Nagyon eltűntetek, de ez többnyire az én hibám, nem voltam túl aktív, de azért remélem, még láttok.
A következő történet Eszter Bodát illeti, akinek kérése szerint Ashton-nal írtam.
Kellemes olvasást:
Dó xx
/Ashton szemszöge/
Morogva nyitottam ki a szemeim félredobva a párnát. Istentelen és elviselhetetlen fájás nyílalt a fejembe, miközben a beszűrődő napfény félig megvakított.
A hazaérkezésem a tegnapi -vagy mai- nap folyamán többnyire kérdéses.. Ahogy az is, hogy jutottam fel az emeletre, az ágyamba. Egyedül abban voltam biztos, hogy Mitchy Collins oltári nagy bulit csapott, ahol én is jelen voltam.
Erőt véve magamon feltápászkodtam. Nem vettem tudomást a rosszullétről, csak egy frissítő zuhany idilli képe lebegett szemeim előtt. Ez okból vonszoltam magam a fürdőszobába, ahol a felesleges textiltől megszabadulva hagytam magamra zúdítani az ébresztő jellegű vizet.
Megkönnyebbülten felsóhajtottam,majd a csempének döntve a homlokom próbáltam felidézni mindent a házibuliról.
A helyszínre Luke-kal, Calum-mel, Michael-lel és az ő barátnőjével, Crystal-lel érkeztünk. A parti már javában zajlott: a zene üvöltött, a fénycsóvák nemcsak a belső részlegen, hanem az udvaron is kábították a már ittas népet. Hosszú asztalsorok terültek el mindenfelé tele ütős italokkal, vagy egy kis nassolni valóval. Az emberek folyamatosan vonaglottak a ritmusra, alig lehetett olyan csoportot látni, akik beszélgetéssel ütötték volna el az időt.
A házigazda, Mitchy, minimum 3 lánnyal maga körül üdvözölgetett szinte mindenkit, mikor észrevéve minket azonnal elénk sietett.
-Íme, Los Angeles legnagyobb házibulija! -tárta szét karjait büszkén elvigyorodva, majd megölelte a csapatot.
-Hát öregem.. Az biztos, hogy ezzel beírtad magad Kalifornia történelmébe -nevetett Calum. Mosolyogva bólogattam egyetértésként.
-Ennyi ember nem is él ezen a környéken. Híre ment a partinak -veregettem meg vállát, aztán úgy döntöttem, körbenézek egy pohár ital társaságában. Az asztalhoz sétálva megnéztem a választékot, aztán megfogva egy üveg sört el is sétáltam, mikor leszólított egy lány.
-Hé! Most fogtad meg a sört. Bocsi, de fizetned kell érte. -hitetlenkedve megfordultam és az asztal mögött álló szépségre néztem.
-Ez most komoly? De hiszen ez egy házibuli! -a táblára mutatott megrántva a vállát. Elolvastam. Szánalmas húzás volt, bro.. Előkotortam a pénzt és visszasétálva a hölgynek nyújtottam -Nem tűnsz nekem pultos lánynak.
-Nem is vagyok -mosolyodott el. Ajkamba haraptam- De meghirdette, és tudtam, hogy jó bevétel lesz, nekem meg kell a pénz, szóval úgy gondoltam, miért ne? -fogta meg a könyvét belelapozva. Akaratlanul is felnevettem. Kicsit szokatlan helyzet volt olvasnivalóval a kezében látni, miközben körülötte részeg emberek ugrálnak. Már épp a nevét kérdeztem volna, mikor egy ismerős észrevett és magával rángatott... Innen kezdődik a homályos rész. De ki volt az a lány?
Sóhajtva fürödtem meg, majd megtörölközve a derekamra csavartam az anyagot. Megborotválkoztam, fogat mostam, aztán felkaptam egy boxert, egy fekete pólót, meg egy rövidnadrágot.
A hajamba túrva rendet raktam a szobában, majd a pénztárcámért és a kocsikulcsért mentem.. Csakhogy a tárcám nem volt ott. Elsápadva felegyenesedtem.
-Na nem. Ez nem történhet meg! -túrtam fel mindent. A fiókokat, a ruháim zsebeit, a bútorok alatti helyet, mikor csengettek.
-Skacok, nem ez a legjobb pill.. -nyitottam ki az ajtót, mikor leértem az emeletről, majd felnézve a lányt láttam magam előtt, aki a zűr közepén is képes volt nyugalomra lelni.
-Gondolom, ez a tiéd -mutatta fel a pénztárcát. Megkönnyebbülten ellazultam és elmosolyodtam -Ne aggódj, nem nyúltam a pénzedhez, egyedül a személyidet néztem meg, hogy ezt vissza tudjam adni -nyújtotta át a szabad kezében már egy új könyvet szorongatva.
-Életmentő vagy, nagyon köszönöm...uhm..
-Eszti -mosolyodott el bólintva.
-Gyönyörű név. Hálám jeléül elvihetlek ma este randizni? -írtam fel neki a számom, majd odaadtam. Ajkába harapva bólogatott és magához ölelte a könyvét.
-A telefonszámom és a címem a tárcádban van. 7-re várlak -mosolygott, aztán megfordulva elindult, de megtorpant. Hátranézett rám -Csak majd ne felejts el fizetni -kacsintott elsétálva, én pedig nevetve dőltem az ajtófélfának távolodó alakját figyelve...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése