Nem várt látogató

Dorina Rickó-nak Ashton :))) Remélem tetszeni fog, és ne haragudj, hogy csak most tudtam hozni, de sok volt a tanulni való a dolgozatok miatt. Szeretettel hoztam, neked az egyik legszorgalmasabb olvasómnak :') És ne haragudj, hogy rövid :/

Ha a rendkívüli kapcsolatokról beszélünk, Ashton-ét és a tiédet odasorolhatjuk. Már 2 éve vagytok együtt, de ugyanúgy szeretitek egymást, mint a legelső pillanatban. Mindenben egy véleményen vagytok, ami még jobb, hogy a turnék, illetve a távolság sem választ el titeket, inkább csak jobban szeretitek egymást. Pedig ha a távkapcsolat kerül szóba, általában a mese sosem ,,Happy End" -ként fejeződik be, mindig csúnya veszekedések vezetnek a szakításhoz, de a tiétek különbözik ezektől. És lekopogtam!..
Ashton most is épp turnén van, természetesen minden nap beszéltek valamilyen formában, és ami még nyilván valóbb: el sem tudod mondani mennyire hiányzik. Mennyire hiányzik a csókja, ölelése, a mosolya, a puszta gondolat, hogy csak a tiéd, senki másé. Hiányzik az elvetemült, de imádni való nevetése, amibe legelőször szerettél bele, hiányoznak a hatalmas kezei, amivel csókolózás közben végigsimít, vagy beletúr a hajadba és hiányoznak az igéző szemei, amivel rád néz, ha ráakar venni valamire..Üres nélküle az egész lakásotok. Ezeken elgondolkodva sóhajtasz, és lefekszel az ágyba, mert késő van, fáradt vagy, jobb lesz előbb elaludni, minthogy egész éjszaka ezen rágódj. Már épp el is aludtál volna, de kaptál egy SMS-t:

,,Soha ne feledd, nem vagy egyedül,

minden gondolatom, hozzád menekül!

Te vagy az álmom, Te vagy az ébredésem,

Te vagy az összes szívverésem!

Szeretlek: Ashton xx"

Teljesen meghatódtál az üzenetén, eszedbe sem jutott, hogy ilyet is tud neked írni, de repestél az örömtől. A telefonoddal a kezedben aludtál el, mosolyogva...

Másnap reggel átakartál fordulni a másik oldaladra, de egy morgás melletted, és a szorosabb ölelés miatt, ezt nem tudtam megtenni. Nem esett le mi lehet, de aztán végre ,,felébredtél", majd felugrottál:

-Úr Isten!! Ki az?! -ugráltál félelmedben, mire a bizonyos személy megdörgölte mind a két szemét, és mosolyogva rád nézett. Nem tudtál megszólalni a sokktól, hiszen ez Ashton! Könnyek gyűltek a szemedben, s hiper sebességgel az ágyra ugrottál, jobban mondva Ash-re, hogy áttudd ölelni.

-Szia Huncutkám!-fonta a karjait köréd,és szorosan magához szorított.Eszetekben sem volt elengedni egymást, hihetetlen boldog voltál, amiért itt van, de nem érted miért.

-Hogy kerülsz ide?-morogtad a nyakába.

-Hát úgy, hogy nem bírtam nélküled, és gépre ültem és...Itt vagyok. Iszonyatos, amit levertem ott a srácoknak, hogy had jöjjek,de beleegyeztek. -kuncogott.

-Aww.. -néztél végül rá, amire zavarba jött mosoly ült ki az arcára, egy kis pirosodással párosítva, majd közel hajolt,s lágyan megcsókolt. A nap további részét összebújva, beszélgetve, filmet nézve töltöttétek, és eszetekbe se volt felkelni egymás mellől.. :))