Éjféli vallomás

Viviennek Luke :) Remélem tetszeni fog! 
És csak egy kérdés: Calum és Mikey miért nem népszerű a körötökben annyira? :/ -tisztelet a kivételnek-

-Luke, nem akarom, hogy elmenj. Nem..nem akarom! -csuklott el a hangod, ahogy a repülőtéren álltatok és ölelkeztetek. A könnyeid szabályosan folytak, akár egy folyó, de nem tudtál tenni az érzéseid ellen, hiszen..elmegy a másik feled. Ha fogalmazhatok így. Luke a 'legjobb barátod' volt, nála jobbat nem is kívánhattál volna, bár ez a kapcsolat tényleg barátság extrákkal működött. Sosem titkoltátok egymás előtt, hogy többet éreztek, mégsem vagytok együtt, mert egyikőtök sem akart tartós kapcsolatot, pláne úgy nem, hogy legjobb barátok vagytok és bármikor, ha szakítotok, a több éves ápolt bizalom elveszik..
-Kérlek, ne sírj! Muszáj mennem, de ígérem, hogy minden nap hívlak és beszélünk. Nagyon gyorsan el fog telni ez a pár hónap. Észre sem veszed, hogy nem leszek itt. -hát igen. Luke nyugtatási módjáról, inkább nem beszélnék, úgy is mindenki tudja, ezzel nem nagyon hatott meg senkit.
-Azt hiszed ezzel a szöveggel mész valamire, mi?  Még hogy nem veszem észre... Nem, igazad van! Pff... Ugyan kérlek, hogyan venném észre?! -elmosolyodott.
-Hiányozni fogsz!
-Te is nekem, Luke. -néztél a szemébe. Egyre közelebb hajolt, de:
-Jól van Rómeó, indulnu..Upsz, zavarok? Nem Calum, ugyan, te sosem zavarsz! -beszélt magához, aztán elhúzta onnan Luke-ot - Szia Vivi! 
-Szia Calum, és..Szia Luke. -intettek, aztán végleg elmentek....

Elgondolkodva álltál a forró zuhany alatt, most mindennél jobban szükséged volt erre, hogy megnyugodj. Nagyot sóhajtva elzártad a csapot, kiszálltál a kabinból, magadra csavartad a törölközőt, aztán vizes lábnyomokat hagyva magad mögött a szobádba cammogtál, hogy a bent hagyott pizsamádat feltudd húzni, természetesen azután, hogy megtörölköztél. Ahhoz képest, hogy Luke megígérte, hogy minden nap beszéltek valamilyen formában, nem így történt, sőt! 2 hónapja, hogy elment még egyszer sem hívott..Elszomorító, nem? Igen, persze, hogy az... Újabb sóhaj hagyta el a szádat, ezen a napom már kitudja hányadszorra, aztán ágyba bújtál, nyakig betakarózva...

Éjfél körül lehetett, mikor valami nekicsapódott az erkélyed ablakának, aminek hála felriadtál. Biztos voltál benne, hogy egy madár volt, de amikor megismétlődött ez a dolog, elszállt minden bizalmad. Felkeltél, kinyitottad az erkély ajtót, s lenéztél. Luke állt ott :
-Mi a fenét keresel itt ilyen későn?! Turnén kellene lenned! 
-Nagyon nem érdekel, hogy most hol kellene lennem, itt vagyok és ez számít! 
-Mióta érdekellek?
-Nagyon jól tudod, hogy mindig is érdekeltél!
-Igen, hogyne. Ezért nem hívtál 2 hónapon keresztül. Erre ideállítasz éjfélkor és..-szavadba vágott.
-Azért nem hívtalak, mert nem tudtam mit mondani. Vagyis tudtam, de úgy gondoltam jobb lenne személyesen.
-Akkor kezdj bele, mert fáradt vagyok!
-Nézd, Vivi, én tényleg csak azért nem hívtalak, mert nem akartam ezt telefonon megbeszélni veled. Iszonyatosan hiányoztál, és..Én.. én szeretném, ha végre nem csak barátság lenne köztünk, hanem több. Szeretlek! -mondta ki először azt a bizonyos szót. Elmosolyodtál, örültél, hogy végre kimondta. Becsuktad az ajtót, hamar lefutottál és kimentél hozzá:
-Luke! -feléd fordult, s egy mosoly húzódott el az arcán, majd közel lépett hozzád- Én..Én is szeretlek! És..Örülnék, ha több..lenne köz..-ki se tudtad mondani, vágytól forrón izzó szeme hol az ajkaidat hol szemeidet bámulta, míg nem megcsókolt...

A következő sztori Dóráé lesz! :))