Egy kis visszatekintés és gyónás..
A legutolsó bejegyzésemet tavaly augusztusban (hű de furcsa ezt leírni) raktam ki a számotokra 'Pizza'-címmel. Azóta rengeteg -de tényleg rengeteg- minden történt. Megkezdődött az iskola, eltelt egy félév, volt karácsony, szilveszter, újév, jelenleg pedig a félévi hajtás. Ezeknek és a magánéletemnek hála: a blogolás a háttérbe szorult.
Őszintén szólva régóta nem írtam. Nem nyúltam semmilyen történetemhez, nem fogtam ceruzát úgy, hogy nekiálljak és stresszlevezetésként írni kezdjek egy komplett sztorit ―csak a töredékeimig jutottam, amiket valószínűleg bele fogok építeni egy-egy gondolatmenetebe. Az iskola teljesen elveszi/elvette az időmet, fizikailag totál leépített, őszintén sajnálok mindenkit, aki egy ilyen brutális iskolarendszerben tanul, ahol 8-10 45 perces óra után még otthon is estig ül a tankönyvei felett. Én így jártam, nem tudok ellene mit tenni, beletörődtem, és jelenleg próbálok mindent átszervezni az életemben: kezdve az írással.
Annyit röviden elárulok nektek, azért nem tejesen hagytam abba a hobbimat...
Az iskolában a SÉTA-program (Sajtó és Tanulás) keretein belül továbbra is űzöm ezt a sportot, (haha,mégis sportember vagyok. Ja, nem..) csak cikkeket gyártok a megyei lapba, de tudjátok, ez csak olyan apróbetűs rész, amit akár ki is hagyhattok.
Na szóval úgy döntöttem, felélesztem az itt tompuló kis közösségünket, bepótolom a beígért történeteket, aztán jelzem, ha kifogytam a kérésekből és lehet értük újra jelentkezni. Ez lesz a század legnagyobb reformja!! ☺☺☺
Ha vagytok ,ág itt páran, ha érdekel titeket továbbra is a fantáziám által legyártott one shot-ok, akkor őszintén köszönöm nektek. (Megpróbálom szerkesztőtársamat is rábírni az együttműködésre, hiszen neki köszönhetően kerültek közzétételre a nem sablonos történeteitek, szóval virtuális nagy tapsot a sztorik gyarmatosítójának!)
Addig is kitartást nektek, húzzatok bele, legyen szép bizonyítványotok is, ne hanyagoljátok a fiúkat, olvassatok sokat (Luxen-sorozat forevör end ólvéjsz), de pihenjetek is! 😄
Millió puszi:
Dó
Juj de jóóó!!! Annyira örülök, hogy nem adod fel!!!! Már eszméletlenül várom a kövi bejegyzésed, mert már megőrülök, hogy olvashassak tőled! Augusztus óta mindig nézegettem az oldalt, hátha van valami új, de kezdtem elszomorodni, és csak reméltem, hogy minden rendben van veled. És milyen jól tettem, mert ma is itt lyukadtam ki! A remény hal meg utoljára! És igen az iskolarendszer elég húzós, mindenki tudja, aki benne van. Én most egy kitűnő félévet tudhatok magam mögött, márcsak a szóbeliken kell túllenem, de médiára megyek, az a mindenem, egyszerű lesz. Remélem, mindenkinek türhető a bizije, és mindenki annyira örül, amennyire én. De az iskola nem halálos, ezt az évet is túléljük majd!
VálaszTörlésNagyon büszke vagyok rátok, és hálás vagyok nektek, hogy folytatjátok a blogot! El sem tudjátok képzelni, mennyire a szívünkhöz nőttek ezek a sztorik!
Sok szeretetet és kitartást! ❤❤❤
Alig vártam már a reakciód! :)
TörlésNagyon hálás(ak) vagyok(vagyunk) a támogatásodért!
És nagyon örülök, hogy meg vagy elégedve a félévvel, én is meg vagyok, csak így tovább. Hamarosan jelentkezem és viszont kívánok minden jót neked is! <3
Jól esik, hogy már számítasz a megjegyzésemre!!! XD
TörlésAz éjjel újra kiolvastam a blog összes sztoriját a legelsőtől kezdve egészen idáig! Köszönöm (köszönjük), hogy a barátnőm története alatt hagyott megjegyzésünk végül nem lett válasz nélkül hagyva!
Hihetetlen jó érzés volt mindent újraolvasni. Még mindig elképesztően hálás vagyok a nekem készült sztoriért, mindent telibe találtál, a mai napig ugyanolyan tökéletes! Egyik iromány sem csalódás, mind jelent valamelyikőnknek valamit.
Köszönök mindent! ❤
😘😘😉❤🌟
VálaszTörlés