A Nagy kérés

Dorina Riczkó-nak Luke :)

10 óra fele lehetett, mikor átfordultál a másik oldaladra, hogy hozzá tudj bújni a barátodhoz: Luke-hoz, de hűlt helye volt. Felkeltél az ágyból, és lecammogtál a konyhába hátha ott van, viszont nem volt ott. Megijedtél, mikor kaptál egy üzenetet:  

,,Szia édes! Ne haragudj, hogy nem mellettem ébredtél, de be kellett mennünk a fiúkkal a stúdióba. Ha gondolod együtt ebédelhetünk, mert arra végzünk. Legalább is remélem. Délre ott vagyok érted. Csók: Luke"

Elmosolyodtál az üzenetén, viszont el is szomorodtál, amiért nem említette meg a 3 éves évfordulótokat. Reggeliztél, utána felmentél rendbe szedni magadat, és délig nézted picit a tv-t...

Miután az óra elhagyta már a 12-est, 15 perccel, Luke még sehol sem volt, amit nem értettél, hisz úgy volt, hogy ebédelni mentek. Megint kaptál egy üzit:

,,Szia,cukim! Kérlek ne haragudj, de le kell mondanom az ebédet, mert úgy néz ki tovább kell bent maradni, mint gondoltunk. Sietek haza. Szeretlek: Luke"

Még jobb.. Most már az ebédet is lemondta, egy szót sem írt az évfordulótokról. Úgy néz ki mindent elfelejtett a máról. Egész nap betakarózva ültél a kanapén és a barátodat vártad haza, de sehol sem volt. Borzasztóan érezted magad, és olyan 6 óra körül kopogtak. Felálltál, kinyitottad az ajtót, viszont nem láttál senkit. Csak 1 dobozt az ajtóban. Bevitted, kinyitottad, s láttál benne egy levelet meg egy csodaszép ruhát. A levélben ez állt:

,,Legyél 7-re a parkban! Ebben a ruhában! Luke"

 Mosolyogtál, felfutottál a szobába és készülődtél az estére. Megcsináltad a hajad, kisminkelted magad, na meg persze felhúztad a ruhát, aztán elindultál a parkba. Mikor odaértél, senkit sem láttál, és már kezdted azt hinni, hogy Luke megint szórakozott veled, de aztán egy kezet éreztél a derekadon:

-Csodaszép vagy, remélem tudod! -suttogta a füledbe, a barátod. Felé fordultál, ő pedig csak mosolygott. A gyönyörű kék szemei csillogtak a holdfényben, amitől persze teljesen elolvadtál.

-Minek kellett idejönnöm?

-Hát..Úgy gondoltam számítasz valamire a 3. évfordulónkon. Pontosan azon a helyen, ahol először találkoztunk. -térdelt le eléd.

-Luke, te most...

-Igen, pontosan. Ide figyelj, nagyon szeretlek! Nem tudnék nélküled élni, egyszerűen lehetetlen lenne.Azóta a nap óta tudom, hogy téged akarlak, amióta összetalálkoztunk..Itt! 3 éve. Ezért..Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz? -nyitotta ki azt a kis dobozkát. Könnyek gyűltek a szemedben, és mivel egy hang nem jött ki a torkodon, hevesen bólogattál. Felhúzta az ujjadra a gyűrűt, felállt, te pedig a nyakába ugrottál. Szorosan átölelt, megpörgetett, aztán letett, majd enyhített a szorításon és szépen lassan megcsókolt... :)