Közérdekű

Sziasztok!
Elég régen jelentkeztem, de hát megkezdődött az iskola, meg minden, és elég sok órám van a héten, örülök, ha előtudom venni a sztoris füzetemet este, amiben nektek írom a történeteket.
Semmiképp sem fogom szüneteltetni a blogot, semmiképp sem várok az őszi szünetig, megpróbálom minél előbb hozni a kéréseiteket, és olvashatóvá varázsolni a történeteket, hogy azért ne aludjatok el rajta... c:
Megpróbálok nem csalódást okozni, de szeretném kérni a türelmeteket (ne haragudjatok ezért, de hát a tanulás..). Tudom-tudom, ócska duma, de ezúttal (haha) komolyan beszélek.
Mivel a héten beteg vagyok (ahh), egy-két történetet idevarázsolok nektek. 
Ma még nem tudom..Mert moziba megyek (Útvesztő, oh yeah), de ha esetleg a bátyuskám (tudod, hogy imádlak tesó) nem lesz itthon, akkor ide sompolygok :)
Addig is kellemes pénteket, akik még suliban vannak, azoknak kitartást, gondolok rátok a puha ágyamban...
Csak vicceltem, imádlak titeket.
Dó.

(OLVADOZZATOK VELEM, KIKÉSZÜLTEM)

Ismeretlen bajuszos

Sziasztok, szép napot mindenkinek!
Megérkeztem Bodnár Dóra történetével. Ashton sztori. Na de mielőtt még kellemes olvasást kívánnék, szeretném nektek megköszönni a kedves véleményeket a történetekkel kapcsolatban. Nagyon jól esik, hogy ilyen szépeket írtok nekem, és..Na. Hálás vagyok :)
Uhm..Még egy kis idő húzás.
Drága barátnőmet (a legfantasztikusabb nővér a világon, aki vér szerint nem a nővérem, de mégis) még anno megkértem, hogy, ha úgy gondolja legyen a társszerzőm a blogon. Írt is nekem egy történetet, illetve nem nekem, de értitek.. És innentől kezdve, ha úgy tartja kedve, Ő is segít nekem a blogolásban. <3
Szóval, ha ezt látjátok a történetek végén/elején: ~Becky, akkor az Ő lesz.
Ezúton kérlek titeket is, hogy ha történetet szeretnétek, akkor pár szóban, röviden fejtsétek ki, mit szeretnétek. Ezzel az én (mi) munkámat (munkánkat) is segítitek, és nem esek abba a hibába, hogy sablonos, unalmas történetet hozok nektek.
Na most kívánok kellemes olvasást, remélem mindenkinek tetszeni fog!

Három egyszerű kívánságom van, ami ráadásul igazán nem nagy kérés, elvégre nem lehetetlent szeretnék. Nos. Az első az az lenne, hogy végre megkaphassam a kiskutyát, Gombócot, aki igazából már meg van. Csak hivatalossá kell tenni. Nem bírom nézni, ahogy szegény egyedül van a menhelyen. A második kívánságomat a barátnőmre áldoznám, akit minden bizonnyal ebben a pillanatban hív el randizni a plátói szerelme. A kérésem velük kapcsolatban egy jó hosszú románc lenne. Végül, pedig a harmadik kívánságom..
Hadd legyek végre bujkálás nélkül Ashton Irwin-nel, a barátommal..

Ma van pontosan fél éve, hogy Ash és Én együtt vagyunk. Igaz, hogy a kapcsolatunkat még nem tettük nyilvánossá, igaz, hogy folyamatosan bujkálunk a paparazzók elől, és igaz, hogy mindig elrejtett helyeken találkozunk, de én mérhetetlenül boldog vagyok mellette. Minden meg van benne, amire egy nő csak vágyhat. Romantikus, vicces, édes, hűséges, őszinte.. A leggyönyörűbb ember, akit valaha is ismertem. Sugárzik belőle a boldogság, a mosolya téged is mosolygásra késztet, a szavai pedig minden pillanatban megdobogtatják a szíved. Belőle nem lehet kiszeretni. Lehetetlen. Belé csak szerelmesebb lehet az ember..
Ennek ellenére mégis meghagyom a harmadik kívánságomat.
Nem hagyományos szerelmespárként mi minden lehetséges dolgot megünneplünk. Hónapforduló , félévforduló, évforduló.. Lehet, hogy soknak és nyálasnak hangzik, de szerintem nem az. Szerintem ez igen is fontos és romantikus dolog. Ez tesz minket egyedivé, ez tesz minket páratlanná, ezzel is bizonyítjuk, hogy mindkettőnk számára fontos fontos a kapcsolatunk. Ezeket ajándékok nélkül is meglehet ünnepelni. Nem kellenek a drága ékszerek, és minden ilyesmi-féle ajándék, egyszerűen csak élvezni akarom a közelségét, a társaságát azzal a tudattal, hogy most senki más nem létezik. Csak mi ketten.

A megszokott helyünktől eltérően, ma egy új placcot ajánlottam Ash-nek, a lehető legérthetőbben leírva a környezetet és a megközelítést. A szórakoztató az egészben, hogy ezúttal én voltam késésben, ezért megdobtam egy üzenettel. (Mármint írtam neki, csak, hogy ne hangozzon olyan hülyén, mint amilyen valójában)

,,Késni fogok pár percet, de ott találkozunk, ahogy megbeszéltük. Nem tudom, hogy foglak felismerni a tökéletes álcádban, majd igyekszem egy bajuszos fickót keresni."

Gyors lábtempóval közelítettem a part sziklás részére, mikor a telefonom új üzenetet jelzett.

,,Nem találtam meg a sziklát, amiről beszéltél, de azt hiszem, jó helyen járok. Csak sirályok vannak itt rajtam kívül, úgyhogy nem lesz nehéz észrevenned..(Én vagyok az, akinek nincs tolla.)"

Mikor végre a helyszínre értem, a tekintetemmel már Ashton-é után kutattam, aki pontosan akkor fordult velem szembe. Elmélyedtem a csodaszép szempárba, amely ugyan úgy csillogott, mint egy kisgyereké, ha a Mikulásról, vagy a Jézuskáról esett szó, aztán egy széles mosoly kíséretében a karjaiba vetettem magam, Ő pedig kérdés nélkül ajkaimra tapasztotta sajátját.
A csókjában megint benne volt minden, mint általában, csak ezúttal más érzésekkel fűszerezve. Ez is egy különlegesség volt benne. A csókjai mindig meglepetés szerűek voltak.
Ez most kifejezte a hiányt, a szerelmét, és a 'Ma van a félévfordulónk'-izgatottságot. Csodálatos volt. Aztán, amikor a levegőhiány véget vetett a fantasztikus pillanatnak, elmosolyodva tűrte fülem mögé az arcomba lógó tincset.
-Szia. -köszönt azon a bársonyos, mély hangon. Kíváncsian fürkésztem arcát, keresve azt a híres nevezetes álcát, de semmit sem láttam. Sem tollakat, sem bajuszt.. 
-Hol hagytad a bajuszt, mester? -felnevetett a kérdésemen, a farzsebébe nyúlt, kivette, majd visszaragasztotta.
-Viszketett az orrom alatt, ezért levettem, de tessék. -tette fel a napszemüveget is, és húzta fel a kapucniját. Elvigyorodtam és büszkén bólogattam.
-Így mindjárt más. -nyúltam a táskámba, jólesően sóhajtva. -Nézd, Ashton.. Tudom..Tudom, hogy nem szokásunk ajándékot adni egymásnak ilyen al...
-Shh. -tette ujját ajkaimra- Egy szót se többet. -mosolyodott el.-Nekem is van egy meglepetésem a számodra. -kihúzta a kezemet a táskából, majd megtorpant. -Tudod mit? Inkább kezd te. -kicsit érdekesen nézhettem rá, ugyanis a reakciója az arcomat meglátva egy könnyed nevetés volt. Akaratlanul is elmosolyodva, újra a táskámba nyúltam, és kivettem a becsomagolt ajándékot. 
-Boldog féléves évfordulót, Ashton! A legboldogabbat. -ajkába harapott, majd szemeimet fürkészte. 
-Jól érzem, hogy bandana kollekciót kaptam? -kérdezte pár másodperc után, én pedig felnevetve bólogattam. Elmosolyodott, egy lágy csókot lehelt ajkaimra, aztán újra kézen fogott.- Úgy tudom, hogy ez..Amit most tőlem kapni fogsz...Számodra rendkívül fontos..Úgyhogy..Gyerünk. 

Összekulcsolva ujjainkat vezetett a bizonyos meglepetés felé. A szívem hevesen vert, a vér lüktetett az ereimben, és folyamatosan kattogott az agyam. A szavai bennem visszhangzottak. Mi lehetne fontosabb nála? Ezt nem lehet megválaszolni. Nála fontosabb nincsen számomra. Akkor mégis mi a meglepetés?...
Séta közben megszabadult az álcától, pedig már kiértünk a helyről, ahol paparazzók nélkül lehettünk együtt, én pedig folyamatosan aggódó tekintettel ajándékoztam meg, amire csak egy mosoly volt a reakció. 
Nyugi, Dóri.. Biztos másik helyre megyünk..
De nem.
-Meglepetés. -engedte el a kezem mosolyogva és körbeintett. A rajongók sikítani kezdtek, a fényképező gépek csak úgy kattogtak, én pedig köpni-nyelni nem tudtam. Honnan tudta, ha... Ha én sosem árultam el neki? Rajtam kívül más..-A barátnőd volt. -válaszolt az ezek szerint hangos kérdésre.- Mielőtt lelépett volna randizni Mikey-val, kérdezgettem tőle ezt-azt..-tette hátra kezét kisfiúsan- Elárulta, hogy örülnél neki, ha nem kéne folyton bujkálnunk..És mivel már amúgy is nyilvánossá akartam tenni..Miért ne lehetne ez a legjobb alkalom? -húzott magához.- Neked is a legboldogabb féléves évfordulót, szívem. Leírhatatlanul szeretlek. -hajolt  közel lehunyt szemekkel, majd újra ajkaimra cuppant. 

Ashton Irwin, a barátom...
Teljesítette a 3. kívánságomat.

I can be your hero

Ahoy gurls!

Íme Nicki Clifford sad sztorija. Nem mondom, hogy sírni is fogtok, ahhoz annyira nincs tehetségem. 

Minden esetre kellemes olvasást, és nem sokára jelentkezem Bodnár Dóra történetével!

*Michael szemszöge*

,,Fontos, hogy akkor is tudjunk mosolyogni, ha a dolgok nem állnak igazán jól." -küszködve mondta ki. Az arcáról megállíthatatlanul folytak a könnyei, a hangja mindig elcsuklott, és olyan szorosan ölelt, mintha most látnánk egymást utoljára. Pedig nem. A turné hamarosan szünetel. Már csak 2 nap, 5 óra, 46 perc, és újra találkozhatunk. 

Mégis annyira fájt elengedni Őt..

Én csak a karjaim között akartam tartani. Tudatni vele, hogy mindig mellette voltam/vagyok/ leszek, és ezen még a mérföldekre való távolság sem tud változtatni. Hiszen Én a szívembe zártam Őt, Ő pedig Engem.

Az természetesen más kérdés, hogy otthon mennyi időt töltöttem el az X-box konzolt nyomkodva, meg az is, hogy mennyit töltöttem el könyörgéssel egy szendvicsért, de akkor is vele voltam. Ott, mellette. Érezhettem az ajkai ízét, érezhettem a parfüm illatát, érezhettem a közelségét. Magamhoz szoríthattam, végigsimíthattam bársonyos bőrén, a nyakába bújhattam... A fülébe suttoghattam, hogy mennyire vágyom egy szelet pizzára -bár ezt mellékesen-, suttoghattam, hogy mennyire a magamévá tenném, mennyire megőrjít a tekintetével, amely csillogott, akárhányszor tudattam vele, mit is érzek iránta.

De most.. Most csak a képernyőn keresztül láthatom, csak hangszóróból hallhatom angyali hangját, érintések, csókok nélkül. Ez volt a szomorú igazság, amitől folyton összeszorult a szívem, hiába biztosított egy lágy, meleg mosollyal arról, hogy hamarosan látjuk egymást. Ez nem változtatott a valóságon, maximum egy kicsivel jobban éreztem magam.

Éppen próbán voltunk a srácokkal. A koncert este lesz, és a biztonság kedvéért átismételtük a menetet, szeretnénk, ha minden jól menne. A gitáromat hangoltam, mikor Calum a telefonommal a kezemben rohant hozzám:
-Hé, Michael, az asszony hív skype-on.-adta a kezembe, én pedig hevesen dobogó szívvel fogadtam a hívást.
-Szia, Mikey. -integetett a kamerába elsápadva, karikás szemekkel, elég elhaló hangon. Az a boldog mosoly kezdett lefagyni az arcomról.
-Mi..Mi..Mi történt, szívem? Jól vagy? Egek, ugye nincs semmi baj?-halvány mosoly ült ki az arcára, a szemei csillogtak, de ezúttal biztosan nem azért, mert látott vagy hallott. A könnyektől csillogtak.
-Jól vagyok. Ne aggódj! Csak egy kis megfázás. Higgy nekem, oké?-kicsit haboztam, de aztán bólintottam.
-Mesélj, mi újság otthon? Azt hittem, csak a koncert után hívsz.
-Minden rendben van. És... nem akartam, hogy fáradtan kelljen beszélned, hm? Pihenj sokat a fellépés után, te is, és a srácok is, mert megérdemlitek. Fantasztikusak, édesek, és rendkívül tehetségesek vagytok. Tegyétek boldoggá a rajongókat.-megszeppenve hallgattam a rövid monológot. Fogalmam sem volt, miért mondja ezt. Mindig koncert után szoktunk beszélni.
-Kicsim, biztos, minden rendben?-túrtam feszülten a jelenleg színes hajamba.
-Hé, Mikey, gyere, kezdünk! -szólt Luke, majd újra Nicki-re néztem.  Rám mosolygott a leges legvarázslatosabban. Várt pár másodpercet, azt hiszem gyönyörködött bennem (nem hibáztatom, inkább megértem), majd ajkára harapott.
-Mindennél jobban szeretlek téged, Michael Gordon Clifford. És ezen senki és semmi sem fog tudni változtatni..-halkult el, majd letette..

2 nappal a beszélgetésünk után, izgatottan szálltam le a cuccaimmal a repülőgépről. Boldog voltam, hogy újra a karjaim közé zárhatom, perzselő, puha ajkára tapaszthatom sajátomat, és elmondhatom neki, mennyire szeretem. 
Rohantam a rám váró családomhoz egy hatalmas csokor rózsával a kezemben, és egy nagy mosollyal az arcomon, majd eléjük érve ledobtam a cuccaim, szembesülve azzal, hogy Életem Szerelme nincs itt.
Ő nincs itt...De talpig feketébe öltözött emberek, zsepit szorongatva markaikban..Azok vannak, vörösre sírt szemekkel..
A mosoly lehervadt az arcomról, elsápadva hagytam, hogy anya sírva ölelhessen meg, és, hogy elmondhassa: Nicki egy jobb helyre került, de örökre velem marad. 
Sosem érezhetem újra a közelségét..A csókjait..Az ölelését..Sosem hallhatom az angyali hangját.. Soha többet nem láthatom a gyönyörű mosolyát..
Csak a szívemben érezhetem Őt..

Utoljára a temetésén találkoztunk.. A két éves évfordulónkat ott ünnepeltem meg Vele, könnyekkel, és a kedvenc virágaival. A koporsó mellett ültem és csak bámultam a sírkövet.
-Én is mindennél jobban szeretlek Téged, Nicki..-suttogtam a legutoljára hallott mondatára váró válaszom-Mindennél jobban....

Kávéfolt

Sziasztok csajok!
Nos. Megérkeztem Eszter Boda történetével, amit ő is Lashton-nal kért. Remélem tetszeni fog neked, a következő történetet Nicki Clifford kapja, majd Dóra Bodnár.
Ezúton is szeretném megköszönni nektek a több,mint 70.000 megtekintést és a 49 feliratkozót, csodálatosak vagytok, és ne haragudjatok, amiért ilyen lassan teljesítem a kéréseiteket. 
Kellemes olvasást!

5 dolog, amit ne csinálj, ha egy kék szemű, hímnemű lény rád önti a kávéját:

• Semmiképp se ordíts rá, ameddig nem néztél az arcára. (Nem tudhatod kivel állsz szemben)
• Ne hagyd, hogy bevethesse a féloldalas mosolyát, mert amire észbe kapnál, már a telefonszámodat diktálnád.
• Ne hagyd a mellkasodra tapadni a pólódat! A kávés srác örömmel tanulmányozgatja a melleidre ragadt anyagot. -Férfiak..
• Ne kezdj el hisztizni a felsőd miatt. Létezik modern technika (Értem ezalatt----> mosógép), szóval csak nyugi.

És az ötödik, de legfontosabb dolog..

• Ne mondj nemet a randira! Semmiképp sem szabad visszautasítanod életed legfantasztikusabb meghívását, mert őszintén megfogod bánni..

Egy kávéfoltos felső..

Akárhányszor ránéztem, lejátszódott előttem a jelenet. Ahogy megbotlott, ahogy rajtam landolt a fekete lötty, ahogy mentegetőzött... Aztán a mosolya. Istenem, azokkal a csókolni való ajkakkal. A csillogó, kíváncsi, fürkésző tekintete, amibe legszívesebben elvesztem volna. A mély hangja, amitől libabőrös lettem. 

Majd a kérdése: ,,Eljönnél velem egy randevúra?"

Végül pedig a válaszom: ,, Bocsi, van barátom.."

Sóhajtva hagytam, hogy kiessen a kezeimből a fehér felsőm, miközben az ágyamra ültem. Totál szánalmasan éreztem magam, hiába történt ez az egész, már 3 hónapja. Azt hazudtam a srácnak, aki végre észrevett -miután leöntött-, hogy van pasim. Nekem. Van. Pasim. Pedig marhára nincs..

Egy fiú van, aki rám néz, az is a legjobb barátom: Ashton. Az egyetlen, akire számíthatok, az egyetlen, akiben megbízom kiskoromtól kezdve, és az egyetlen, aki tud a legnevetségesebb hazugságomról. (Erről)

Erőt vettem magamon, majd feltápászkodtam az ágyamról. Megfogtam a basszusgitáromat, a tokba tettem, majd a hátamra véve lesétáltam vele a földszintre. Az órára néztem. Még van 10 percem, amíg Ash ideér.-jelentettem ki saját magamnak, miközben lepakoltam és a fürdőbe sétáltam.
Megmostam az arcom, aztán egy natúr smink feltétele után újra a tükörbe néztem. Egy óra múlva kezdődik a fellépésünk a bandámmal, és jobban görcsölök, mint kéne, pedig nem ez lesz az első, hogy 1000-nél több embernek adunk koncertet. Talán nem kellett volna előtte a szőke srácra gondolnom...
Lesütöttem a szemem, majd megigazítottam a hajam. A duda szót hallva a nappaliba rohantam, megfogtam a gitárom, aztán kiszaladtam. A csomagtartóba tettem, és beültem Ashton mellé. 
-Szia, Eszti, dögös vagy, indulhatunk? Naná!-válaszolt a saját maga kérdésére, majd a gázpedálra lépve a koncert helyszíne felé vettük az irányt.
Az út aránylag nevetéssel telt, mint általában. Ash-nek mindig sikerült feloldania a feszült hangulatot, mindig tudta, mit kell mondania ahhoz, hogy elnevessem magam, és ezért eszméletlenül irigyeltem..

Miután megérkeztünk, kipattantunk az autóból, kivettem a gitáromat, majd beszaladtunk. Így is késésben voltam -egyáltalán nem meglepő módon-, szóval tényleg rohantam a többiekhez. Mindenkit üdvözöltem egy gyors öleléssel, lepakoltam, kivettem a gitáromat a tokból, és már a színpadra is keveredtünk. 
A tömegben Ashton-t kerestem, bár nem kellett sokáig pasztáznom az összegyűlteket. Egy hatalmas ,,HAJRÁ KÁVÉFOLTOS <3 " feliratú transzparenssel a kezében vigyorgott rám. Mosolyogva megráztam a fejem, aztán a mosoly az arcomra fagyott. Megjelent mellette egy szőke, magas srác, akit egy fiús kézfogással üdvözölt, majd beszélgetésbe merült vele. Nagyot nyelve néztem a gitáromra, terelve a gondolataimat. Annyi szőke srác van még a világon. Biztos, hogy nem Ő az..
A koncert sikeresen zárult, sokan odajöttek hozzánk gratulálni, majd eltűntek a táncparketten, itallal a kezükben. Miután letettem a gitárt, elindultam, hogy megkeressem a legjobb barátomat, nem sok reménnyel ugyan a nagy tömeg miatt, de egy próbát megér. A nép folyamatosan tolongott a frissítőért, a közlekedést megnehezítve, egymást túlkiabálva. Talán ezért történt az, hogy a figyelmetlenségemből adódóan a fehér blúzomon landolt egy pohár vodkanarancs. 
(Innentől érvényesül az 5 'Mit ne csinálj, ha...' szabály)
-Óhogyazahülyeita...-kezdtem bele elhadarva a hangos vélemény kinyilvánításomat, amíg rá nem néztem a srácra. A szívem hevesen kezdett verni, a vér lüktetett az ereimben, a toromban pedig egy hatalmas gombóc nőtt, amit szinte lehetetlenségnek tűnt legyűrni.
Te jó ég! Ez nem lehet igaz!
-Úgy tűni a történelem ismétli önmagát.-vigyorodott el a szöszi, kék szemű- Ne haragudj, hogy leöntöttelek. Megint. Nem állt szándékomban..Vagy talán mégis. -kuncogott- De, ha már alkalmam adódik rá.. Szerettem volna gratulálni. Eszméletlen jók voltatok, le a kalappal! Egyébként Luke vagyok, Ash egyik haverja. -szorongatott a kezében egy cetlit, majd közelebb lépett- Ha van kedved, holnap elmehetnénk randizni..És tudod mit? Most nem kérdem meg, van-e hozzá kedved, a végén megint azt mondanád ijedtedben, hogy van barátod, én meg kétségbeesetten kereshetlek újabb három hónapig. -morogta fülembe, miközben a kezembe adta a meggyötört lapocskát. -7-re érted megyek. -nyomott az arcomra egy forró puszit. Borostája csikizett, illata levett a lábamról, a hangja pedig befészkelte magát a fejembe a tekintetével együtt. Beharaptam ajkam, aztán egy akaratlanul széthúzódó mosollyal az arcomon rá néztem:
-Luke? Örömmel randizom veled..

Részeges szerelem

Sziasztok drágák!
Meghoztam DebreczeniN. (Tina) történetét, ezúttal...Egy Lashton sztori! Hihetetlen, nem? Igazából ilyenkor mindig elakadok, mert végül is fogalmam sincs, mit írjak, vagy hogyan, szóval elnézést a hanyagságomért.. :)
Nos. Egy kis bevezető a sztori előtt. Mindössze egy hét alatt,  15 (!!) történet kérés érkezett, amiből 5-öt kértetek Luke-kal, 4-et Calum-mel, 3-at Mikey-val, 2-őt Ashton-nal, egyet pedig Cashton-nal. Eszméletlenek vagytok, nagyon örülök, hogy ennyien szeretnétek történetet tőlem, köszönöm a kitartásotokat, amiért sokáig tudtok várni a kérésetek gyümölcsére, próbálom azért nem elhúzni az időt, de ez nem mindig jön össze, elvégre ihlet sem jön rosszul írás közben, ami valljuk be, nem mindig van..
Szóval, nagyon-nagyon köszönöm nektek Dínócskáim, szeretlek titeket, csodásak vagytok!
Kellemes olvasást: Do xx

Amikor felváltva vagy a két legjobb barátoddal nyilvános helyen (hímnemű lényekről beszélünk), az emberek két dolgot fognak állítani. Lássuk az elsőt:

• ,,Ah, nem szégyenli magát?! Egyszer ez, egyszer az?! Úgy váltogatja szegény srácokat, mint az alsóneműjét! "

Tudom, nem valami szép gondolat, de higgyétek el, ez a variáció sok ember helyében foglalja a helyet, teljesen feleslegesen. Na, de nézzük a másik lehetőséget.

• ,,Mekkora mázlista a csaj! Két ilyen szuper pasi, mint Luke Hemmings és Ashton Irwin tölti vele az idejét. Ahww.."

Luke és Ashton általános iskolás korom óta a legjobb barátaim. Rengeteg mindent köszönhetek nekik, sosem hagytak cserben. Ráadásul akkor sem szűntek meg a barátaim lenni, mikor beindult a karrierjük, amit ilyen esetben nem hinném, hogy más emberek elmondhatnának magukról..

Amikor csak tehetik, a szabadidejüket velem töltik, és hiába kemény a meló, nincs miért panaszkodnom, ugyanis a találkák aránya elég nagy. Imádom bennük, hogy semmit sem változtak. Ugyanolyan idióták és édesek tudnak lenni, marhára nem érdekli őket, hogy egy cseppnyit sem vagyok ismert. Egyszerűen boldogok, ha újra találkozhatunk, akárcsak én. Különösen, ha Luke-ot láthatom...

(Most jön az a rész, hogy az emberek azt mondják: ,,Fiú-lány barátság EZÉRT nem létezik!"- és, amit én megcáfolok, ugyanis létezik, elvégre a barátjuk vagyok, csak Luke iránt egy 'kicsit' többet érzek, mint kellene.)

Ez az egész 'Ahh, Luke, még a zoknid is lennék!'-dolog kb. másfél hónapja kezdődött, amikor is átjött filmet nézni. Semmi értelmes DVD-t nem találtunk, ezért a tv-be váltogattunk a csatornák között. Az HBO-n a Szürke ötven árnyalatát játszották, Luke pedig gondolta, miért ne? Szóval, ja, végül is megnéztük. Mikor az a jelenet következett, amiben Ana a bizonyos szerződést olvassa, Hemmo felsóhajtott és elemezni kezdte a véleményét. Ennél gyönyörűbb megfogalmazását az igaz szerelemnek még sosem hallottam. Minden egyes elhangzott mondatára nagyokat dobbant a szívem, folyamatosan ajkait pasztáztam, a porcikáim pedig az Ő nevét kiáltozták..

Aztán ez az érzés az idő múlásával igencsak felerősödött, bárhogy próbáltam megakadályozni. Muszáj volt beletörődnöm, hogy beleszerettem a legjobb barátomba, és abba is, hogy ezt sosem adhatom a tudtára. Magam miatt, Ash miatt, és természetesen Luke miatt..

Ashton pontosan 8-ra a ház elé ért. Ma van a 21. születésnapja, és ragaszkodott a bulihoz. Férfiak..

Miután beszálltam mellé, üdvözöltem Őt két puszival és az ajándékkal, amit érdemel, majd a helyszínre mentünk.

-Luke és a többiek már ott vannak, szóval csak mi hiányzunk. Egyébként nagyon dögös vagy. -húzogatta a szemöldökét vigyorogva. Kuncogva megforgattam a szemem, és ajkat haraptam. Luke..

Vajon mi lehet rajta? Bizonyára a skinny jeans-e, egy fekete póló és a piros-fekete kockás ing. Lehunytam a szemem. Szinte érzem az illatát is..

Amikor odaértünk, a buli már javában tartott. A hely tömve volt emberekkel, akik tolakodtak Ash-hez részeges 'Boldog Szülinapot!' kívánni. Ő az én derekamat ölelve köszönte meg mindenkinek a kedves szavakat és a jelenlétüket, miközben és mindenhol Luke-ot kerestem a tekintetemmel, bár hiába..Aztán megláttam piával a kezében, ahogy egy igencsak igényes és gyönyörű lányt táncoltat. Lesütöttem a szemem, és próbáltam nyugodt maradni, több-kevesebb sikerrel.

-Gyere, baby. Veled szeretném ejteni az est első táncát. -kuncogott Ashton a parkett felé vonszolva, szinte Luke és a nője mellé. Természetesen észrevett minket. Gondoltam, nem veszíthetek..Hát közel léptem Ash-hez fordítottam neki hátat, csípőmre helyezte kezeit és táncolni kezdtünk..

Az est további részében egy pohár eperkoktéllal nézegettem az összegyűlt társaságot, folyamatosan Luke-on és a látottakon gondolkodva, mikor két kezet éreztem a pocakomon, és az isteni parfümöt.. Luke..

-Gondolod, hogy megérdemlek egy táncot?-morgott a fülembe. Letettem a poharam, bólintottam, aztán a tömegbe vezetett. Körbeölelt, nyaka köré fontam a karom, de a szemkontaktust nem bírtam felvenni vele. Teljesen elgyengülnék. Talán még el is sírnám magam.. Halkan sóhajtottam, aztán az állam alá nyúlva felemelte fejem. Tekintetembe mélyedt és huncut mosoly ült ki az arcára:

-A lány, akivel táncolni láttál, Calum nővére volt. Ashton elmondta, hogy mennyire zavart, de Mali-Koa-nak barátja van. Semmi közöm sincs hozzá, barátságon kívül. És mivel van bennem annyi pia, hogy bátor és józan is legyek egyszerre, tudnod kell, hogy... Szeretlek téged, és nekem egedül Te kellesz. Rohadtul nem akarok várni már, elegem van a várakozásból, azt akarom, hogy a barátnőm legyél, szóval, ha nem bánod... -hajolt közel, majd forró, puha ajkaival enyémre tapadt. 

Egyszerre voltam meglepett, megkönnyebbült, és boldog. Meglepett, mert Ash észrevette, megkönnyebbült, mert a lány csak egy barát..

És boldog, mert Luke Hemmings úgy érez irántam, ahogy Én iránta..

A rózsaszín meglepetés

Hola!
Meghoztam Audrey Szita történetét (Luke sztori).
Remélem tetszeni fog neked/ nektek. Nem csak az én agyam szüleménye, de szeretettel osztom meg veletek.
Kellemes olvasást: Dó xx
( A következő sztorit DebreczeniN. kapja)

*Luke szemszöge*

-Muszáj ebben a pink ruhában, babe? -kaptam ki Audrey kezéből a rózsaszínű selyemvackot és görnyedt tartásomról, összeszorított számról lerítt, hogy milyen szerencsétlen vagyok. -Tudod, hogy a kék a kedvenc színem..

-Hát, bocsika, te rossz életű pingvin..-mosolygott rám édesen.- A diszkont méteráruboltban kifogyott a kék selyem, úgyhogy törődj bele a rózsaszínbe. -intett felém bájosan, és  rám csukta a fürdőajtót. Sóhajtva méregettem ezt a csúnya göncöt, aztán felnyögtem.

-Hát, akkor ez van, szedd össze magad, haver, és vedd fel ezt a vackot! Te kötötted ezt az átkozott fogadást, hát most megfizetsz! -Istenem, én hülye..

A tét a fogadásban a következő volt. (Először kezdjük magával a fogadással):

Audrey-val fifáztunk. Azt a megállapodást kötöttük, hogy:

• Ha én nyerek, bikiniben fogja lemosni a kocsimat, amit -természetesen- én boldogan és szívesen nézek végig.
• Ha pedig ő nyer,.. nos..Egy női, szinte testre simuló ruhában mehetek vele bevásárolni..

Teljesen biztos voltam benne, hogy letudom győzni, elvégre a barátnőmről van szó. Egy nőről, aki a napjait nem az X-box konzol nyomkodásával tölti. (Legalábbis remélem, hogy nem..)

Szóval, ja, előre ittam a medve bőrére, Ő pedig megvert, pontosan 5:2-re. Totál elképedtem, nem is bírtam felfogni. Fél órán keresztül bámultam a tv képernyőt, emésztve a vereségemet, de azt megfogadtam, hogy soha többé nem fifázom vele. Köszönöm, eleget tanultam az esetből, elvégre női ruhát kell húznom..

Miután sikeresen -inkább sikertelennek nevezném- belebújtam a ruhába, aminek van vagy száz rétege és fodra, kétségbeesetten megigazítottam a hajam.

-Elég szűk ez a cucc..-morogtam magamban. Na igen, a többi zavaró tényezőről ne is beszéljünk, de legyünk cseppnyit optimisták! -Ebben a váll nélküli akármiben legalább jól érvényesülnek a bicepszeim. -pózoltam kicsit a tükör előtt.

-Lukey, mi a fene tart eddig?! Gyere már ki! -kiáltotta be nekem az asszony, én pedig csak a szememet forgattam. Aztán egy elég szellős helyere néztem. Bárkié is volt ez a ruci, az hétszentség, hogy idefönt volt mit belepakolnia! Eltartottam magamtól a mellben bő anyagot, és elvigyorodtam. Ha már lúd, legyen kövér.. Összegyűrve felmarkoltam a pólómat, és belegyömöszöltem a ruhába, aztán nagy levegőt véve kiléptem a fürdőből, egyenesen a hálószobánkba totyogva. Mikor Audrey meglátott, kuncogva tapsolni kezdett, felém közelítve, hogy bekukucskáljon méretes dekoltázsomba.

-Mi a fene, mit tömködtél be oda? -nevetett, én pedig csípőjére helyezve kezeim, magamhoz húztam.

-A pólómat.-közöltem büszkén, és arcát fürkésztem. Egyre jobban nevetett rajtam, amin én ösztönösen mosolyogtam. 

Imádtam Őt ilyen boldognak látni, imádtam, hogy önmagamért szeret, és nem azért, mert én vagyok Luke Hemmings . Imádtam a csábító ajkait, amelyek édesek, akár a Smarties (ahh, nyamii), imádtam az igéző szemeit, imádtam az angyali hangját, imádtam a mennyei illatát, a puha bőrét. Imádtam, mikor 'Lucas'-nak hívott, imádtam, mikor megunta a film nézést és a nyakamat puszilgatta, imádtam, hogy törődik velem, viszont...

-Most min gondolkodtál el?-törölte meg a szemeit kuncogva.

-Semmin. -mosolyodtam el, és az ágy felé hátráltam vele.

-Akkor?

-Hagytam, hogy nevess rajtam, és utána befejezd.

-Különösebb oka volt ennek? -fürkészett, én pedig óvatosan hátradöntöttem az ágyon.

-Nevetés közben..-hajoltam közel hozzá -nem tudlak megcsókolni.-tapadtam ajkaira, lehunyt szemekkel.

...Viszont egy dolgot imádtam benne a legjobban..

Azt, hogy Ő az Enyém...

Marry me?

Sziasztok!
Megérkeztem Zsiros Alexandra történetével, ezúttal egy Ashton *ke* sztorival . Remélem mindenkinek tetszeni fog. 
(A következő történetet Szita Audrey kapja Luke-kal)
Kellemes olvasást: Dó xx

Nem minden nap érheti el az ember a 24. életévét, ráadásul csak egyszer, ez pedig az ifjú kor utolsó éve. 24 év.. Nem semmi, igaz? Szinte hihetetlen, hogy végre betölthetem. Innentől kezdve tényleg közel vagyok az igazi felnőttkorhoz...
Na jó, nem mintha bármikor is probléma lett volna az ifjú,  vagy a fiatalabb éveimmel, mert erről szó sincs. Egyszerűen végre elértem hivatalosan is, végre változások történhetnek az életembe, (mivel a diplomám is meg van) és ezeket mindenképp szeretném egy számomra fontos személlyel megosztani, Ashton Irwin-nel, a barátommal. (Mielőtt bárki félreértené az előbbi mondatomat, a változásokra nem azt a változást értettem. )
Ashton és Én lassan 5 éve vagyunk együtt. Tipikusan azt mondhatom, hogy Barátságból szerelem románcról van szó. Féltem kockáztatni, elvégre előfordulhatott volna, hogy ez az egész csak pusztán fellángolás, de nem. Ez nem csak fellángolás. Ez igaz és tiszta szerelem. Törődik velem, érezteti, hogy bármikor számíthatok rá, -habár ezeket csak simán barátként is éreztette-, és mindig meglep valami új dologgal, valami varázslatosabbnál varázslatosabbal, amitől csak szerelmesebb leszek belé.
Ráadásul 5 év. Annyira csodálatos, hogy ennyi ideje boldoggá tesszük egymást, eszméletlen nagy összhangban, és mindketten ugyanolyan komolysággal állunk a dolgokhoz...

Mosolyogva nyitottam ki a szemeim, aztán magam mellé pillantottam arra számítva, hogy Ash itt szuszog... de nem. Kétségbeesve felültem, körbe nézve a szobában. Általában előbb ébredtem, mint ő, ezért volt fura, hogy nincs itt. A hajamba túrva visszadőltem az ágyba, mikor felfigyeltem az ajtónyitódásra. Újra felnéztem, és megnyugodva pillantottam meg Őt:
-Jó reggelt, Csipkerózsika. -kuncogott, majd leült az ágy szélére, egy tálca reggelivel a kezében, és hozzám hajolva megcsókolt.- És boldog szülinapot, szívem.
-Neked is, Ashton, és köszönöm. -mosolyodtam el.
- Ez itt a szülinapi palacsintád, ahogy szereted. Az ajándékodat pedig mindjárt hozom. 
-Megbeszéltük, hogy nem lesz ajándék. -felvonta a szemöldökét.
-Ezt sosem beszéltük meg, de most egyél. -puszilt homlokon és lement. Ahogy kérte, megeszegettem a reggelit, de ő még mindig nem ért fel. A tálcával a kezemben lementem, egyenesen a konyhában, de bárhová néztem, Ashton-nak hűlt helye volt. A mosogatógépbe pakoltam a piszkos edényeket, aztán kimentem a nappaliba. A kanapén egy becsomagolt doboz volt, rajta egy aprócska cetlivel:

"Boldog születésnapot szerelmem! Este pontban 7-kor szeretnélek az ajándékodban látni. Szeretlek: A xx"

Kíváncsian bontottam ki a becsomagolt meglepetést, aztán ajkamba harapva emeltem ki belőle azt a gyönyörűséget.

A ruha mellett még egy ugyanilyen bézs színű cipő foglalt helyet, egy szál rózsával. Ajkat harapva mosolyodtam el és nem győztem elolvasni a cetlit. Boldog voltam..

*Este 7-kor*

Pontban abban az időben, amiről Ash a cetlin is értesített, egy autó várt a ház előtt, amit Calum vezetett. Mosolyogva nyitotta ki nekem az ajtót, majd miután beültem, ő is beült mellém:

-Először is, boldog születésnapot. Másodszor pedig az asszony és én együtt választottuk ki az ajándékodat, reméljük, hogy tetszeni fog. -mosolygott és a hátsó ülésről elvéve nyomta a kezembe az ajándéktáskát. 

-Igazán nem kellett volna, de köszönöm. -kuncogva bólintott, aztán elindultunk minden bizonnyal egy étterem felé. Cal vacsorát mondott, hát egyértelmű az étterem..

Aztán mikor odaértünk, az éttermes állítás meg lett cáfolva. A közelben semmi épület sem volt, csak egy nekünk háttal álló Ashton.

-Jó szórakozást, fiatalok. -mosolyodott el Cal, én pedig köszönetkép bólintottam, majd kiszálltam és Ash-hez sétáltam. Megfordult, amikor hallotta, hogy a haverja elhajtott, majd csillogó szemekkel mért végig. 

-Szia. -fürkésztem Őt, mire végre a szemembe nézve, lágyan ajkába harapott.

-Annyira...Annyira fantasztikusan nézel ki. -elpirultam reakciójára, mire magához vonva forrón megcsókolt. Aztán kezemet megfogva a randink helyszínére vezetett. 

-Meglepetés. -mosolygott és hagyta, hogy körbenézhessek.

-Te jóságos ég, Ashton ez... Ez gyönyörű. -teljesen le voltam nyűgözve. ezt mind ő csinálta? értünk? A gondolattól melegség öntötte el a szívemet..

Azt est során úgy vettem észre, hogy Ashton elég feszült és ideges. Egyszer-kétszer rákérdeztem, de megcáfolta az állításomat, viszont kezdett nyugtalanítani. Hiába erősködött, tudtam, hogy van valami, amit nem akar elmondani, de aztán egy idő után nem adtam neki jelentőséget. 

-Ashton, köszönöm az estét, fantasztikus szülinapot varázsoltál.-felnevetett.

-Kicsim..Még korán sincs vége.

-De...De...-megnyalta alsó ajkát, aztán felállt. Kezeimet megfogva engem is felhúzott, de ő letérdelt elém.

-4 éve vagyunk barátok, de 5 éve boldogítasz a szerelmeddel is, amiért őszintén hálás vagyok. Nálad fantasztikusabb és tökéletesebb lányt sosem ismertem, és nem hinném, hogy létezik. Sőt. Ebben biztos vagyok. Nos..Úgy érzem, eljött az idő arra, hogy a kapcsolatunkat komolyabbra fordítsuk, ezért...Megtisztelnél azzal, hogy ....Hogy a feleségem leszel? -tartotta felém a gyűrűt, amíg én a könnyeimmel küszködve hallgattam a monológot. Aztán hevesen bólogatni kezdtem.

-Igen, Ashton. Leszek a feleséged. -hatalmas mosoly kíséretében az ujjamra húzta a gyűrűt, aztán felállt, a kezébe véve pörögni kezdett velem és töménytelen 'Szeretlek' közben ajkaimra tapadt.

Életem legszebb születésnapját varázsolta nekem..

Mr. Perfection

Sziasztok!
Áhh, itt a várva várt nyári szünet, én pedig meghoztam Vivien Banga történetét, Luke-kal. Remélem tetszeni fog, kellemes olvasást és kellemes szünetet nektek! 
Dó xx

Fogalmam sem volt, hogyan lehetett egy olyan nyári napon, -mint amilyen a mai is- bent ülni, egész nap filmet nézni és csokis epret tömni magamba. Tűzött a nap, vagy 40°C volt odakint, igazi strand idő, ahol végre barnulhatnék valamennyit, és nem néznék ki úgy, mint egy hóember..
Ehelyett a Csillagainkban a hibát bámultam, azon elmélkedve, hogy lehetett egy olyan történetet megrendezni, ami önmagában figyelmeztet arra, hogy 'Zsepi nélkül bele se kezdj!', hiszen szerény véleményem szerint már csak a cím elég arra, hogy eltudd képzelni mi lesz Hazel és Augustus sorsa. Ez egy beteg szerelem, a szó legrosszabb értelmében, már ha mondhatom ezt. Augustus meghal, ahogy Hazel is (bár ez nem biztos, mivel a filmben nem mutatják), ugyanis mindketten rákosak.. Kegyetlen szomorú sztori, ha én rendeztem volna, akkor csak a sírásomat kísérhetnénk végig, de őszintén, arra ki kíváncsi?! Senki. Hát pont ez az...
Talán négy ember lett volna rá kíváncsi, a négy közül is egy biztosan, de csak azért, hogy tudjon nevetni akkor is, amikor neki is sírni kéne. Ez az ember az én legjobb barátom, az én szőke, kék szemű, óriás pingvinem, akit Luke Hemmings-nek hívnak.
Luke-kal kiskorunktól kezdve nagyon jóban vagyunk. Részben az anyukáinknak köszönhetjük. Először is azért, mert ők is remek kapcsolatot ápolnak, együtt voltak terhesek velünk, és a születésünk után is sok időt töltöttek együtt. Apuékról nem is beszélve. (Kell partner a focimeccsek bámulása közben, és a férfias dolgok megbeszélésében.) 
Hemmo nagyon édes, szeretni való és kedves srác. Sosem hagyott engem cserben, mindig mellettem állt, törődik velem, és nem tagadja, hogy igenis..Van egy lány barátja, akivel közelebb állnak egymáshoz, mint kellene..
Sóhajtva ettem meg az utolsó csokis epremet, amit már úgy kellett magamba tuszkolni két doboz után, de nem érdekelt, jobb dolgom nem volt. Unottan ettem, mikor valaki szó szerint bebukfencezett az erkélyből, egyenesen az ágyamig. Kérdőn nézve állítottam le a filmet, majd le, a padlóra vezettem tekintetem, megpillantva vigyorgó Luke-ot:
-Szia, babe. -nevetve megráztam a fejem, aztán felállt, majd a szekrényemhez sétált. Kinyitotta, keresgélni kezdett,majd  pár perc után, a hozott hátizsákjába tette a fürdőruhámat. Milyen jó, nem? Csak úgy kutat a szekrényembe a fehérneműim és a többi cuccom között. Visszasétált hozzám, elvette tőlem a távirányítót, majd kikapcsolta a tv-t. -Dobd el a dobozokat, lent várlak a kocsinál. Törölközőt már raktam el neked is. -kuncogott,  megpuszilt és kimászott az erkélyemen keresztül. Totál ledöbbenve figyeltem a jelenetét, aztán a hajamba túrva teljesítettem a kérését. Anyuék nincsenek itthon, ezért csak egy cetlit hagytam nekik egy "Luke-kal vagyok:)" üzenettel. Kimentem, bezártam, majd odaszaladtam Luke-hoz és a kocsihoz. Ő az autónak dőlve várt, a napszemüveg rajta volt, aztán ahogy meglátott, egy féloldalas mosoly ült ki az arcára, ami baromi vonzóvá tette. Késztetést éreztem arra, hogy a puha hajába túrjak, késztetést éreztem, hogy az ajkaira tapadjak, elfelejtve azt, hogy mi csak barátok vagyunk...de végül kizártam a gondolataimat a fejemből és egy halk sóhaj után, mosolyt erőltettem az arcomra.... 
-Nos, Luke.. Mi is a terved? -kérdeztem tőle, már az autóban ülve.
-Strandra megyünk. Nem fogom hagyni, hogy egész nap a Csillagainkban a hibát bámuld. Pláne nem ilyen időben..Nélkülem. -pillantott rám, engem pedig elöntött a boldogság. Törődik velem, és ez annyira jó..Akaratlanul is mosolyognom kellett tőle..
Amikor megérkeztünk, leparkolt, de kicsit sem a tengerpart közelébe, hanem az aqua parknál. Pc-jével játszva szállt ki utánam, megfogta a cuccokat, majd miután a belépőt kifizette, bementünk. 
-Luke, hogyh...
-Shhhh, nyugodj meg, baby. A szórakozáshoz nem elég egy unalmas tengerpart. Na sipirc átöltözni.Itt várlak. -nyomta a kezembe a törölközőt és a fürdőruhámat, aztán miután megbizonyosodott arról, hogy tényleg megyek, ő is elment. Hát jó, gondoltam. Miért ne? Sokkal jobb csúszdázni, mint csak lenni és élvezni a tengert..
Az öltözőkabinba lépve, becsuktam az ajtót, letettem a törölközőt, és átöltöztem. 

A törölközőt magam köré csavarva mentem ki oda, ahol Luke állt. Egy Hawaii mintás fürdőnadrágot viselt, vállán pihentetve a törölközőt, enyhén eltakarva kidolgozott felsőtestét, amit én sajnáltam. Miért van ott az az átkozott anyag?...
Az aqua park területén kerestünk egy részben árnyékos, nyugis helyet, ahová a cuccainkat tettük, majd ahogy ledobtam magamról a törölközőt és előre igazítottam a hajam, Luke birtokló pillantását véltem felfedezni magamon, ahogy méreget a fürdőruhában. Hevesen vert a szívem, legyűrtem a torkomban lévő gombócot, és elpirulva a talajt kémleltem. Így még sosem nézett rám. Legalábbis eddig nem tűnt fel,de biztos nincs jelentősége..
Bekentük egymást naptejjel, aztán a kezemet megfogva húzott az első, neki szimpatikus csúszdához...

Miután mindent kipróbáltunk, a medencében pihentünk. Ő úszkált, én pedig süttettem magam, mikor odament hozzá egy ...Hogy szokták mondani a fiúk? Egy igencsak 'jó csaj'..
Látszólag flörtölt vele, ami kicsit sem esett jól, elvégre Luke velem jött. Most velem van..De, ha féltékenységi jelenetet rendezek, minden kiderül.. Megtudja, mit érzek iránta..Amit viszont nem akarok. Sóhajtva másztam ki a medencéből, a cuccainkhoz sétálva, kicsit sem figyelve magam elé, ezért azt sem vettem észre, hogy belelépek egy leejtett fagylalt gombócba..
Épp hanyatt vágódtam volna, ha nem kap el egy jó erős kéz. A tekintetem a hősöm tekintetébe fúrva, mosolyodtam el, amire ő is:
-Vigyázz..Különben úgy jársz, mint én.-egyenesedett fel velem Luke.
-Miért? Te is elcsúsztál? -megrázta a fejét.
-Nem, én estem. 
-Hű, és nem ütötted meg magad? -fürkésztem aggódva, arcára téve a kezeim, hátha komolyabban megütötte magát. Csípőmre helyezte kezeit és közelebb húzott magához. Ajkaink szinte már össze értek, forró lehelete csiklandozta arcomat.
-Életem legjobb és legtökéletesebb esése volt...-csókolt meg végül lágyan, de röviden. -Ugyanis beléd estem. -mosolyodott el, én pedig már kicsit sem visszafogva magam, tapadtam ajkaira, boldogan és szerelmesen..


(Ne haragudjatok, nem sikerült valami jól, de azért remélem tetszik nektek )

Irresistible

Sziasztok!
Ne haragudjatok, elég régóta nem jelentkeztem, de most meghoztam Beáta Farkas romantikus történetét Luke-kal. Remélem tetszeni fog. 
Do xx

A Valentin-nap a szerelmeseknek lett kitalálva. Ilyenkor természetes, hogy elvárja az ember a megérdemelt romantikát, a meglepetéseket élete szerelmétől,  vagy a nyugalmat. 
Alapvetően több csoportja létezik az embereknek:

• Akik utálják a Valentin-napot
• Akik nagyon szeretik a Valentin-napot
• Akiknek semmi bajuk sincs a Valentin- nappal.

Mindegyik csoportnak megvannak a maga okai. Ha valaki utálja, az többnyire azért van, mert nincs kivel megünnepelnie. Nem látja benne azt, amit a szerelmesek. Nem látja benne a szenvedélyt.

Ha valaki nagyon szereti, az azért van, mert végre a párjával tölthet egy estét, egy egész napot, tele meglepetésekkel, izgalmakkal, váratlan vallomásokkal, sok csókkal, ölelésekkel.

Ha pedig valakinek semmi baja sincs vele, az csupán elviseli, hogy egyedül van, boldog, hogy nem kell másra koncentrálnia, tölthet egy napot lazítással. Vagy egyszerűen nem jön lázba ettől az ünneptől.

Őszintén bevallva én az utóbbi csoportba tartozom. Eddig még nem volt olyan maradandó emlékem, ami miatt utálnom, esetleg szeretnem kellene a február 14.-t. 

Senkitől sem vártam el, hogy tegyen valamit a véleményem megváltoztatása végett, először is: semmi szükség rá, másodszor: még csak 3 hónapja vagyok együtt a barátommal: Luke Hemmings-szel.

Egy Adventi vásáron futottunk össze, mikor is a barátnőmmel kürtös kalácsot szerettünk volna venni. Luke és Michael állt előttünk a sorba, amit senki sem tartott fent nekik, amíg ők elintéztek egy telefont, ezért mi beálltunk. Igen ám, csakhogy mikor visszaértek, számon kértek minket, mégis miért vagyunk az ő helyükön. Ezzel elindítottak egy lavinát (senki sem jár jól, ha velem és a barátnőmmel vitázik, mert nagyon jók vagyunk érvelésben) , nekikezdtünk a veszekedésnek, aminek a vége az lett, hogy Luke meghívott egy forró csokira..

Boldog vagyok, amiért olyan férfit tudhatok mellettem, mint Ő. Figyelmes, szeretetre méltó, eszméletlen udvarias, ráadásul a kék szemeivel, a hangjával és a mosolyával ölni képes. A munka mellett, ami egy kicsit sem minden napi, van ideje rám, törődik velem, na meg elveszi az eszem..

Nem igazán beszélgettünk a Valentin-napról, bizonyára őt is kevésbé érdekli. Bármennyire is szeret kettesben lenni velem, nem viszi túlzásba, rózsaszín és piros szívecskékkel telibe a dolgokat. Amit nem is bánok..

A mai napot a srácokkal a stúdióban töltötték, én meg tanulhattam holnap utánra, mivel nem akartam a vasárnapot ezzel tölteni. Matek lecke...Irodalom esszé...Földrajz...Volt mit..Kár, hogy semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez..
A nagy lecke olvasás közepette anyu nyitott be a szobába, kezében egy szál rózsával és egy borítékkal.
-Kicsim, ez neked van címezve, gondolom a rózsa is a tiéd. -vigyorodott el, homlokon puszilt, majd az asztalra téve a titokzatos levelet a virággal, kisétált az ajtón. Izgatottan bontottam ki a borítékot -jobban mondva téptem fel-, ugyanis ötletem sem volt ki küldhette, és mi oka volt rá. Jó..Tippem az volt. De akkor sem voltam biztos benne.. Amíg el nem olvastam:

" Nem tudom, hogy mennyire tekintenéd egoizmusnak a részemről, ha az egyik dalunkból idéznék neked.. Minden esetre csak az igazra utalnék vele, szóval: 

Olyan tökéletesen nézel ki, ahogy ott álldogálszaz American Apparel alsómban.És most már tudom, hogy totál kész vagyok. 

Tudom, nem a legromantikusabb, amit egy srác adhat a barátnőjének Valentin-napra.. De te nem a barátnőm vagy. Te az én Pingvinem vagy (ami sokkal jobb pozíció az életemben, mint egy átlagos barátnő), nagyon szeretlek és... Boldog Valentin-napot.U.i.: Jó lenne, ha délután 4-felé áttudnál jönni, kellene egy kis segítség..Szeretlek: Luke "

Elmosolyodtam a levélen, a kezemben tartva a rózsát, bár azért egy kicsivel nagyobb dologra számítottam. Egy halk sóhaj mellett tettem egy vázába a rózsát, majd az ágyamra dőltem..

Ahogy Luke kérte, délután négy felé elsétáltam hozzájuk. Fogalmam sincs miben kéne Luke Hemmings-nek segíteni, ilyenkor és azt sem, hogy miért pont nekem, amikor ott vannak a fiúk is.. de ő biztosan tudja. 
Gyönyörű idő volt, ennek ellenére eléggé siettem. Talán amiatt, hogy a barátomról volt szó, túlságosan hiányzott a csókja, az illata, a puha haja, vagy szimplán ez a tempó volt kényelmes, ezért hamar az ajtó elé érve, csengettem. Kis zajongás, majd futás után, kinyílt az ajtó, így Luke-ot pillantottam meg..Igencsak mámorítóan festett:
-Szia, szívem. -mosolyodott el, magához húzott és egy lágy,forró csókkal jutalmazta ajkaim. 
-Szia Luke, miben kell segítenem? -ajkába harapva, megfogta a kezem, behúzott, becsukta az ajtót, majd a szemem elé tette kezét. Eléggé meglepett a dolog, mégis mi a francot művel?!
-Nem is tudom, hogy mondjam el neked...
-Nyögd már ki, nem lehet olyan nagy baj!
-Baj?-nevetett fel, majd a nyakamhoz hajolva suttogni kezdett- Meglepetés..-meleg leheletétől bizseregni kezdtem, aztán elvette kezét szemeim elől, hogy megpillanthassam azt a bizonyos meglepetést. 

Elképedve néztem körbe, teljesen ledöbbentett ez az egész, ami Luke-ot eléggé szórakoztatott. Kérdőn néztem rá, képtelen voltam kinyögni mire gondolok, ezért magához húzva beavatott:
-Hiába mondod nekem, hogy nem kell a romantika, mert elég, ha veled vagyok...-tűrte fülem mögé a hajam- Azt te sem tudod letagadni, hogy néha nem esik jól, ha összebújunk, vagy csak vacsizunk egyet.Kettesben. Különösen Valentin-napon. Szerettem volna, ha emlékezetes lesz az első ilyen napunk, ha mindig mosolyogva gondolnál vissza rá..Ezért boldog Valentin-napot! Szeretlek. -könnyek közt hallgattam a magyarázatát erre az egészre, majd ajkaira tapadtam, pár másodperccel később pedig homlokának döntöttem enyémet:
-Én is szeretlek, Luke Robert Hemmings..

Napfelkelte

Hola! Meghoztam az új történetet, ezúttal Vivi Bodó-nak és elnézést a rengeteg késésért..Sajnos elég sok mindenre nem jut időm az iskola és egy csomó dolog mellett. 

Viszont szomorú vagyok, azt hittem sokan fogtok küldeni a pályázatra történeteket, hogy ne legyen egyhangú a blog, ne csak az én fantáziám által kitalált sztorikat olvassátok..De senki sem küldött... Mindegy..Nem gond.

Kellemes olvasást: Dó xx

….

-Mi?! Mégis mi az, hogy elmész? Hallod egyáltalán magad?! Calum! Éjfél múlott! Ilyenkor jut eszedbe ajándékot venni  a nővéred születésnapjára? Nincs is nyitva semmilyen üzlet! A te kedvedért pedig biztosan nem nyit ki egy sem. Ráadásul már rég itthon kellene lenned! A buli….

-Kicsim, a buli még javában tart, de elfelejtettem, hogy holnap utazunk hozzájuk. Ezért megyek el.

-Cal, még haza sem értél! Hogyan akarsz el…-dudáltak. Kómásan kiestem az ágyból, majd valamilyen módon a teraszajtóhoz ténferegtem. Elhúztam a függönyt, kinyitottam az ajtót és kimentem, megpillantva Calum-öt az autónak támaszkodva. Felnézett, majd egy hangos füttyentéssel kísért mosollyal integetett.

-Dögös vagy a pólómban, ráadásul az új frizurád is igazán elbűvölő.

-Ne gúnyolódj, Hood!

-Én? Gúnyolódni? Ugyan.. Így ismersz engem? -nevetett és a kocsi szélvédőjére ült, felhúzva a lábát. Azaz eszméletlen látvány, amit nyújtani tudott, csupán azzal, hogy ült és nézett.. Leírhatatlan. Pláne, hogy az óra hajnali fél egyet mutatott. Hát nem fantasztikus? Őszinte leszek. Mellette még az sem érdekelne, ha az ég zöld lenne, a pázsit meg kék. Nem foglalkoztatna az a kérdés, hogy Ash, hogy lehet ilyen pofátlanul édes, ráadásul még az sem, hogy Mikey-val miért utálok enni. Ohh, az utóbbira tudom a választ. Lényegtelen. –Egy zsákban is kifogástalanul néznél ki. –harapott ajkába, várva a reakciómat, amit pontosan tudott. Lehunytam a szemem, sóhajtottam, aztán visszamentem. Becsuktam a teraszajtót, majd le- és kifutottam, egyenesen a karjaiba. Lágy, forró puszit nyomott ajkaimra, miközben a kezébe vett és visszasétált velem a házba.

-Mondtam már, hogy mennyire utállak téged? –igazgattam meg ingének gallérját. Halk, könnyed nevetést hallatott, leült velem a kanapéra, aztán a szemeimet fürkészte.

-Mondtad. De, ha ezzel azt akartad bevallani, hogy mennyire szeretsz és odavagy értem…Akkor örömmel jelentem ki neked, az érzés kölcsönös.- döntötte homlokát enyémnek, szorosan ölelve derekamat. Elmosolyodva vettem kezeim közé arcát, nózin pusziltam és jólesően sóhajtottam.

-Hogyne Calum. Ez volt, amit be akartam neked vallani. Mintha ez eddig nem lett volna teljesen egyértelmű. Amellett, hogy bolond vagy, amiért most akarsz ajándékot venni Mali-Koa-nak. –felnevetett, aztán eldőlt velem a kanapén.

-Komolyan elhitted? –kérdőn néztem rá- Mali ajándéka már rég megvan. Egyszerűen veled akartam lenni, untam magam a buliban. Igen, ott voltak a srácok is, csak ma nem volt meg a megfelelő hangulatom. Ezért ki kellett találnom valami elfogadható érvelést, amíg végig hallgatták, hogy ez a helyzet. –akaratlanul is mosolyra húzódott a szám, amit persze nem hagyhatott vélemény nélkül. –Azért ne legyél ilyen büszke magadra és az egoizmusod határait ne lépd át. A végén még a házból is kirepülök a taszítás miatt.- vigyorgott mire és összeborzoltam a haját, felálltam és hozzá vágtam egy párnát.

-Mondja az, aki fogmosás közben azt énekli, hogy „Én vagyok a dögös maci” a gumimaci helyett, miközben folyik ki a szájából a fogkrém. –nevettem. Kikerekedett szemekkel nézett rám, az arcát pír öntötte el és akárhányszor kinyitotta a száját, hogy cáfolja az állításomat, inkább becsukta, ezzel elég mulatságos látványt nyújtva. Ennek hatására estem össze a nevetéstől. Lebiggyesztette ajkát, aztán akaratlanul is elmosolyodott. Kezébe vett, majd felment velem a szobába, aztán a puha szőnyegre tett.

-Na drágám, kapsz..Uhm.. Kapsz 10 percet, hogy felöltözz, és legyere.- kérdőn néztem rá. 

-Mégis minek öltözzek fel hajnalban?-hitetlenkedtem, de ő csak mosolygott, megpuszilt és kiment. Hát jó..Végül is ő tudja, hogy miért szükséges felöltöznöm, ezért eleget tettem a kérésének. Az öltözködést sosem vittem túlzásba, mármint sosem öltöztem túl, nem vagyok az a fajta, így most sem múltam felül az átlagot.

Megfésülködtem, fogat mostam, minimális sminket tettem fel, hogy eltüntessem zombi létem nyomait, khm..hajnalban, aztán megfogtam a telefonom és lementem. Cal a lépcső felé nézve, füttyentett, aztán egy újabb ajakpuszi kíséretében megfogta kezemet, majd kimentünk. Bezárta az ajtót, autóba ültünk és elindultunk...Öhm..A nem tudom hová. Hátradőlve nézegettem a mellettünk elhaladó autókat, házakat és fákat, majd lekanyarodott a tengerpart (?) felé. Odaérve, kiszállt, kinyitotta nekem az ajtót, miután kiszálltam, lezárta a kocsit és a hátára véve lesétált velem a vízhez. 

-Miért jöttünk...-megnéztem a telefonomon az időt- Hajnali 1-kor a tengerpartra? 

-Mert ehhez volt kedvem. -mosolygott önelégülten, majd letett. -de..Tessék. Itt a válasz a kérdésedre.-fordított bal oldalra, hátulról átölelve és akkor enyhe sokkot kaptam. 

-Te jó ég. -nevettem fel meglepetten. -Calum, de..De hát..

-Nem vacsoráztunk együtt, mert buliban voltam, és mivel ismerlek, nélkülem nem eszel, hát gondoltam bepótoljuk. -suttogott és a nyakamba csókolt. Megfordultam, szemeibe néztem, aztán ajkaira tapadtam. Mosolyogva visszacsókolt, aztán az asztalhoz vezetett, kihúzva nekem a széket..

Eszméletlen kellemes és romantikus hangulatban megvacsoráztunk, rengeteget nevettünk, beszélgettünk..Egészen napfelkeltéig. A karjai között néztem, ahogy az első napsugarak érik a földet, majd mintha a pillanat nem lett volna így magában elég varázslatos...

Calum, telt, édes ajkaival emlékezetessé is tette ezt a gyönyörű reggelt...

Pályázat

Heya gurls!
Hogy tetszik az új fejléc és háttér? -Ne is mondjátok...Béna lett, én csináltam :D
Sajnos január óta semmi friss történettel nem jelentkeztem, de ez változni fog. Ugyanis a 8. első féléve elment, a félévim sem lett rossz, a jelentkezési lapok beadva, de ennek ellenére elég sok minden hátra maradt, ami miatt ritkán jelentkezhetek.
DE!
Don't worry, készülnek a történetek, a kéréseitekkel, és köszönöm, hogy ennyien látogatjátok a blogomat. :)
Szeretlek titeket, remélem tudjátok!
Éééés... *dobpergés*
Úgy gondoltam, mivel sok írói véna vesz körül, rengetegen tehetségesek vagytok, lehetőséget adok arra, hogy a történeteitek itt is közzétételre tegyenek szert.
Írhattok bármilyen műfajban. Szabadjára engedhetitek a mocskos fantáziát, tragikus, esetleg romantikus történetek gyanánt. Egy kikötésem van: 5SoS! (nyilván, mivel ez a fiúkkal foglalkozó blog) nem lehet más előadóval, zenekarral, bandával történetet írni. Természetesen belecsempészhetitek őket, de ...úgy is tudjátok mire gondolok.
A történetet egy rövid leírással szeretném, ahol elmondjátok miért jelentenek nektek sokat a srácok.
És a Facebook-on vagy akár e-mailben nyugodtan küldhetitek.
E-mail elérhetőségem: dodocska2000@gmail.com 
Facebook: Dóri

Befejezésül pedig jelezném, hogy Sophie a csoportban hamarosan meghirdet egy Smut író pályázatot, szóval nincs lustulás, erőltessétek meg magatokat! 
Puszi: Dxx

Memorable Christmas with Luke

Sziasztok! :)
Meghoztam Catherine történetét, Luke-kal. Mivel beteg vagyok, van időm begépelni, illetve először megírni nektek a sztorikat, ezért a következőt (Vivi Bodó-ét) is hamarosan hozom. 
Jó olvasást: Dxx

A karácsony tulajdonképpen mindenkinek mást jelent. Jelentheti valakinek, -illetve rengeteg embernek- a szeretet ünnepét, a kellemes és nyugodt körülmények között eltöltött időt, amit a családi körével, barátaival ünnepel. Aztán van az a réteg, -a gyerekek háromnegyede- akik a szó jelentésével sincsenek tisztában, ezért nyilván való, hogy őket az új játékokon és más ajándékokon kívül, több dolog nem igazán érdekli, de hát mit lehetne tenni? Mindenkinél megvolt ez a korszak is...
Azt hiszem, minden egyes karácsonyomat átgondolva (illetve az utolsó kettőt) , az "egyetlen" dolog, amit az idén szeretnék, a következő 3 dolog. Ennyit az egy dologról...

• nyugalom
• pihenés
• és Luke Hemmings

Luke Hemmings... Ismerős név, igaz? Persze, hogy az! Luke a 5SoS tagja, tudjátok, a szőke, kék szemű, az énekes -a többiek mellett. Rémlik? Remélem...
Ebben az időszakban, Advent-től kezdve, csoda, ha itthon néha tudott köszönni vagy evett egy villányit a reggelijéből, annyira be vannak táblázva a srácokkal. Szomorú, tudom, de ez a munkája, ez az élete, és én csak azt akarom, hogy boldog legyen. Az már teljesen más kérdés, hogy mellettem is így érez-e...

A 'szerelmünk lapjairól' nem papolnék, elég annyit tudnotok, hogy Michael Clifford legjobb -akarom mondani egyik legjobb -barátjaként, a megismerkedésünk elkerülhetetlen volt, akárcsak Ashton-nal vagy Calum-mel. Igazából a barátnőm (T/N) szemrehányást tett, amiért képes voltam beleszeretni Luke-ba és nem Calum-be, ahogyan azt a történeteiben megírta, amivel persze nem megbántani akart, csak örömében ennyit tudott hozzá szólni a hírhez, egy hatalmas ölelés közben. (T/N) lényegében a legfurább ember, akit ismerek, de a legeslegjobb barátnőm is. Ezért is mutattam be Ashton-nak, (plátói szerelme, ne is kérdezzétek) , mert (T/N)-nél különlegesebb lányt nem mostanában talál..

Ennyit a Cupido szerepemről, amivel igazából nem csináltam valami megerőltető, vagy lenyűgöző dolgot, de mégis csak valami, nem? .. Fogjuk rá..

-Na végre, hogy itthon vagy! Anya az előbb hívott, hogy át..
-Ne haragudj kicsim, de vissza kell mennem a próbára, csak hazaugrottam a ... telefontöltőmért. -futott fel az emeletre, Luke.  Telefontöltő? Komolyan? Jobb nem jutott eszébe? Monjuk ..mit tudom én, gitártok? Vagy valami kaja, mert éhes és nem akar büfés kaját enni?!... Sóhajtva ültem le a kanapéra, és vártam, hogy lejöjjön. Nem is telt 10 percnél többe, de egy edzőtáskával a kezében. (?)

-Luke, az mégis mi a fenének kell?! Nem hinném, hogy létezik akkora telefontöltő! -de ő csak egy csókot nyomott ajkaimra, és elment.

Most ezt valaki magyarázza el nekem... Ki megy szenteste edzeni, azon a címszóval, hogy 'A telefontöltőmért jöttem.' ? Hahaha... Én válaszolok a saját kérdésemre. Luke.. Luke Hemmings az a személy, aki ezt teszi.... Szenteste..

Eszméletlen csalódottan és szomorúan készítettem elő a vacsorát és díszítettem fel egyedül a karácsonyfát. Ennél még a tavalyi is jobb volt állítom... Felhívtam anyuékat, hogy ne fáradjanak, ne jöjjenek át, majd átmegyek én, Luke meg ha hazaér, eszik egyedül, de én nem vagyok hajlandó egyedül ünnepelni a karácsonyt, arra várva, mikor ér haza. Nincs ehhez türelmem, mikor megígérte, hogy együtt leszünk. Elég volt!

Felmentem összekészülődni.  Egy kék pánt nélküli koktélruha mellett döntöttem. 

 

Megfürödtem, felhúztam a ruhát, begöndörítettem a haja és minimális, mégis elegáns smink után késznek nyilvánítottam magam. Sóhajtva húztam fel a kabátomat és léptem bele a cipőmbe. Eltettem az ajándékokat, majd éppen el is indultam volna, ha nem látom leparkolni Ashton-t a ház előtt.

-Ashton, mit keresel itt? Azt hittem te már (T/N)-nel vagy.

-Mindent megtudsz a maga idejében, de most szállj be az autóba! Nagyon fontos!

-A szüleimhez megyek, most nem érek rá.

-Luke-ról van szó. -nyitotta ki az autó ajtaját. Elsápadva szálltam be. Minden megfordult a fejemben. Feltételes módú mondatok fogalmazódtak meg bennem. Mi van, ha megcsal? Mi van, ha történt vele valami? ... Pozitív dolog nem jutott az eszembe. Egész úton kérdezgettem, mi ez az egész, de Ashton vagy nem válaszolt, vagy terelte a témát. Egyre jobban kezdtem megijedni..

Aztán fél óra múlva megállt a tengerpartnál. Kérdőn néztem rá és keresztbe tett kézzel vártam a magyarázatát.

-Csak szállj ki, és menj le! -nevetett. Hunyorítottam, majd egy kis habozás után, úgy tettem ahogy kéri. Már majdnem biztos voltam benne, hogy szivatni akar, és itt fog hagyni, mert ő nem jött velem, mikor nem hittem a szememnek. 

 

Csillogó szemekkel, ledöbbenve néztem körül. Két személyre megterített asztal, gyertyák, tűz. Egy igazi álom, amiről bárki is csak képzelődni mer. Aztán megpillantottam Luke-ot, ahogy ott áll, tetőtől talpig öltönyben és mosolyogva figyeli a reakciómat. 

-Ezt..Te..Nem..nem értem.

-Megígértem a közös karácsonyt. Megígértem, hogy együtt leszünk. -könnyes szemekkel futottam oda hozzá és a nyakába ugrottam. Kezeit a derekam köré fonta és szorosan ölelt. Hiányzott ez az érzés. Hiányzott a közelsége, és ez, amit megszervezett, olyan melegséggel öntött el, hogy a mennyben éreztem magam. Kicsit eltolt magától, és lágyan rátapasztotta ajkait az enyémre, majd rám mosolygott.

-Nagyon szeretlek életem, és boldog karácsonyt!

-Én is téged, és neked is. 

Luke emlékezetes karácsonyi estét varázsolt nekem, teljesítve minden kívánságomat, ami, igazából jobban belegondolva egy dolog volt. 

Ő maga.

Remélem tetszett neked a történet! :) xx