Mi a szerelem?

Hey-ho!
Remélem jól telik a nyári szünetetek, és sokat nyaraltok, pihentek és olvastok. 
Újabb nap, újabb történet, ezúttal Catherine-nek, Luke-kal. 
Kellemes olvasást:
Dó xx

PS: Utólag is nagyon boldog születésnapot Ashton-nak, a világ legjobb dobosának!

-Catherine, felelsz vagy mersz?
-Uhm...felelek -fészkalódtam a helyemen kényelmetlenül.
-Szerinted mi az a szerelem? -hangzott el a kérdés. A tekintetek rám szegeződtek, köztük az Ő tekintete is, bennem pedig megállt az ütő egyrészt a kérdés miatt, másrészt a szája sarkában bujkáló mosoly miatt.
Hogy mi a szerelem? A szerelem maga Luke Hemmings, a baráti köröm legfényesebben ragyogó csillaga. A többiek, köztük a kérdés feltevője is tisztában állnak azzal, hogy mennyire odavagyok a szőke gitárosért, sőt még az Ő lökött haverjai is tisztában állnak vele, egyedül Luke nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni, ami tulajdonképp nem baj. Megment a kínos percektől.
-Ezt az érzést úgy írnám körül egy mondatban, hogy.."Ahh, még a zoknid is szívesen lennék!" -próbáltam lazán kezelni a helyzetet, amit a jelenlévők értékeltek is, így nevetéssel reagálva folytattuk a játékot. Habár túljutottam az elmúlt perceken, a szívem továbbra is a torkomban dobogott, és ennek egyetlen oka volt csupán: a kék szempár megállás nélkül engem fürkészett...

Itt kezdődött a közös történetünk Luke Hemmings-szel. Habár évek óta ismertük egymást, a pecsétet a házibuliján zajló felelsz vagy mersz játék nyomta az útleveleinkre. Azon az estén beszéltünk először három mondatnál többet, azon az estén kísért haza és azon az estén csókolt meg az ajtóm előtt.
Ezt követte rengeteg randi, majd a kérdés, hogy lennék-e a barátnője, és mindennek már négy éve..
Elmosolyodva bújtam hozzá közelebb, miközben a pizzámat majszolva néztem a filmet, amit bekapcsolt. Szorosabban zárt karjaiba, egy csókot nyomott a hajamba, majd a romantikus pillanatunkat egy fülsüketítő sikítás törte meg egyenesen a bejárati ajtóból, a barátnőm jóvoltából.
-ÚR ISTEN, HOLNAP LEÁRAZÁS LESZ A BEVÁSÁRLÓ KÖZPONTBAN! -a szívemre téve kezem nevettem fel.
-Neked is szia, örülök, hogy jól vagy -néztem rá. Felkuncogott, majd lehuppant mellénk.
-Na és ti hogy vagytok?
-Oh, én épp most süketültem meg -mosolygott Luke még mindig a filmet nézve. Oldalba böktem.
-Tőlem pedig egy órája köszöntél el -pillantottam vissza a lányra.
-Én nem így értettem -nevetett rázva a fejét- Ti! Együtt! Hogy vagytok?
-Ja -nyújtottuk el a szót egymás felé fordulva -Jól vagyunk.
-Még jobban voltunk, amíg ide nem jöttél -pislogott ártatlanul Luke.
-Ma rendkívül elemedben vagy -nevettem és felkeltem -Hozok még tányért- sétáltam a konyhába...

/Luke szemszöge/

-Elhoztál mindent? -bólogatva felemelte a táskát, amíg én felálltam a konyha felé lesve. A kezébe adtam a szoba kulcsát. -A gyertyákat gyújtsd meg, a csokis szamócát és a pezsgőt tedd a felakasztott képeink és az égősor alá, de csak halkan. És köszönök mindent -suttogtam mosolyogva.

-Ugyan, Luke. Hátulról majd kimegyek. Sok sikert! -sétált az emeletre feltűnés nélkül, én pedig ajkat harapva vártam vissza Catherine-t.

Mikor kiért kérdőn körbenézett.

-Már el is ment? -bólogattam, aztán odamentem hozzá. Leraktam a kezéből az edényt és magamhoz húztam.

-Nem vagy fáradt? -tűrtem haját füle mögé.

-De, egy kicsit. Elpakolok és felmehetnénk.

-Hagyd, szívem. Majd megoldom -csókolgattam össze, amit Ő kuncogva hagyott. Elmosolyodtam -Menj csak!-nyomtam egy utolsó csókot ajkaira, aztán elengedtem. Mély levegőt vettem, megfogtam a dobozt, majd utána sétálva gyűjtöttem össze a bátorságom.

Benyitott a szobába, majd besétálva felemelte fejét. Megállt, addig én letérdeltem felnyitva a rózsa tetejét.

-Aww, Luke, ezt mikor csin...-fordult felém, én pedig felnéztem Rá.

-Már több, mint 4 éve vagy az életem legfontosabb szereplője. Nem győzöm hálát adni a sorsnak, amiért hozzám sodort téged, nem győzöm hálát adni Neked, amiért szeretsz, támogatsz és boldoggá teszel. Melletted akarom leélni az életem minden percét. Catherine, megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül? -fürkésztem. Potyogó könnyekkel ajkai elé tartotta tenyereit, majd nevetve heves bólogatásba kezdett. Boldogan az ujjára húztam a gyűrűt, majd mikor a nyakamba vetette magát, megcsókoltam a lehető legszenvedélyesebben újra karjaimba zárva.

És soha el nem engedve.