2017. július 4., kedd

Szőke gyógyír



Sziasztok!
Nem tudom, mennyien vagytok még jelen, mindenesetre én meghoztam az új történetet Whaleyard Lina számára. Az ő történetén kívül még hat ember készüljön, ugyanis a kéréseik alapján végeztem a vázlatokkal, a lehető leghamarabb közzéteszem azokat is.
Kellemes olvasást: 
Dó xx



Az emberek mind a 100%-a fél valamitől. Nagy többségük általában valamilyen állattól, például pókoktól, kígyóktól, békáktól, esetleg egerektől, míg kisebbik részük olyan mindennapi dolgoktól, mint a liftezés, magasság, repülők...
Én a többségbe tartozom: azoktól az állatoktól félek, akiket fogorvosoknak hívnak.
A fóbiám nem tudom, mikor kezdődött, és mi váltotta ki, de ha fehér köpenyes szörnyeteget látok, a lábaimat erősen a helyükre kell parancsolnom, nehogy támadásba lendüljenek. Ez mindenféle orvosra vonatkozik, de legfőképp a "fogaim veszélyeztetőire". Ezért vagyok bajban, ha jelentkezik a fájdalom...
Nyöszörögve szorítottam a párnát a fejemre, miközben abban reménykedtem, hogy elmúlik a lüktetés. Nem kellett volna annyi Smartiest ennem tegnap este, de ki tud ellenállni a színes kis édességnek?
Pocakomra fordulva húztam magamra a takarót, de pont abban a pillanatban szólalt meg a telefonom. Kifújva a levegőt nyújtottam a karom a készülékért, aztán felvettem azt, miután megbizonyosodtam arról, hogy a legjobb barátnőm az.
-Ments meg!-kérleltem.
-Csak azt ne mondd, hogy megint a fogad fáj, könyörgöm! Hány doboz cukrot ettél meg?-kinyitottam a szemeim, aztán az ágyon lévő dobozokra néztem.
-Uhm..Biztos hallani akarod?-húztam el a szám.
-Tudod mit? Inkább ne válaszolj! Öltözz fel, 10 perc és ott vagyok...-elsápadtam. Ki ne mondd, ki ne mondd..-Megyünk a fogorvoshoz -tette le, én pedig a párnába sikítottam.
Ígéretéhez híven 10 perc elteltével valóban ideért, talán még egy kicsit előbb is, aminek ezúttal egyáltalán nem örültem.
Miután sikerült kirángatnia az ágyból, nagy nehezen elvonszoltam igencsak ellenkező testemet a fürdőbe, hogy felöltözhessek és rendbe tehessem magam. Az időt próbáltam húzni, amennyire csak képes voltam rá, de még ez sem tántorította el attól, hogy elhurcoljon életem fekete lyukába: a fogorvosi rendelőbe...
-Erre semmi szükség!-hisztiztem az ablaknak döntve a fejem. Ő csak nevetve megsimogatta a kezem és tovább figyelt az útra. Drámaian sóhajtozva fürkésztem arcát, hátha megesik rajtam a szíve, de sajnos az akcióm sikertelennek bizonyult, amire akkor jöttem rá, mikor leparkolt a rendelőnél. Felém fordította a fejét, én pedig utoljára bepróbálkoztam a sóhajtozással, amihez párosítottam bocitekintetem, de nem.. Ez sem hatotta meg.
Folyamatosan magamba motyogva baktattam a váróba, ahol -pechemre- SENKI sem volt. Ez is csak velem fordulhat elő, arról nem is beszélve, hogy pont az érkezésemnél tekintett ki az asszisztens, így kénytelen voltam bemenni a sátán barlangjába.
A szívem hevesen vert, a tenyereim izzadni kezdtek, a világ forgott körülöttem. Legszívesebben elrohantam volna, de a barátnőm nem hagyná annyiban. Szigorú tekintete lebegett szemeim előtt, miközben a rendelőbe lépve elmotyogtam egy halk köszönést, aztán helyet foglaltam leszorított szemekkel. Felkészültem a boszorkány támadására, ám mikor megéreztem a kellemes férfi parfümöt és meghallottam a mély, libabőrt keltő hangot, újra teret adtam látásomnak. Oh, bárcsak előbb jöttem volna!
Az elém táruló isteni látvány megszüntette minden fájdalmam, de senki kedvéért nem szálltam volna ki a székből. A szöszi, kék szemű doki rám mosolygott féloldalasan, aztán minden előzetes nélkül vizsgálni kezdett, amit én boldogan hagytam elveszve gyönyörű arcának tanulmányozásában. Bármennyire is hihetetlen, még az sem zavart, mikor beadta az injekciót, vagy betömte a fogam. Neki még a gyökérkezelést is megengedtem volna..
-Nos, készen vagyunk -vette le a kesztyűt újra elmosolyodva -Ne haragudj, hogy a végére hagyom a bemutatkozást, de fájdalommentesen bizonyára kellemesebb csevegni, A nevem Luke Hemmings, örülök a találkozásnak, Lina. Mostantól én vagyok a fogorvosod. Ebből a okból jobb lenne, ha telefonszámot cserélnénk, ugyanis sokat kell érdeklődnöm a "fogaid hogyléte" felől -kacsintott átnyújtva a névjegyét. Ajkamba harapva elmosolyodtam, felálltam, aztán lediktáltam az elérhetőségem mindvégig tökéletes ajkait bámulva.
-Köszönök mindent, dr. Hemmings.
-A legközelebbi viszontlátásra -suttogta végig a szemeimbe nézve, majd boldogsággal az arcomon távoztam...
Még aznap este elhívott magával vacsorázni, majd a negyedik randink után már én vittem neki az ebédet a rendelőbe..
Desszertként egy csókkal jutalmazva minden nap.

2 megjegyzés:

  1. Jujj, de cukiiii!!! Haha, a végén csak megszerette s rendelőt... Meg a fogorvost is! Nagyon aranyos lett! Jó volt olvasni!
    Én mindig itt vagyok! :)
    További szép nyarat! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy jó volt olvasni, lassan a hátramaradt történeteket is kirakom, a testvéreimen múlik,mennyire kerülök oda..:D (fiúk)
      Örülök,hogy te mindig itt vagy :')
      Neked is kívanom ugyanezt!
      Puszi:
      Do xx

      Törlés