Remélem tetszeni fog! Erre is azt tudom mondani, hogy elég béna lett, ne haragudj, csak beteg vagyok és azt se veszem észre, ha azt írom a neved helyett, hogy Póni. :( :DD
Dóri
Michael Clifford.. Mi is jut eszünkbe róla? Uh igen. A gyakran változó hajszíne, a figyelemre méltó tehetsége, és sorolhatnám, mert rengeteg elképesztő tulajdonsága van, ami miatt annyira odavagy érte. Viszont van egy apró kis baki. Az a kis baki az, hogy barátok vagytok, sosem tudhatná meg mit érzel iránta, felborítaná az egyensúlyt, ami köztetek van. Teljesen biztos vagy abban, hogy csak barátként gondol rád, és csak úgy szeret, mint mondjuk a nem létező húgát, ami részben elszomorít és örülsz is neki, hiszen azért mégis csak szeret..
Egyik nap a tv előtt kuksoltál, ugyanis elkapott a vírus. Nátha, láz, torokfájás, köhögés, ami egy szóval kifejezve: haldoklás. Általában így fejezed ki magad vagy úgy, hogy 'A radarom nem veszi a sok napsütést'. Na, ott tartottam, hogy tv-t néztél, mikor valaki csengetett. Hamar kifújtad az orrod, az ajtóhoz cammogtál, s kinyitottad. Michael állt előtted 2 doboz pizzával, a szájában egy zacskó chips-szel, a kispárnájával, és 2 doboz üdítővel a kezében.
-Szia édes! -motyogott, mert nem tudott rendesen beszélni a fogaival tartott chips miatt.
-Szia Mikey, hogy kerülsz ide? -vetted ki a szájából a zacskót.
-Hát azt mondtad haldokolsz, és mivel ez van, nem akarom, hogy unatkozz. Vagy hogy egyedül halj meg. -mosolygott.
-Ahh imádlak Mikey, tudtam, hogy nem hagynád azt, hogy egyedül haljak meg. -felnevetett, aztán bementetek. Leültetek a kanapéra, s a pizzát ítéltétek el, így azzal kezdtetek filmnézés közben...
*Michael szemszöge*
Örültem, hogy végre a közelében lehettem, bár szegény beteg. Talán nem most kéne megtudni, hogyan érzek iránta, mert félek: elveszítem. Lehet, nem is kéne megtudnia a végén elmenekül a saját házából. Az nem lenne jó, bár.. hm.. biztos beköltöznék és akkor felforgatnám az egész házat, hiszen minden annyira érdekes lenne... Na jó, ez elég kínosan vagy..furán hangzott, de mindegy...
Néztük a filmet, közben megettünk mindent amit hoztam:
-Szent ég.. Rá se bírok nézni a kajára! -fogta a hasát, amin enyhén elmosolyodtam.
-Nem vagy egyedül, de jobban vagy?
-Hát igen, de csak mert itt vagy és nem egyedül kuksolok.
-Reméltem, hogy ezt mondod. -húztam magamhoz.
-Haha tudom. Na de beszélgessünk kicsit.
-Rendben, és miről?
-Hmmm nem is tudom. Mondjuk. Uh uh nee! Inkább felesz vagy merszezzünk!-ettől a mondattól féltem, itt aztán tényleg őszintének kell majd lennem...
Michael elég furának tűnt neked, fogalmad se volt miért. Érezted, hogy titkol valamit, ezért hoztad fel ,,Felelsz vagy mersz?"-et.
-Ki.. uh.. Ki kezdi? -igazította meg a pólóját.
-Hát kezdheted te is. -bólintott, majd belekezdtetek. ...
Eljátszottatok egy darabig, mikor úgy gondoltad itt az idő, így belekezdtél:
-Michael Gordon Clifford! Felesz..vagy Mersz?
-Uhm..Felelek.
-Oké. Ma olyan fura vagy és..érzem, hogy van valami amiben nem vagy őszinte! Mi az?
-Gondoltam, hogy lesz 1 ilyen kérdésed...
-Gyerünk! Nyögd ki!
-Hát..uh... Tudod én kedvellek. Kedvellek, amióta általános 5.. osztályában feltetted a kezed és vállalkoztál a matekpélda megoldására. Azóta csak egyre szerelmesebb leszek és most..Itt vagyok veled, reménykedem, hogy nem veszítelek el az érzéseim miatt, és..És talán te is..
-Mikey, én..
-Tudom. Gondoltam.
-Mit? Nem is mondtam még semmit! Én is..Én is szeretlek téged Michael. -felnézett rád a csillogó szemeivel, s egy halvány mosoly húzódott el az arcán. Közelebb ült, aztán életed legaranyosabb és legédesebb csókját kaptad meg tőle...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése