A Múzsa

Úgy döntöttem, a mai nap két történettel ajándékozlak meg titeket, ami ezúttal Maureen-é, Mikeyval. Remélem tetszeni fog! 😀💖
Dó xx

,,Ha magabiztosan tartanék az álmaim felé, nem inognék meg minden apró, jelentéktelen pillanatban. Ha magabiztos lennék, a félelem nem jelentene akadályt. De mégis az, mert nem vagyok magabiztos. A magabiztosság röpke szikráit sem vélem felfedezni magamban, ennek ellenére egy olyan arcot mutatok, akinek semmi sem lehetetlen.
Rejtegetem az érzéseket. Álomvilágba menekülök. A saját világomba, ahol egyedül a sorsban bízom, ahol mindenki mosolyog őszinte boldogságot sugározva. Ahol Ő vár rám. Ő, aki képes harcolni értem. Ő, aki szeretne boldoggá tenni.
Ő, aki nem létezik. " -ütöttem be a napi bejegyzést a blogomon, majd közzétéve elégedetten figyeltem, hogy folyamatosan nő a megtekintések és a kommentek száma.
Tapasztalataim szerint az embereket megfogja az, ha valaki napi szinten tartogat valamit a számukra, amivel akár együtt tudnak érezni, vagy amibe előszeretettel bele tudnak kötni.
Habár a bejegyzés a reménytelenségi szintem bemutatására fókuszál, mégsem voltam teljesen őszinte, vagy talán csak túlzásba vittem az egyedüllét oldalának ismertetését, elvégre mindenkinek megvan a lelki társa vagy legalább egy ember, akit el tud képzelni maga mellett. Mivel én is efféle élőlény volnék, nekem is él a képzeleteimben egy srác, aki a hibáival együtt a szívembe lopta magát. Őt Michael Clifford-nak hívják, és a padtársam. A trehány padtársam.
Mi ketten egymás szöges ellentéteit formázzuk meg. Amíg én csendes, szorgalmas és rendezett vagyok, addig ő hangos, lusta és szétszórt. De emellett szórakoztató, aranyos és tehetséges is. Habár beszélgetni még nem igen volt alkalmunk... Vagyis én nem ragadtam meg ezeket az alkalmakat, attól még érzékszerveim vannak. Így hallom, mennyire jó fej a többiekkel és látom, milyen fantasztikus dalszövegeket gyárt a füzetébe.
Lehajtva a notebookom tetejét eldőltem az ágyon és felnézve a plafonra engedtem elszabadulni a fantáziám és az érzéseim, amiből a telefonom csörgése zökkentett ki. A készüléket megfogva megpillantottam az ismeretlen számot, és hiába próbáltam beazonosítani, nem sikerült, így felvettem.
-Halló..?
-Szia, Micahel Clifford vagyok -mutatkozott be, én pedig felülve a szívemhez kaptam a kezem. Honnan tudja a számom?
-Hű, szia! Uhm... Se-segíthetek?
-Igen, ha nem zavarlak. Csak... Azt akartam kérdezni, hoogy.. nincs-e véletlenül nálad a töri füzetem -hadarta el a végét.
-Történelem füzet? Nem hiszem, de megnézem -húztam magam elé a táskát.
-Várj! Ig-igazából itt van. Én csak.. Ahg, ez így nem megy. Találkoznál velem a Strabucks-ban? -elnyíltak ajkaim, majd felugrottam.
-Igen! Vagyis..uh..persze..-belenevetett.
-Akkor indulok -rakta le, én pedig azonnal összeszedtem magam. Nem csináltam magamból bolondot, ugyanúgy öltöztem fel, mint mindig, csak szabadon hagytam a hajzuhatagom és befújtam magam a kedvenc parfümömmel. A szoknyát megigazítva indultam el a kávézóba, ahová 10 perc elteltével belépve, Michael már ott ült két pohár csokoládés latte-val, így odasétálva leültem a torkomban dobogó szívvel.
-Szia -mosolyodott el.
-Szia, minden rendben? Eléggé megijesztettél a telefonban.
-Ne haragudj, nem akartalak, én csak.. Szóval csak veled szerettem volna lenni és megismerni téged, ha már a suliban nem igazán beszélsz velem -nevetett felvéve a szemkontaktust -mert kedvellek. És azt is, ahogy írsz. Tudtad, hogy mindig én látom először a bejegyzéseid? -hitetlenkedve elmosolyodtam. Éreztem, ahogy a szemeim is felragyognak.
-Te vagy @pizzaboy_95? -büszkén elvigyorodott és bólogatott.
-A legnagyobb rajongód, személyesen. Örvendek -nevetve intettem -És ha már itt tartunk.. -ült közelebb -Köszönettel tartozom neked.
-Köszönettel? Miért? -elmosolyodva a kezemre tette az övét, aztán újra szemeimbe nézett.
-Amiért a leggyönyörűbb múzsa vagy a világon.