezért egy padon fogasztottuk el a hideg édességet. A nyomasztó csendet egy idő után Ő törte meg.
-Láttam az összes üzenetet, amit küldtél... -kezdte halkan, a görkorcsolyát fürkészve. Rápillantottam, majd vissza a csillámló óceánra.
-Nézd, én.. Szóval.. Nem így terveztem...és fogalmam sincs, mi ütött belém anno, amiért ellöktelek magamtól, ezzel elkövetve a legnagyobb hibát, ráadásul...
-Ráadásul szeretlek, Mikey.- nézett rám. A fejemet felé fordítottam kicsit összezavarodva, hevesen verő szívvel, remegő ajkakkal. Kezét arcomra rakva fürkészte szemeim. -Az az időszak rendkívül nehéz volt a számodra. Fogalmad sem volt arról, kiben bízhatsz, és ez teljesen érthető.. Én nem bírtam megérteni a benned cikázó érzéseket, bizonytalanságot. Könnyebb volt téged hibáztatni mindenért, miközben az egész az én felelősségem.. Melletted kellett volna lennem, együtt kellett volna átvészelnünk, együtt kellett volna megoldást találnunk, de cserben hagytalak. Mikey, ha valaha is megtudsz bocsátani, és újra kezdhetnénk, tudod, hol találsz.. Őszintén sajnálok mindent, kérlek, ne ha... - nem hagytam befejezni. Ajkaira tapasztottam enyéim lágyan, de érzékien, belé fojtva a szót. Pár másodperc múlva homlokának döntve enyém néztem szemeibe lassan elmosolyodva.
-Hiányoztál..-suttogtam, aztán összekulcsolva ujjainkat újra csókban forrtunk össze...

Entre Tú y Yo

Sziasztok! 
Hihetetlen, elég hamar ideértem. Az oka ennek az, hogy beteg vagyok, ezért van időm írni nektek, de tök szánalom, hogy mindig csak olyankor, mikor ti suliban vagytok. >< Elnézést ezért, mindenkitől. 
Nos, tehát. Megérkeztem Asztalos Csilla Luke-kal kért történetével, fogadjátok szeretettel, remélem mindenkinek tetszeni fog. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire hálás vagyok nektek mindenért, ez az egész értetek van, imádom ezt csinálni, pláne, ha ezzel még örömet is szerzek nektek.. :)
Sok puszi:
Dó

 

Vannak helyzetek, amelyekben az emberek akarva-akaratlanul is megkedvelik a másikat. Észre sem veszik, mikor megtörténik, egyszerűen azon kapják magukat, hogy az egymásnak intézett sértegetések komolysága elillan, és valami könnyed érzés veszi át a helyét. Egy könnyed érzés, melyet nevetések, elrejthetetlen mosolyok, óvatlan érintések, meggondolatlan kinyilvánulások, valamint zavarba ejtő, fürkésző pillantások kísérnek. Titokzatos vallomások bujkálnak a  felek szavai mögött. Titokzatosak, hiszen nem árulják el a konkrét jelentést, csupán hagyják, hogy elmerengjenek azon, vajon mit is akart mondani? Hogy értette? Vallomások, mert egy megmagyarázhatatlanul erős kapcsolat alakul ki közöttük. Egy olyannyira erős kapcsolat, mely kihat a jövőjükre. A közös jövőjükre. Aprócska lángok vibrálnak körülöttük, amelyek egyre nagyobbak lesznek egészen addig, míg egy csodálatosan szikrázó tüzet nem kapnak. Tüzet, ami boldogsággal, gyengédséggel tölti el őket. Egy hatalmas tüzet, ami a végtelenségig tartó szerelmük jelképe..

Életem legmeghatározóbb pillanatai közé tartozik az, mikor megismertem a férjemet, életem szerelmét, a kislányunk édesapját: Luke-ot. A legelső pillanattól kezdve unottan sértegettük egymást. Luke túl kisfiúsnak és undorítóan magabiztosnak tűnt a szemeimben, én pedig nagyszájú és cseppet sem nőies az Ő szemeiben. 

Mindig elgondolkodtat, hogy miért tűnt kisfiúsnak, mikor egyáltalán nem volt az. Na és undorítóan magabiztos? Luke? Kizárt! Egyáltalán nem volt magabiztos, sőt, még most sem az. A leglogikusabb magyarázat talán az, hogy éretlenek voltunk. Igen, ez biztosan a megfelelő magyarázat.. De, ha ez nem így történt volna, most nem lennék a világ legboldogabb nője, felesége, édesanyja. Hiszen nem létezne az a tény, az a dolog, az a szó, hogy 'Mi' ...

A megismerkedésünk nem alakult zökkenő mentesen. Alapvetően rendben van, hogy a kapcsolatok elég nehézkesen indulnak, hiszen képbe jöhet az idegesség, a szorongás, a 'Nem vagyok elég jó..' gondolatmenet, de általában kiderül, hogy teljesen felesleges volt izgulni. A mi esetünk több szempontból sem általánosítható. Addig oké, hogy egy buliban találkoztunk. Na, de! Először is. Ki a fenének jut eszébe a tapizás után az, hogy magyarázkodni kezdjen valami rémborzalmas humorral?! Egyszerűen kérjen bocsánatot, és el van felejtve. Másodszor. Kiakadtam a "viccen" a bocsánatkérés helyett. Oké. Nem szeretem, ha idegen férfiak keze felfedező útra indul a testem bármely pontján. Mi rá a reakció? Hát az, hogy nincs humorom. Luke, aki az Ő rémes humorával akart elnézést nyilvánítani mondja azt, hogy nekem nincs humorom. Miért, az vicces, hogy ,,Bocsi, a kezem önálló életet akar élni, nehogy úgy végezze, mint Anakin egyik végtagja, amiért elégett a lávától, ezért úgy döntött, megismerkedik a formás barátoddal" ? Nem. Nem az. Sőt. Még csak viccnek sem nevezhető.. Ennek ellenére akárhányszor felelevenítjük, nevetésben törünk ki.. Tehát a bulis incidens után hála a közös ismerősünknek: Mr. Michael Clifford-nak, mindig sikerült összefutnunk. Jöttek a sértegetések, amik egy huzamosabb idő után már nem jelentettek többet egy cseppnyi heccnél. Ezekhez a szavakhoz folyamatosan társult a lágyság, egy 'jelentéktelen' puszi vagy ölelés és az érzések. Mi hívtuk őket jelentéktelennek a többiek előtt, de tisztában voltunk azzal, hogy ezek nagyon is jelentőségteljesek mindkettőnk számára. 

Aztán az egyik klipjük forgatásán (pontosabban az Amnesia forgatásának estéjén) csak csendben ültünk a vörös autó szélvédőjén az elénk táruló látványt tanulmányozva, mikor a tenyerembe csúsztatta övét és összekulcsolta ujjainkat. Kezeinket ölébe helyezte, majd rám nézett, ezúttal a tekintetembe mélyedve. Hosszú percek teltek el, miközben ajkai egyre közelebb kerültek enyéimhez. A következő pillanatban már csak az édes, forró csókjára eszméltem fel, ami megpecsételt mindent. Azt a percet, az érzéseinket, az egymáshoz való viszonyulásunkat, a jövőnket. (...)

Amire észbe kaptam, már a felesége lettem, ráadásul egy csodálatos kislánynak adtam életet, akinek Ő az édesapja. Fantasztikus harmóniában élünk, és ennél többet nem is kívánhatnék. Hiszen nincs szükségünk tökéletes életre. Senkinek sincs szüksége. Mindenki boldog akar lenni körül véve olyan emberekkel, akik azért szeretik őket, mert önmaguk álarcok, titkok nélkül.

-Mi foglal le ennyire, te huncut pingvin? Végre tudunk filmet nézi, mert a törpördög elaludt, ráadásul a Te ötleted volt, és nem is nézed?-kuncogott Luke közelebb húzva a mellkasához. Elmosolyodva hunytam le szemeim egy jóleső sóhajjal fűszerezve, amit az illata és az érintése váltott ki belőlem.

-A történetünkön, Lukey.-suttogtam nyakába fészkelve magam. Éreztem, hogy elmosolyodik.

-Nos, ez tényleg lefoglaló, elismerem. Sőt. Csodálatos, romantikus és vicces is.-felkuncogtam.

-Oh, Anakin. Jobb kifogás nem is juthatott volna eszedbe. És elég ellentmondásos azzal, hogy Anakin-nal próbáltál levenni a lábamról, mikor Luke is van a történetben.-nevettem kinyitva szemeim, felnézve Rá. Elmosolyodva nézett Ő is a szemeimbe, majd tekintete az ajkaimra siklott. Közelebb hajolt hozzám.

-Talán szándékos volt az egész.-suttogta titokzatosan, aztán lágyan megcsókolt.- És elárulom, valóban az volt. Csak az a helyzet, hogy izgalmasabban alakult, mint terveztem. -vigyorodott el, aztán hosszan tartó csókban forrtunk össze újra, újra, újra és újra..