Álmaim gyümölcse

Sziasztok!
Már csak 3 történet, és az összes kért történet felkerül a blogra. Meglátjuk, utána mi lesz, de egyelőre törődjünk a jelennel. 😊
A most következő történet Horváth Pannáé, akinek külön kérése volt a nem szokványos ismerkedés, szóval remélem ez megfelel az elvárásaidnak.
Kellemes olvasást:
Dó xx

/Luke szemszöge/

,,Hagyd, hogy a szíved hozza meg helyetted a döntést. Ő nem zavarodik össze annyira, mint a fejed."
Az ágyon ülve bámultam a falon függő parafatáblát és a rászurkált idézeteket, miközben újra és újra feltettem magamnak a kérdést: Ki ez a rejtélyes lány?
Lassan 3 hete folyamatosan megjelenik az álmaimban, ahol jelentős szereppel bír, legalábbis a csókok, az ölelések és a szavak, amik elhagyják az ajkait ezt sejtetik.
Sokra nem emlékszem, mindig csak egy-egy mondat, tett vagy pillanat hagy mély nyomot bennem, de ezek meghatározzák a napjaimat. Valóságosnak tűnik, és talán az is. Csak egy másik dimenzióban...
Megvakarva a tarkóm vettem fel a napszemüveget, majd Petuniára téve a pórázt kisétáltam vele a lakásból, hogy kiszellőztethessem a fejem, és persze neki sem árt, ha egy kiadósat sétálhat.
Szép idő volt. A Nap melegen sütött, a szél kellemesen lengedezett, így nem volt olyan elviselhetetlen a hőmérséklet, látszólag Petu is élvezte. Ezért úgy gondoltam, egy kis fagyi nem árt meg..
-Mit szólsz hozzá, szépségem? Neked is veszek valami finomat -simogattam meg lehajolva, majd mikor felegyenesedve tovább sétáltunk, valaki a mellkasomnak csapódott.
-Ahh!-nevetett a homlokára téve kezét. Kicsit aggódva tartottam meg.
-Jesszus, minden oké?-néztem le rá, ezt követően pedig elállt a lélegzetem. Ez nem lehet...
-Persze, bocsi, csak nem figyeltem -kuncogott már a saját lábain állva -De hé, te is jól vagy? Úgy elsápadtál, nagyon megütöttelek? -fürkészett kíváncsian füle mögé tűrve haját. Enyhén elnyílt ajkakkal, az ereimben száguldozó vérrel és heves szívveréssel tanulmányoztam a lányt, akinek minden apró porcikája megegyezett az álom-lánnyal, a hangjáról és a gesztusairól nem is beszélve. Ilyen nincs!
-Meg..Megtennéd, hogy megcsípsz?-suttogtam teljesen elkábulva. Értetlenül nézett.
-Tessék?-nevetett. Kizökkenve megráztam a fejem és beharaptam ajkam.
-Vagyis..Jól vagyok, semmi baj. Uhm.. Luke-nak hívnak -nyújtottam a kezem, amit elfogadva meg is rázott.
-Szia, engem meg Pannának. Örülök,hogy beléd estem!
-Szintén -bólogattam rejtegetve az ajkam szélébe húzódó mosolyt -Van kedved fagyizni velem és Petuniával?
-Aww, naná! Gyönyörű neve van -nézett le a kutyusra, aki lihegve fürkészte. Elmosolyodva bólogattam, aztán elindultunk együtt.
A fagyizóig vezető utat felszabadultan és nevetve beszélgettük végig, mintha már ezer éve ismernénk egymást. És én valamilyen szinten ismertem is Őt.. De azt sosem hittem volna, hogy az álmoknál milliószor jobb lesz mellette a valóságban.

A hónapok Panna mellett úgy teltek el, mintha csak egy-egy nap lenne az összes. Remekül egymásra találtunk, az időnk legtöbb részét együtt ütöttük el. Közös emlékeket szereztünk, felejthetetlen pillanatokat varázsoltunk, én pedig egyre jobban belé szerettem. Elválaszthatatlan barátok voltunk, ennek ellenére én úgy éreztem, nekünk más okból kell együtt lennünk. Csak nem volt bátorságom beismerni neki, ahogy azt sem, hogy már a megismerkedésünk előtt is sokat jelentett számomra.
A mai napot a tengerparton töltöttük egészen addig, amíg az idő úgy nem döntött, hogy a szárazparton is megöntöz minket. Alaposan.
-Pedig már a bőrszínem is kezdett alakulni -huppant a kanapéra Panna, az én száraz ruháimban.
Mosolyogva a kezébe adtam egy bögre kávét pont úgy, ahogy szereti, majd letelepedve mellé a lábait az ölembe raktam.
-Úgy tűnik, az időjárás valamiért megharagudott ránk -masszírozgattam vádliját, míg ő kortyolgatta a löttyöt.
-Egy picit örülök, hogy így alakult.. Mert valamit el akartam mondani.. -kérdőn arcára néztem és vártam, hogy belekezdjen -A megismerkedésünk nem teljesen volt ismerkedés.. Legalábbis az én részemről nem. -a szívem heves tempóban kezdett verni, miközben folyamatosan tartottam a szemkontaktust -Már láttalak téged. Többször is. Sőt. Már beszéltem is veled, csak nem.. nem itt, hanem..
-Az álmaidban -nyögtem közbe. Ajkai elnyíltak egymástól.
-Ez nem lehet..Te..Te is..? -bólintottam.
-Folyamatosan. Ha álmodtam valamit, az biztos, hogy Te benne voltál. Mindig csak töredékek maradtak reggelre, de azok különleges töredékek, mert..
-Mert együtt voltunk -vágott közbe ezúttal ő.
-Igen, és ha már itt tartunk, el kell mondanom, hogy már a legelső percektől fogva többet érzek ir.. -lerakta a bögrét, közelebb csúszott, majd apró kezei közé véve arcomat megcsókolt, amit habozás nélkül viszonoztam. Belemosolygott.
-Én is, Luke. Én is -ajkat harapva teljesen az ölembe húzva csókoltam tovább, mert egy pillanatot sem akartam tovább szavakkal foglalkozni.
Inkább a tettekre koncentráltam.