Fall

Hola chicas!
Eltelt egy félév, már nincs is sok hátra és nyári szünet, ami minden esetben a legjobb lesz, elvégre én is gyakrabban tudom hozni nektek a kért történeteket, és a szünet az szünet tanulás nélkül :)
Ezúttal egy Michael- történettel jelentkezem (eléggé megcsúszva és ezért bocsánat), amit  J. Zsuzsi kért, de természetesen ez is -ahogy a többi, mindenkié. Olvassátok szeretettel, pihenjetek és tanuljatok. Ne fázzatok meg, egyetek sok gyümölcsöt, ha nem akartok úgy járni ahogy én.
Kellemes olvasást, a Dóriknak pedig boldog névnapot utólag is ❤😍⭐😘
Dó xx

 /Michael szemszöge/

Sokszor jobb, ha nem tervezünk. Ha nem gondoljuk túl, ha nem képzelünk bele, nem veszünk el és nem adunk hozzá. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek fikcióid. Hanem azt, hogy képes vagy különbséget tenni az álmok és a valóság között. Képes vagy különbséget tenni a szavak és a cselekedetek között, mert könnyű mondani valamit. Megtenni már nem minden esetben.
Néha hagyni kell a sorsot beteljesülni.. Kétségbeesés nélkül tudni, hogy lesz, aki önmagadért szeret, lesz, akire támaszkodhatsz, aki mellett őszintén boldog lehetsz.
Tudni kell veszteni, és büszkén mosolyogva megélni a felhős időszakokat. Tudni kell, hogy az álmokat sosem szabad feladni...
Ha híres vagy, hozzá kell szoknod ahhoz, hogy a média folyamatosan a nyakadban liheg. Hozzá kell szoknod, hogy csak érdekből barátkoznak veled. Csak érdekből randiznak veled. Csak érdekből szerelmesek beléd. Nem te kellesz nekik, hanem a pénzed. A luxus, a privát belépések, a népszerűség. Nem érdeklik, ki vagy valójában. Nem érdeklik, hogy törődésre, relaxra, szeretetre van szükséged. Felőlük bele is rokkanhatsz a magányba, ami megemészt belülről. Csak kitudjanak használni téged, az ő javukra fordítani a helyzetedet..
Az ennél is nagyobb gáz ott kezdődik, ahol már a számodra legfontosabb személyt is azzal gyanúsítod meg, hogy kihasznál... Fogalmad sincs arról, mi folyik körülötted, a bizonytalanság átveszi az uralmat feletted, és teljesen felemészt. Eleged lesz mindenből és mindenkiből. A legrosszabb, ami ilyenkor történhet, hogy elkezdesz lecsúszni a lejtőn.. Csak csúszol és csúszol, egyre mélyebbre és mélyebbre. A megállás, a fékezés pedig iszonyú nehéz...
Azt hiszem, szerencsésnek mondhatom magam, amiért olyan barátaim vannak, mint Calum, Luke és Ashton. Ha ők nem lennének, a bánat, a harag, a bizonytalanság engem is felemésztett volna, amiért elveszítettem Őt az ostoba viselkedésem miatt.
Ezerszer hívtam már. Ezerszer hagytam Neki üzenetet. Ezerszer mentem el hozzá. Egyszer sem vette fel, egyszer sem válaszolt, egyszer sem nyitott ajtót. Egy percig sem hibáztatom ezért, elvégre én szúrtam el. Én rontottam el a kapcsolatunkat, amiért a mai napig is próbálok küzdeni. Próbálom elmagyarázni, miért tettem, amit tettem, miért voltam olyan naív, olyan befolyásolható. De Ő nem kíváncsi rám..
Idegesen firkáltam ki a sort a papíron, ami a feszültségem levezetése közepette kiszakadt. Morofva gyűrtem össze és hajítottam a többi közé a sarokba. A pengetőt a gitáromon lévő húrok közé helyeztem, aztan a hangszert magam mellé fektettem. Nem megy ez ma nekem..
A hajamba túrva álltam fel, a zsebeimbe csúsztatva a kezeim lesétáltam az emeletről, majd ki a bejárati ajtón céltalanul.
Nagyot szippantottam a friss levegőből. A Nap melegen sütött, a szél enyhén érintgette arcomat. Sydney utcái jelenleg üresen álltak, legalábbis nem volt olyan zsongás, mint egy átlagos hétköznap.
Pontosan erre volt szükségem. Oxigénre, amitől kitisztult a fejem, csendre, amitől megnyugodtam és egyedüllétre, aminek következtében eltudtam merengeni azon, hogyan tovább.. Ezek viszont nem tartottak sokáig. Egy ismerős hangon kiáltott 'Vigyázz!' következtében tőlem, legalább egy fejjel kisebb, vanília illatú lány ütközött felsőtestemnek. A napszemüveget leemelve néztem le a nevetgélő virágszálra. Ajkamat ösztönösen beharaptam, mikor a szempár, ami anno rabul ejtette a szívemet, találkozott az én tekintetemmel. Még most is annyira igéző és gyermekien édes..
-Michael.. Ne haragudj! -túrt hajába, ajaki sarkában mosolyt rejtegetve -Épp korizni tanulok.. Illetve próbálkozom. -pirult el. Elmosolyodva segítettem megtartani neki az egyensúlyát, majd elengedtem, mielőtt Ő lökte volna el a kezeim.
-Mégis rászántad magad? Ennek örülök, és látom, haladsz vele. -őszinte nevetést hallatott, amitől a pillangók feléledtek a gyomromban. Istenem, mióta nem hallottam.. Akár egy angyal.
-Igyekszem. Van kedved velem tartani? Azt hiszem, ha egyedül megyek, milliók élete forog majd kockán. -a humora is megmaradt. Semmit sem változott. Újra beharaptam ajkam, aztan elindultunk egy mindkettőnk számára megfelelő tempóban.
Egész végig csend uralkodott közöttünk. Most végre lenne esélyem tisztazni mindent, de akárhányszor akartam megszólalni, egy hang sem jött ki a torkomon. Pedig tudatni akartam, ami eddig nem sikerült...
Útközben meghívtam egy fagyira, és úgy döntöttünk, hogy biztonságosabb egy helyben megenni, ezért egy padon fogasztottuk el a hideg édességet. A nyomasztó csendet egy idő után Ő törte meg.
-Láttam az összes üzenetet, amit küldtél... -kezdte halkan, a görkorcsolyát fürkészve. Rápillantottam, majd vissza a csillámló óceánra.
-Nézd, én.. Szóval.. Nem így terveztem...és fogalmam sincs, mi ütött belém anno, amiért ellöktelek magamtól, ezzel elkövetve a legnagyobb hibát, ráadásul...
-Ráadásul szeretlek, Mikey.- nézett rám. A fejemet felé fordítottam kicsit összezavarodva, hevesen verő szívvel, remegő ajkakkal. Kezét arcomra rakva fürkészte szemeim. -Az az időszak rendkívül nehéz volt a számodra. Fogalmad sem volt arról, kiben bízhatsz, és ez teljesen érthető.. Én nem bírtam megérteni a benned cikázó érzéseket, bizonytalanságot. Könnyebb volt téged hibáztatni mindenért, miközben az egész az én felelősségem.. Melletted kellett volna lennem, együtt kellett volna átvészelnünk, együtt kellett volna megoldást találnunk, de cserben hagytalak. Mikey, ha valaha is megtudsz bocsátani, és újra kezdhetnénk, tudod, hol találsz.. Őszintén sajnálok mindent, kérlek, ne ha... - nem hagytam befejezni. Ajkaira tapasztottam enyéim lágyan, de érzékien, belé fojtva a szót. Pár másodperc múlva homlokának döntve enyém néztem szemeibe lassan elmosolyodva.
-Hiányoztál..-suttogtam, aztán összekulcsolva ujjainkat újra csókban forrtunk össze...