Nem életem fő műve, de próbálkoztam :/ :)
A december arról híres, hogy mindenki sürög- forog, készül a karácsonyra. Ajándék kupacok, díszek a karácsonyfára, különböző sütemények, ételek na meg persze a rengeteg újság, a sok akcióval. Neked is készülnöd kellett erre, hisz már csak 1 hét volt az ünnepig, és még nem vettél semmilyen ajándékot a családodnak, barátaidnak, így itt volt az ideje..
Zsófit, a legjobb barátnődet hívtad el vásárolgatni, hogy ne egyedül üsd el az időt, és közben elbeszélgettetek :
-Jézusom, mindenhol csak az az átkozott fagyöngy..-panaszkodott neked folyamatosan felfelé figyelve, mire az arcodra akaratlanul is egy mosoly húzódott.
-Pedig te voltál úgy bezsongva emiatt, ha jól emlékszem!
-Az tegnap volt! Ma ma van! -nevetve megráztad a fejed. Nagyon bírtad benne, hogy ilyen kelekótya, mindig más véleménye van, hamar megváltoztatja. -Egyébként, este lesz egy buli. Ugye eljössz?
-Nem tudom Zsófi. Nem hiszem, hogy lenne hangulatom hozzá.
-De naaa, azt mondják iszonyat jó lesz, és nem hagyhatod ki! Nem hagyhatsz cserben, nem akarok egyedül menni! Kérleek! -nézett rád bociszemekkel. Sóhajtottál, nagyon jól tudtad, hogy nem bírod sokáig, úgy is belemész, simán meg tud győzni. Így is lett. Néha már utáltad, amiért ilyen könnyen befolyásol csupán a tekintetével, de mit lehet ellene tenni? Semmit, épp ez az...
Megvettétek, amit akartatok, aztán beültetek egy kávézóba, picit felmelegedni, forrócsokit inni.
-Legyen jó napod, meghívlak! Milyet kérsz? -mosolyogtál.
-Ohh szuper! Uhm..Rád bízom. Lepj meg!
-Ha én megleplek, akkor azt bánni fogod! -ugrattad- De rendben. Mindjárt itt vagyok. -sétáltál a pulthoz. Kértél 2 klasszikus forró csokit, és vártál, hogy elkészítsék. 3 perc múlva odaadták, fizettél, majd mentél volna vissza az asztalhoz, mikor valaki neked ütközött, s a forrócsokik a földön landoltak:
-Jézusom, Úr Isten, én annyira sajnálom! -kért elnézést az illető.
-Nem lehetne, hogy legközelebb az orrod elé..-kezdted mérgesen, de rápillantottál a srácra és ellágyultál- nézel? Izé..Semmi baj, az én hibám. -vállaltad magadra, amikor egyértelműen mindenki tudta, hogy nem így van. A fiú nem figyelt, ezért történt a baleset, de hát erre a tökéletességre ki tudna haragudni?!
-Nem, nem, ez nem igaz. -mosolyodott el, ahogy végigmért.- Ashton vagyok.
-Emese. A barátaimnak Mesi.
-Csodaszép név...-veszett el a tekintetedben- Uh ..ne haragudj.. mennem kell!
-Semmi baj.. -és elment...Zsófival kitárgyaltátok az ügyet, egy másik forrócsoki mellett, aztán hazamentetek....
Este 7 fele készülődni kezdtél bulira, majd 8-kor elindultatok oda. A helyszín nagyon elegáns és hm... talán ,,kihívó" volt egyszerre.
Rengetegen itt voltak. A zene jó volt, a hangulat csak forrósodik, és...Zsófi már el is tűnt mellőled, mert felkérték táncolni. Sóhajtottál, elsétáltál valahová és csak bámultad a tömeget, amikor megint neked jött valaki:
-Uh..Istenem, ne hara..-egymásra néztetek- Emese? -kezdett mosolyogni ..Ashton.
-Igen, szia Ashton! Nem gondoltam volna, hogy megint összefutunk.
-Én sem, de bevallom, örülök neked! Mijáratban itt?
-A barátnőm elrángatott ide, de ő most táncol. Te?
-A bandával zenélünk egy picit.
-Uhm..értem. -még vonzóbbnak tartottad, amikért zenélni is tud. Aztán:
-Most pedig nézzünk körül picit a tömegben, ki oly szerencsés, hogy fagyöngy alatt áll? -kezdtek világítani mindenfelé, mikor rátok tévedt a fény - És meg is van! Gyerünk skacok, nézzetek fel! -így tettetek, s megpillantottátok a fagyöngyöt. Ashton arcán hatalmas vigyor ült ki.
-Hát uh..Akkor remélem tudod ez mit jelent. -húzott magához, majd lágyan, de még is szenvedélyesen megcsókolt. A tömeg ujjongott, és tapsolt, aztán folytatódott a buli.
-Hát..Izé.. -nem tudtál semmit sem mondani.
-Figyi, nekem most mennem kell zenélni, de ígérem, amint végzek, visszajövök hozzád, rendben? -elmosolyodtál, bólintottál, mire apró puszit nyomott ajkaidra, kacsintott és elment...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése