A késések nagy királya

Dóra Hoffmann-nak Ashton. Ne haragudj, este 11-kor írtam, mielőbb leakartam tudni, mert a fejemben motoszkált az ötlet, így elég béna lett :'D

 

-Nagyon vigyázz magadra! Még kiskorú vagy, nehogy bajod essen! Sokan vannak ott és.. -pátyolgatott anyukád, de közbe vágtál.

-Anya, elég! Mi bajom esne? Ez csak egy autogram osztás, ahol..ahol végre  láthatom..Ashton-t! -kalandoztak el a gondolataid..megint. A mai nap már vagy ötödszörre, pedig még csak délelőtt 10 óra van, de nem is ragoznám a szót. Elérkezett életed legboldogabb napja, nem tudtál betelni az örömmel, hiszen mégis csak a fiúkról volt szó. Miután anyukád a lelkedre kötötte, hogy nagyon figyelj magadra, elindultál, csak azért se kelljen annyit várnod...

Az úton vagy 15-ször gondoltad át, hogyan kéne lenyűgöznöd Ashton-t, de valahogy egyik sem nyerte el a tetszésedet, ezért gondoltad: lesz, ami lesz.

Az út nem tartott sokáig, legalábbis neked úgy tűnt, viszont a sor annál inkább hosszú volt. Felsóhajtottál és beálltál, úgy sem veszítesz ezzel semmit, inkább örülnöd kéne, hogy itt vagy..... Mosolyra húzódott a szád, ahogy láttad a lassacskán csökkenő sort, bár a kicsit szomorú arcok, akik megkapták, amit akartak és épp mennek, megdöbbentett. Mi lehet ennyire vészes odabent?...

A kérdésedre hamar választ kaptál. a 4 bandatag helyett 3 állt előtted. Na vajon ki hiányzott? Hát ki más, ha nem Ashton?.. A terved, miszerint végre elcsavarod a kócos göndörke fejét, kudarcba fulladt. Elveszett minden reményed, de azért legalább a 3 birkával találkozhattál:
-Szia! Autogram? Milyen névre? -mosolygott Michael. 
-Helló, Dóra, és..Képet is kérhetek? 
-Természetes! -kacsintott Luke, hamar mind aláírták a képet, aztán beálltál közéjük egy közös képre, aztán mikor ezt is megkaptad, rákérdeztél:
-Ashton..Ashton miért nem jött? -túrtál kínodban a hajadban. A srácok össze néztek, úgy tűnt nem tudták, hogy kellene megfogalmazni az okot, aztán Calum belekezdett:
-Hát tudod az úgy volt...Hogy..Jaj, jaaaj, menned kell, nem szabad feltartani a többieket. Szeretünk és köszönjük, hogy a rajongónk vagy! Puszi! -meglepődve és csalódottan kimentél, aztán haza felé kezdtél sétálni, mikor észrevetted feléd közeledve Ashton-t. Ledöbbenve néztél, ahogy megállt előtted, majd nevetve feltette a kérdést:
-Nagyon elkéstem?
-Hát az nem kifejezés. -megint nevetett.
-Ne haragudj, mit tehetek érted? -vette ki a kezedből a telefont és máris beállt melléd. Vagy 10 fényképet csinált, mikor visszaadta a telódat:
-Tehetek még valamit érted? -mosolygott. Rengeteg kérdésed lett volna hozzá, és nem tudtad melyikkel kellene kezdened. Mondjuk a legfontosabb mondani valóddal:
-Éppen nincs barátom...
-Szerezzek egyet? 
-Én..
-Értettem a célzást. Végül is.. Aranyos és szimpatikus csajszi vagy, szívesen megismerkednék veled. -kacsintott. Elpirultál. Telefon számot cseréltetek, aztán egy puszit nyomott az arcodra.
-Bocsi szépség, de mennem kell, így is késésben vagyok. -nevetett fel újra -Szia! És..Majd hívlak! -sietett el..
Aznap este fel is hívott, hogy randit kérjen.